Manapság egyre nagyobb az igény az emberekben arra, hogy tisztában legyenek azzal, milyen lelki folyamatok, történések befolyásolják tetteiket, viselkedésüket. Ennek jelenősége különösen akkor fontos, amikor konfliktusba kerülnek a környezetünkkel.
Mindannyian szeretnénk bátran, szabadon, boldogan élni. Sokunkkal megtörtént már, hogy nem tudtuk, miért keveredünk mindig konfliktusba egy családtagunkkal, házastársunkkal, egy kollégánkkal vagy éppen a gyermekünkkel. Nem értjük, mi zajlik bennünk ilyenkor, és azt sem, hogy mit él meg ebben a konfliktusban a másik fél. Hogyan hatunk egymásra? Miért keveredünk újra és újra nagyon hasonló helyzetekbe? Miközben ugyanazokat a (láthatóan nem működő) megküzdési módokat ismételjük újra és újra.
Ahhoz, hogy változtatni tudjunk, elengedhetetlen, hogy lelkünk mozgatórugóit megismerjük, hogy rálássunk a cselekedeteink mögött rejlő érzésekre, gondolatokra, arra, hogy mi motivál minket.
A kérdések, a motivációk, amik elindítanak az önismereti úton, nem mindig egyértelműek. Néha csak azt érezzük, hogy nem vagyunk a helyünkön. Mintha nem a saját életünket élnénk, vagy éppen kommunikációs, kapcsolódási nehézségeink vannak.
De lehetnek nagyon konkrétak is ez ezek a motivációk, attól is függ, mennyire járunk tapasztaltan az önismeret útján. Hiszen van, aki éppen ismerkedik saját belső működésével, míg mások nagyon tudatosan konkrét kérdésekkel érkeznek a csoportjainkba. Például:
– Megfelelni, teljesíteni, ez az életem. Miért? Lehet ezen változtatni?
– Miért értem mindig félre a férjemet, a gyermekeimet?
– Miért nem tudok örülni? Hol vannak az érzéseim?
– Szüleim nehéz sorsa miként hat az életemre? Meghaladhatom az ő életüket?
– Miért nincs önbizalmam? Miért félek a főnökömtől?
– Baj, ha haragszom? Hogyan tudnám a haragomat jól kezelni?
– Miért nincs párkapcsolatom? Hogyan tudok érzelmileg kielégítő kapcsolatokat kialakítani, fenntartani?
– Miért árasztanak el az érzések? Miként tudnám szabályozni őket?
– Hol van az a tér, ahol biztonságban tudok élni, miként tudom ezt mások felé jelezni és megvédeni nehézpáncélzat nélkül?
– Hogyan tudnám a sérelmeimet elengedni?
– Miért félek egyedül lenni? Miként hat rám egy megrekedt gyász?
– Gyermekeink kirepültek – Hogyan érint ez engem? Miért olyan nehéz elengedni őket?
– Mi az élet értelme? Hová lett az életörömöm?
…hogy csak néhány problémakört említsünk, amellyel pszichodráma-csoportokban találkozhatunk. Az biztos, hogy egy ilyen csoportban – akár konkrét kérdéssel érkezik oda valaki, akár csak tapogatózik – válaszokat fog kapni. Első lépésként kitisztul, mi a témája, a kérdése, majd megkezdődhet ennek átdolgozása.
A pszichodráma műfaja, tudománya Jákob Lévy Moreno orvos, pszichiáter (1889-1974) nevéhez fűződik. Az általa megalkotott módszertan az egész világon elterjedt úgy a klinikai gyakorlatban (terápiás csoportok működnek egészségügyi szakintézményekben is), mint a személyes önismereti fejlődés iránt érdeklődők körében. Magyarországon Mérei Ferenc pszichológus honosította meg.
Gyakran hivatkozunk a drámára úgy is, hogy kapcsolataink cselekvés- és élményközpontú terápiájára.
A pszichodráma célja, hogy saját belső erőforrásainkat megtalálva, belső sebzettségeinket átdolgozva eljussunk a spontán, kreatív önkifejezésekhez.
Kicsit talán furcsán ható nevét onnan kapta, hogy a belső lelki folyamatainkat nem elbeszéljük, hanem a dráma eszközeinek segítségével megjelenítjük, eljátsszuk. Mindez nem igényel színészi képességeket, csak nyitottságot.
Ez a gyakorlatban úgy működik, hogy a „protagonista” kéri a csoport segítségét egy konkrét kérdésben. Például:
Imre kérdése az volt: Miért szeretek bele folyton számomra elérhetetlen nőkbe?
Ahhoz, hogy ezt a kapcsolódási mintát megértse Imre és meg tudja változtatni, nem csak elmesélte, amit megél, hanem konkrétan szereplőkkel el is „játszotta” ezt a csoport. Figyelve arra, hogy ez Imre belső képe, minden úgy jelent meg, ahogy ő megélte. Imre rálátott arra is, hogy a származási családjában tapasztaltak miként alakítják mostani kapcsolatait is.
Juli kérdése az volt: Vajon miért érzem úgy, hogy nem érdemlem meg azt a gyönyörű utazást, amit az 50. születésnapomra kaptam ajándékba?
Ezt is „eljátszottuk”. Az utazás és az öröm közötti akadály így megjelent és sikerült is átdolgozni. Juli örömmel utazott el, és az utazás minden percét élvezte.
Klári azzal jelentkezett be hozzánk, hogy úgy érzi, nagyon elfáradt. Szeretné felismerni és használni belső erőforrásait. Mari a jövőképét szerette volna látni és megtudni, mit tud tenni érte. Képes volt megtenni az első lépéseket.
Miközben a dráma színpadán megjelennek belső képeink, lehetőségünk van arra, hogy kívülről lássuk magunkat. Vagy arra, hogy bármelyik szereplő bőrébe bújva megértsük, mi zajlik bennük, így új összefüggéseket tárjunk fel. Álljon itt erre is egy példa:
Károly egy pszichodráma-játéka során megértette, hogy azért vannak egyes érzései „letiltva”, mert szülei nagy veszteségeket éltek meg az elmúlt században, és mindezt csak úgy tudták túlélni, hogy „nem éreztek”. Ezt a túlélési stratégiát adtak át Károlynak is. Ami egykor a túlélést segítette, mára az öröm akadálya lett. Károly később megköszönte szüleinek az életét és hogy képesek voltak túlélni a nehéz életszakaszokat. Ezzel „engedélyt” kapott arra, hogy ő már érezzen...
Már önmagában az, hogy egy csoporthoz tartozunk, terápiás lehetőséget hordoz magában. Összefog 12-16 ember 2 vezetővel egymás támogatására, minimum egy évre. 21-75 év közötti nők és férfiak vegyesen.
Hogy miért jó ez?
Miközben látjuk egymás életét és a másokban zajló változást, reményt kapunk arra, hogy mi is tudunk változni. Hallgatva mások történeteit megtapasztalhatjuk, hogy amit mi érzünk, az mind teljesen „egyetemes” érzés. Nincs azzal baj, ha „valahogy” érezzük magunkat.
Jó látni, inspirálódni mások megküzdési stratégiáiból. Az elsődleges családi kapcsolataink korrektív felidézése felszabadít a spontán, kreatív életre. Megtapasztalhatjuk, hogyan hatunk egymásra, milyen érzéseket, gondolatokat hívunk elő egymásból.
Azzal, hogy egymás fejlődésében aktívan tudunk segíteni, adunk és kapunk is a csoportban.
Mindeközben megtapasztalhatjuk, hogy képesek vagyunk adni abból, amink van, és átélhetjük, hogy mások is tudnak nekünk adni. Lehetőségünk van több szerepben kipróbálni magunkat, ezáltal megtapasztaljuk, melyik szerep önazonos számunkra és melyik nem.
Ahhoz, hogy a csoportban mindezt meg tudjuk élni, szükség van egy jól körülhatárolt szabályrendszerre is, amit a vezetők tanítanak meg, és szabályoznak a csoportfolyamat végéig. Ezek a szabályok megteremtik a biztonságos fejlődés lehetőségét.
Már érted a repülésszimulátor-hasonlatot? Biztonságos módon tudsz kipróbálni más utakat, begyakorolhatod, és már nem lesz járatlan az új út.
A pszichodráma csoportok működését a Magyar Pszichodráma Egyesület képzési rendje szabályozza.
Időtartamát tekintve egy csoportfolyamat 120-250 óra között van és minimum egy év időtartamú. Hiszen tudjuk, hogy a változásokhoz nem csak a találkozókon történtekre van szükség, hanem a köztes időkre is. Ezekben az időkben történnek meg az igazi mélyreható változások.
A csoporttalálkozók eloszlása lehet havonta egy nap 10 dramatikus órában, vagy 2 hetente 5 dramatikus órában. Ez azt jelenti, hogy
kb. 1-2 ÉVEN ÁT RENDSZERESEN VAN EGY PROGRAMOD, újra és újra találkozol a csoporttagokkal, ezáltal közel kerültök egymáshoz, meghitt légkör tud kialalkulni.
Csoportot csak az vezethet, aki elvégezte a Magyar Pszichodráma Egyesület képzését (ez kb. 5-7 évig tart).
Természetesen egy ilyen hosszú folyamat komoly elköteleződést kíván. Ebben segítség az, hogy a csoportfolyamat elején az első 20 óra nyitott. Ki lehet próbálni, megfelelő-e számunkra ez az önismereti forma. A csoport ezután zárt csoportként működik tovább.
A csoportba jelentkezéskor – még az indulás előtt – a vezetők és a jelentkezők egy ismerkedő beszélgetésen vesznek részt. Itt azt is megbeszélik, hogy kinek-kinek jó szívvel tudják-e javasolni ezt a módszert.
Ízlelgessük, értelmezzük Pál Feri atya gondolatait arról, hogy milyen befolyással vagyunk életünk történéseire:
„Tudtátok-e azt, hogy az életben nincs egyetlen kapcsolat, egyetlen történés sem, amelyet nem ti fejezhettek be szabadon? Minden élettörténetet szabadon befejezhettek! Még azokat is, amelyekben a másik szereplő már nem is él ezen a földön (…) Tehát életem valamennyi történetét befejezhetem, a legfájdalmasabbat, a legnyomorultabbat, a legszívbemarkolóbbat is. Még ott is, ahol a halálos sebet megkaptam, van annyi szabadságom, hogy írjak egy utolsó jelenetet. Egy zárójelenetet.” (Pál Feri atya)
Itt pedig álljon néhány gondolat azoktól, akik kipróbálták a pszichodrámát:
„Nagyon-nagyon örülök, hogy egy nehéz élethelyzetben bekerültem egy drámacsoportba! Nehéz volt férfiként levetnem a magam kreálta önképemet, de a többiek megnyílásai mind-mind a saját életemben is visszhangra találtak. A közösség segítségével sikerült elindulnom egy olyan úton, amin eljuthatok oda, hogy a magamról magamnak alkotott képem jobban hasonlítson arra, amilyen valójában vagyok, és amilyennek mások látnak. Az okok feltárása és felismerése miatt könnyebb elfogadnom gyengeségeimet, hibáimat; azok megértésével pedig kikerülni azokat a helyzeteket és rossz ’megoldóképleteket’, amelyekbe eddig minduntalan visszaestem.
Sokan vagyunk, akik azt gondoljuk, hogy ha kiderül, milyen hibám, hiányosságom van, akkor emiatt mások majd elítélnek. A csoportban a legjobb annak a megélése volt, hogy a csoport tagjai a hibák megismerésekor nem elítélnek, hanem segítenek kilépni belőle! Ez hatalmas élmény volt!”
„Összességében úgy érzem, hogy magabiztosabb, vidámabb, nyitottabb és felszabadultabb ember lettem. Leporoltam a múltamat, megtaláltam bizonyos összefüggéseket. Megszabadultam sok nyomasztó gondolattól: már nem hibáztatom magam bizonyos dolgok miatt. Sok szomorúság is ért, de ezek is segítették az előrelépésemet.”
„Köszönöm mindannyiótoknak, hogy védett, gyöngéd keretet adtatok ahhoz a belső munkához, utazáshoz, amit általatok és veletek átélhettem. Köszönök minden olyan témát, amit tőletek kaptam, amiken keresztül sok új szempont és nézőpont került elém, és tágította a saját szűkös látókörömet. Köszönöm, hogy köztetek kisírhattam magamat, hogy nem voltak elvárásaitok felém, szabadon alámerülhettem és felemelkedhettem a magam tempójában. És végül köszönöm, hogy megtanultam a belső utazásokra való reflektálást, a folyamatos önreflexiót, amit annyit gyakoroltunk, hogy meglepő módon természetessé vált a hétköznapjaimban is.”
„A pszichodráma maga a felszabadulás. A lendületet felvenni félelmetes, de mikor elkap a ritmus, nem akarsz leállni. A pszichodráma számomra egy önismereti utazás, ahol kapcsolati összefüggések, szálak rajzolódnak ki. Ha valami fáj, rámutat a problémámra, arra, hogy ezzel dolgom van. Lehetőség csodás emberek megismerésére, és rájönni arra, hogy más is hasonló problémákkal küzd. Lehetőség, hogy a saját problémáinkra kívülről ránézzünk és ezáltal változzunk.”
„Minden alkalommal végtelen nyugalom vett körül, amikor veletek voltam. Nagyon könnyen rátok bíztam magam. A pszichodráma segített megértenem a körülöttem zajló eseményeket, érzéseket. Feloldott bennem feszültségeket. Megtanított a hétköznapokban is alkalmazni a módszert. Mindig lehet fejlődni. A csoport ereje leírhatatlan, ki kell próbálni!”
„A dráma számomra egy időutazás volt, ahol lehetőséget kaptam arra, hogy az elrontott múltat újrajátszva megváltoztassam azt. Olyan, mint egy műtőasztal, ahol csodálatos sebészek keze között lehettem. Biztosan tudtam, hogy nem vérzek el, és ami rossz volt, meggyógyul. Sok munka van még, de jó úton vagyok, ami a legnagyobb felismerés volt: NEM VAGYOK HIBÁS!”
„Őszintén szólva, nagyon hezitáltam az elején, hogy ez a ’műfaj’ nekem való-e. Aztán megtapasztaltam azt az erőt, amellyel a csoport hordozza egymást, minden terhet elbírva. Olyan ’titkos kert’ ez, amelyben megannyi különböző virág nyílik, és mindegyik egyéni gondoskodást igényel. A mentorok pedig jó kertész módjára ápolják, gondozzák, ugyanakkor hagyják kibontakozni az egyéniségeket. Bátran merj belépni ebbe a kertbe!”
(A cikkben szereplő életpéldák a munkánk során tapasztalt tipikus helyzetekből „gyúródtak” össze.)
További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!
Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!
Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: freepik.com
Szerző: Süttő Márta
Weboldalunk olyan megoldásokat (feltétlenül szükséges, valamint statisztikát támogató sütik) használ, melyekkel a jobb szolgáltatás érdekében elemzi a weboldal forgalmát, és személyre szabottabb élményt kínál. A részleteket megtalálod az Adatkezelési tájékoztatónkban. Jó böngészést kívánunk!
Feltétlenül szükséges sütik
A weboldalon működő szolgáltatásokhoz szükséges.
Statisztikához használt sütik
Ezeket a sütiket arra használjuk, hogy információkat gyűjtsünk weboldalunk forgalmáról webhelyünk használatának elemzéséhez. Ezek a nyomkövető és teljesítménnyel kapcsolatos sütikkel összegyűjtött információk egyetlen személyt sem azonosítanak.
