Senki sincs kizárva Isten irgalmából

Az emberi élet védendő – és ebbe beletartozik a saját életünk is. A statisztika szerint a nyolcvanas évektől csökken az öngyilkosságok száma, évente mégis 1500-1600 ember vet véget önkezével az életének.

Milyen döntések, események sorozata vezet az öngyilkossághoz, vannak-e látható előjelei, hogyan előzhetők meg ezek a fájdalmas tragédiák?

A Lélekjelenlét podcast vendége a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének oktatója, Fodor-Szlovencsák Katalin klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, valamint Monostori László morálteológus, a budapesti Szent Margit-plébánia plébánosa. Az alábbiakban a podcastbeszélgetés szerkesztett változata olvasható.

^{Forrás: magnific.com}

– Elengedhetetlen, hogy rögtön az elején megbeszéljük: mi az öngyilkosság?

Fodor-Szlovencsák Katalin: Ezt a cselekedetet az élet szokásos problémáira adott túlzott, speciális reakciónak és a tettet megelőző krízisállapotnak tekintjük. Azokban, akik ezt a tettet végrehajtják, közös maga a reakció, illetve a mód, ahogy elkövetik.

– Az egyház miként, hogyan tekint az öngyilkosságra?

Monostori László: Az ötödik parancsolat azt jelenti, hogy minden emberi élet védendő, a saját életem is. A mai gondolkodás szerint, ami az enyém, azzal én rendelkezem. Felteszem a kérdést: tényleg az enyém az élet? Nem én alkottam, magam is ajándékba kaptam.

Az egyház azt vallja, hogy az emberi életnek nagyon komoly értéke van, és egyedül Isten az élet és a halál ura.

Nem mi döntjük el, meddig szeretnénk élni, hanem Isten, akinek a kezében vagyunk mindnyájan.

Ilyen szempontból minden életellenes cselekedet, akár másik személy, akár saját magam ellen, kerülendő, az egyház tanítása szerint bűn. Bűnről akkor beszélhetünk az egyén szempontjából, hogyha valaki tudva, akarva súlyos dologban vét Isten parancsolata ellen.

Azt, hogy valaki mennyire tudatosan, mennyire akarva, milyen körülmények, nyomások, pszichés nehézségek közepette jut arra a döntésre, hogy véget vessen az életének, kívülről nem tudjuk megítélni. Azt sem, hogy esetleg az utolsó lélegzetvételekor nem kér-e bocsánatot az Úrtól.

Amit tehetünk, ha valaki öngyilkos lesz, hogy imádkozunk érte szeretettel, és dolgozunk azért, hogy ilyen tragikus és végzetes döntéssel minél kevesebben vessenek véget az életüknek.

^{Forrás: pexels.com}

– Milyen arányban van jelen ma az öngyilkosság a társadalomban? Vannak-e különösen veszélyeztetett társadalmi csoportok?

FSzK: Magyarországon az 1980-as évek óta az öngyilkoshalál csökkenőben van, tavaly körülbelül 1500-1600 ember vetett véget önkezével az életének, és körülbelül 25-30 ezer ember kísérelte meg. Azonban a 14 és 25 év közötti fiatalok körében vezető halálok az öngyilkosság – de az idősebb korosztályban is magas ez a szám.

– Hogyan alakul a beszédmód az öngyilkosságról az egyházi közösségekben?

ML: Sajnos a keresztény közösségekben is előfordulhat öngyilkosság, a lelki nehézségek, depresszió keresztényeket is érinthet.

– Nem olyan rég egy pap öngyilkosságának híre rázta meg a közösségeket, fókuszba állítva azt, hogy egy keresztény embernek, egy papnak is lehetnek lelki nehézségei.

ML: Nem ismertem az atyát, aki öngyilkos lett, de akik ismerték, azt mondták, hogy nem látszott rajta előzetesen semmi. De hát honnan tudjuk, hogy ez nem csak egy álarc? Honnan tudjuk, hogy mi van amögött? A közösségnek lehet megtartó ereje akkor, ha őszinték vagyunk egymással, ahol álarcok nélkül, a nehézségekről is tudunk beszélni, és ahol akinek nehézségei vannak, az nem megbélyegzést kap, hanem segítséget.

– Milyen lelkiállapot előzi meg az öngyilkosságot?

FSzK: A kiváltó okok semmiben sem különböznek az élet egyéb szokásos veszteségeitől. A vezető érzés a kiszolgáltatottság, a kilátástalanság, a reménytelenség érzése, sokszor depresszióval is találkozunk. Beszűkülnek a cselekvési lehetőségek, nagyon gyakran megszüntetik a szociális kapcsolataikat és elszigetelődnek. Erős szorongás, pánikzavarok, öngyógyításként alkohol, gyógyszervisszaélés is megjelenhet. A férfiakra jellemző az impulzív viselkedés is.

– Miért védjük az életet mindenek felett? Hogy mondhatjuk azt, hogy még a legnagyobb szenvedéssel teli élet is jobb, mint az élet eldobása magunktól?

ML: Nekünk, keresztényeknek van egy plusz kapaszkodónk: tudjuk, hogy a szenvedésben megélt élet is lehet értékes. Fel tudom a szenvedéseimet ajánlani másokért. Ne feledjük, Jézus nem azt ígérte, hogy nem lesz betegség és szenvedés.

A kérdés az, mit kezdünk ezekkel a nehézségekkel, és tudunk-e akkor is igent mondani Istenre, az életre, amikor nehéz.

^{Forrás: depositphotos.com}

– Egy közösségnek van-e felelőssége abban, hogy ezek az öngyilkossági mutatók csökkenjenek?

FSzK: A felelősséget az egyén tette fölött nyilvánvalóan senki sem veheti át, de a figyelem a másik ember iránt védelmet jelent. Minél több fórumon vagy színtéren tudunk egymáshoz kapcsolódni, annál több lehetőségünk lesz arra, hogy egymást megismerjük.

Sajnos Magyarországon elmagányosodást tapasztalunk – tehát mindenkit bátorítanék egy kezdeményezőbb attitűdre. Ez sokszor gyanakvással tölti el az embereket, de azt gondolom, alapvető, hogy szeretjük, ha szeretnek minket, ha odafigyelnek ránk és könnyen föl lehet ebben oldódni.

Merjünk kezdeményezni, mert egy kérdést megér – legfeljebb kiderül, hogy a másik nem akar beszélgetni.

– Említettél, Laci atya, egy esetet a lelkipásztori munkádból, amikor sikerült valakit visszafordítani.

ML: Több ilyen eset is volt, hála Istennek. Papként nyilván sok olyan személlyel találkozom, aki a kísérletig sem jut el, csak a gondolatig, és óriási öröm, amikor valakinél azt látom, hogy túljut a mélyponton, és újra fény van az életében. Gyakran első találkozási pont vagyok egy nehézségekkel küzdő személy életében. Sokak számára elég egy beszélgetés, és tudunk előre lépni, de hogyha mégsem sikerül, akkor szakemberhez irányítom az illetőt.

Előfordul, hogy bejön valaki a gyóntatószékbe, aki nincs megkeresztelve és nem is hívő. Köszön, hogy jó napot kívánok, és megkérdezi, tudunk-e beszélgetni. Néha csodálom, hogy a Szentlélek hogyan irányítja a dolgokat, hogyan tudok olyan embernek is a segítségére lenni, aki esetleg nem is tartozik a hívő közösségünkhöz. Isten ilyenkor is eszközként tud használni.

– Milyen imádság, szentírási részlet vagy egy szent életéből vett momentum segíthet adott esetben egy öngyilkossági gondolatokkal küzdőnek, vagy az öngyilkos hozzátartozójának?

ML: Isten irgalmas. Nincs olyan nagy bűn, amit Isten ne tudna megbocsátani, hogyha őszinte szívvel hozzá fordulunk.

Nincsen teljesen elrontott élet. Mindig lehet javítani, mindig lehet jobbá tenni.

Volt már, hogy öngyilkos gondolatokkal küzdőt megkértem, imádkozzon értem. Adtam neki egy feladatot, egy olyan dolgot, amiért talán érdemes élnie, mert én számítok az imáira.

Biztatnék mindenkit: imádkozzunk azokért, akik nehézségekkel küzdenek, akik mélyponton vannak, akik fontolgatják az öngyilkosságot, mert végső soron mindannyian Isten kezében vagyunk.

Isten hatalmas, tud segíteni. Lehet a legmélyebb ponton is találkozni Isten szeretetével.

A beszélgetés teljes terjedelmében itt tekinthető meg:

A Lélekjelenlét a Váci Egyházmegye podcast-sorozata, melyben hétköznapi és egyházi kérdésekkel, kihívásokkal foglalkoznak és igyekeznek azokra hiteles példákat felmutatva, keresztény hitünk mentén választ találni.

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Lélekjelenlét podcast csatorna
Képek forrása: magnific.com, depositphotos.com, pexels.com
Szerző: Lélekjelenlét podcast csatorna

Letölthető anyagok: