Rendszerszemlélet és lelki egészség

Ki ne érezte volna azt valamely problémájánál, elakadásánál, hogy már százszor végigjárt egy gondolati utat s nem tud kitörni belőle? Mindig ugyanaz a gondolatmenet, s van egy pont, ahol elkalandozunk, s újra a kezdőpontnál találjuk magunkat? Vagy hányszor volt olyan életünkben, amikor a miérteket kutattuk? Mindezek mögött az a vágy áll, hogy rájöjjünk, hogyan működik a világ és benne mi magunk.

Rendszerszemlélet és a pillangók

Bármely tudományt nézzük, mindegyik a megértést célozza, s minden kor mintha újra és újra felfedezné, hogy túl egyszerű és sokszor suta az ok okozati összefüggés, valójában minden mindennel összefügg, rendszerben érdemes gondolkodni. Az ókor vagy a középkor embere mikrokozmosz-makrokozmosz fejtegetésében írta le azt, amit a mai ember rendszerszemléletű megközelítésnek hív.

Talán a legszebben és legérthetőbben az úgynevezett pillangóhatás fogja meg a lényeget. E szerint

„egy pillangó egyetlen szárnycsapása a Föld egyik oldalán, tornádót idézhet elő a másikon.”

Edward Lorenz matematikus, a káoszelmélet megalkotója mondatait egyszerűsítették így le, sokan támadták is érte, de ha nem objektív igazságnak, hanem költői hasonlatnak vesszük, akkor összefoglalja azt a lényeget, amit a tudomány mind a mai napig csak próbál megragadni.

Ő valójában meteorológusként csak fel szerette volna hívni a figyelmet arra, hogy a bonyolult rendszerek mennyire érzékenyek a kezdeti feltételekre, s azok legkisebb változására is. Számunkra annyi az üzenete, hogy a világ, s önmagunk jobb megértéséhez, legtöbbször nem elég ok okozati összefüggésekben gondolkodnunk, hanem inkább úgy, hogy egyszerre több tényező hatása járul hozzá egy végkifejlethez.

Mi is maga a rendszer?

Ahhoz, hogy a rendszerszemléletet általánosságban ennél pontosabban és röviden definiálhassuk, előbb magát a rendszert kellene jól meghatároznunk, azonban ezzel folyamatosan, mind a mai napig küzd a tudomány, s nem ennek a cikknek tiszte, hogy ezt tudományos igénnyel leírja.

Röviden talán úgy lehetne a rendszerszemlélet definíciójára irányuló törekvés eredményét összefoglalni, hogy

a rendszerek határokkal rendelkeznek, jellemzőjük, hogy valamely funkciót töltenek be, bemenetekkel és kimenetekkel rendelkeznek, vagyis a rendszerben zajló folyamatok valamit létrehoznak. Fontosak nemcsak a rendszerben lévő elemek, adott esetben emberek, hanem a köztük lévő kapcsolat, dinamika is. Ez utóbbiak határozzák meg a rendszer viselkedését.

Rendszerszemlélet és lelki egészség összefüggése

Ezen hatalmas témakörön belül e cikkben arra lennénk kíváncsiak, s azt járnánk körbe, hogy a lelki egészség szempontjához hogyan kapcsolódik a rendszerszemléletű gondolkodás?

Már ennél az egyszerű kérdésfeltevésnél bajba kerülünk, hiszen már az egy rendszerszemléletű megközelítés, hogy a lelket nem független bolygóként tekintjük, az ember test és lélek egysége, a világ része, (erős és gyenge kötésű) kapcsolatok hálójában létezik. A jóllétünket „kitermelő” rendszernek, mely körbevesz minket, több tényezője van, egyszerre több minden hat ránk, ami összeadódik, de nemcsak ezek az ’inputok’ fontosak, hanem a rendszer működés, dinamikája is, ami valamit ’összerak’ ezekből. Persze az adott pillanatban valami jobban hat, valami kevésbé, mégis a legtöbbször hiba lenne csak egy okra rámutatni.

Az ember a rendszerek része

Természet

A legnagyobb rendszer, melynek részese vagyunk a világegyetem, a természet. Talán elsőként akkor avatjuk be gyermekeinket ebbe a gondolkodásmódba, amikor példát adunk illetve elmagyarázzuk nekik, hogy felelősek a természetért, s kis dolgoknak tűnő tetteikkel mindennapi életükben is sokat tehetnek a természetvédelemért.

A világ egyik felerősödő jelensége a klímaszorongás. A mai gyermekek, sokkal inkább találkoznak ezzel, mint szüleik, akiknek generációja nagyrészt még a kommunista diktatúrában és az online világ előtt nőtt fel.

De talán pont ezért védtelenek a mai negyvenesek és annál idősebbek. A vallásos embereknek, akik úgy szocializálódtak, hogy a teremtett világ részei, talán van fogódzó pontjuk, de akik nem így éreznek, azok sokszor teljesen egyedül maradnak ezzel a szorongással.

Mai világunk mennyiségileg talán az egyik legdinamikusabban növekvő jelenségeként tekinthetünk erre, (egy 2021-es felmérés szerint világszerte minden harmadik ember tart attól, hogy a klímaváltozás személyesen árt neki), aminek kezelése elképzelhetetlen a rendszerszemlélet és nemzetközi összefogás nélkül, hiszen a klíma nem ismer országhatárokat. A szorongás és a valós veszély ellenszere tehát a rendszerszintű gondolkodás lehet.

Társadalom és kultúra

Amikor arra keressük a választ, hogy hogy vagyunk, akkor már nagy szerepe van annak, hogy milyen társadalomba születtünk, milyen kulturális környezetbe. Például betegség-egészség relációban egy-egy tünetet mennyire veszünk komolyan, az kulturális kérdés is, a déli társadalmakra jellemző fokozott érzelmi reakcióval vagy egyes északi népekre jellemző néma tűréssel reagálunk a betegséget jelző fájdalomra?

Az érzelmek kifejezését a társadalom normálisnak, vagy a gyengeség jelének tekinti-e? Amikor gyermekkorunkban édesanyánk visszajelzett a fájdalmunkra, melyiket közvetítette? Ez az első nagyon jelentős lenyomat elkísérhet egész életünkben, s továbbadhatjuk a következő generációnak is. Kérdés, hogy tudatosítjuk-e, ránk mi a jellemző, s ha akarunk változtatni, képesek vagyunk-e rá?

A társadalmi szinten megjelenő szorongások ellenszere a kapcsolati hálók sűrűbbé szövése, közösségek létrejötte. Egy rendszer akkor tud biztonságosan működni, ha dinamikájában az inputjait minél finomabban fel tudja dolgozni, ehhez pedig minél több kapcsolati pont szükséges.

Érdemes minél több számunkra ismeretlen megközelítéssel, számunkra meglepő gondolkodású emberrel kapcsolatba kerülünk, s valós tapasztalatok, nem csupán hiedelmek alapján képet alkotni.

Földrajzi és gazdasági környezet

A földrajzi és gazdasági környezet is nagyban meghatározza a jóllétünket. Talán ma jobban értjük, mint valaha, hogy az mennyire nagy hatással van jóllétünkre, hogy mennyire érezzük biztonságban magunkat, például saját országunkat békésnek és biztonságosnak értékeljük-e? Mennyire van lehetőségünk azokhoz a javakhoz hozzáférni, ami az alapszükségleteinkhez kell és azokhoz, ami az adott társadalomban vágyottá válik számunkra? Mennyire vagyunk kiszolgáltatva például földrajzilag, akár a klimatikusan, akár fizikai elérés szempontjából, annak, hogy kapcsolatba kerülhessünk a számunkra fontos emberekkel? Van-e lehetőségünk, hogy kapcsolódjunk az általunk vágyott természethez?

Elgondolkodtató például az is, hogy számos európai származású számolt be arról, hogy sivatagi országokban hiába futottak be jelentős karriert, rá kellett jönniük, hogy az eltérő társadalmi rend és klimatikus viszonyok annyira igénybe veszik őket, hogy az elismertség és pozitív gazdasági helyzetük sem tudja azt kompenzálni.

Valójában ezek fontosságára sokszor csak akkor döbbenünk rá, amikor valamely okból nem áll rendelkezésünkre.

Család

Tehát meghatároz minket a társadalmunk, s talán legjobban annak legkisebb szocializációs közege, a család (vagy a család hiánya), amibe születtünk. Ma már nagyon sokat olvashatunk a rendszerszemléletű családterápiáról.

Talán a legismertebb példák közé tartozik, amikor a kiskorú gyermekekkel rendelkező családban az egyik gyermeknek viselkedésbeli nehézségei vannak, kiderül, hogy semmi jelentős változás nem történt a családon kívüli életében a gyermeknek, nincs normál életkori krízise, s a szülők tanácstalanul állnak. Várják a szakembertől, hogy „javítsa meg” a gyermeket. S lassan kiderül, hogy

a gyermek valójában csak tünethordozó, a család rendszerében, vagy történetében van valami, ami nagyon megterheli a rendszert és a gyermek testi vagy lelki problémát produkálva próbálja kikényszeríteni a pozitív változást.

Például a szülők elhidegülnek egymástól, a gyermek tudat alatt azt szeretné, ha újra meleg fészek venné körül, s valamilyen problémát produkál, mert az a tudatalatti tapasztalata, hogy probléma idején a szülei összefognak és ez reményt adhat arra, hogy a gond összehozza őket. Mindaddig fog valamit ezért produkálni, amíg a szülők nem kezdenek valamit párként az eredeti problémával. Ha ez bekövetkezik, akkor a legtöbbször enyhül a probléma, vagy meg is szűnik. A nagy baj az, ha például a betegség már elharapódzott (például anorexia) vagy egy viselkedési nehézség már eldurvult. A pszichoszomatikus betegségeknek ez a nagy veszélye.

Szintén gyakori eset, amikor a családban a szabályok túl rigidek, fontosabbak, mint maga az ember, vagy éppen ellenkezője, nincsenek jól átlátható és következetes keretek, a gyerekek e nélkül pedig elveszetté válnak. Mindkettő végletű családrendszer negatív következményekkel járhat a gyermekek fejlődése szempontjából.

A rendszerszemlélet holisztikus és interdiszciplináris

A fenti példákból láthatjuk, hogy a rendszerszemléletű megközelítés elengedhetetlen az összetett problémák megértésénél és a megoldásának keresésénél. A világot nem szemlélhetjük csupán emberek összességének, a köztük lévő kapcsolatok és dinamikák adják ki az eredményt. Olyan, mint egy hosszú matematikai képlet, ahol nem koncentrálhatunk csak a zárójelekben szereplő összegekre, a köztük lévő relációs jelekre is figyelemmel kell lennünk.

A kérdéseink bonyolultabbak annál, hogy egyetlen tudomány képes lenne megoldást adni, interdiszciplinaritásra van szükség. Például hiába lesz meg a fizikának és biológiának köszönhető megoldása egy környezetszennyezési problémának, ha társadalomtudomány vagy politológia nem segít megértetni és a lélektan elfogadtatni az emberekkel, a jog kereteket biztosítani és közgazdaságtan forrásokat.

Sok esetben azért nem tudunk életbeni elakadásunkból kilábalni, mert egy okot keresünk, noha a megoldás abban is keresendő, hogy egy rendszer részei vagyunk.

Spiritualitás és rendszerszemlélet

Nehezen elképzelhető, hogy amikor a világ működését kutatjuk, elkerülhető lenne annak a kérdésnek az átgondolása, hogy van-e rajtunk túlmutató, felsőbb hatalom. Minden embernek van spiritualitása, s ebből fakadó értékrendje, annak is, aki nem vallásos, vagy kifejezetten ateista, ezért az ember saját működését alapjaiban befolyásolni fogja az erről alkotott elképzelése, hite. Másfelől a hitrendszerek és a rájuk épülő vallások, egyházak is rendszerek, a rendszerszemlélet rájuk is jellemző.

Egy azonban bizonyos, ha egy rendszerben egyetlen tag változik, változik az egész rendszer is, ezért mindenkinek van egyéni felelőssége azokban a rendszerekben, amelynek tagja.

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: freepik.com
Szerző: Asztalos Bernadett