Tükröm, tükröm, mondd meg nékem… hogyan szeressem a testem?

A kamaszok testkép-problémája – burkoltan – mindennap megjelenik nálunk a családban. Kamasz lányom reggelente ezzel indít: „Mama, nem áll hülyén a hajam?” „Mama, jól nézek így ki?” Ha pozitív megerősítést adok neki, akkor durcásan felvonja a vállát és az orrom alá dörgöli, hogy mivel anya vagyok, én mást nem is mondhatok, sőt, úgysem mondanám meg az igazat. Pedig én az igazat mondom.

^{Forrás: freepikcom}

Testképzavar – miről is van szó?

A testképzavar egyre gyakoribb jelenség a tinédzserek körében, és sokkal többről szól, mint hogy elégedetlenek a külsejükkel. A serdülőkor testi és lelki változásai – a hormonális átalakulás, az önálló identitáskeresés, valamint a külső elvárásoknak való megfelelés szorítása – gyakran vezetnek ahhoz, hogy a fiatalok (fiúk és lányok egyaránt) kritikus szemmel tekintenek önmagukra.

A kortárs közeg mércéje, a közösségi média, az idealizált testképek és a társadalmi normák mind hozzájárulhatnak a torzult énkép/testkép kialakulásához.

Az állandó összehasonlítás, a tökéletesség hajszolása és a saját test folyamatos kontrollálása könnyen vezethet szorongáshoz, önértékelési problémákhoz, sőt, akár evészavarok kialakulásához is.

1. A testképzavar jelei – mire figyeljünk?

Mindenki életében vannak olyan napok, amikor semmi sem áll jól, amikor a tükörből egy idegen néz vissza, amikor csak a hibákat látjuk magunkon. De mi van akkor, ha ez az érzés nemcsak egy napig tart, hanem egy állandó belső narratívává válik? Ha egy kamasz folyamatosan szégyelli a testét, annak gyakran jól felismerhető jelei vannak.

^{Forrás: freepik.com}

Aki bújt, aki nem…

Ha valaki elkezd kizárólag bő, laza ruhákban járni, nem azért, mert ezt szereti, hanem mert úgy érzi, hogy el kell rejtenie a testét, az egy fontos jel lehet. Talán úgy érzi, hogy nem illik bele abba a „tökéletes” képbe, amit a világ elvár. Figyeljük meg a testbeszédét, a viselkedését: egyre gyakrabban húzza össze magát, keresztbe tett karokkal ül, vagy pulóverbe bújik még akkor is, ha meleg van? Visszahúzódóvá, elutasítóvá, akár indulatossá válik, amikor öltözködésről, stílusról, a testtel kapcsolatos témákról van szó?

Sehogy se jó

„Túl kövér vagyok.” „Ronda vagyok.” Ismerősek ezek a mondatok? Sok fiatal – és felnőtt is – olyan gyakran mondja ezeket magának, hogy már észre sem veszi. Ezek a szavak azonban lassan, de biztosan rombolják az önértékelést, beszűkülést, kilátástalanságot hoznak. És ami még rosszabb: minél többször ismételjük őket, annál inkább elhisszük.

Én – Te

A közösségi média tele van retusált, szűrőkkel ellátott képekkel, és könnyű elhinni, hogy ez a valóság. Ha valaki túl sok időt tölt azzal, hogy másokhoz hasonlítja magát – akár az online térben, akár az osztálytársai között –, az szinte garantált módja annak, hogy elégedetlen legyen a saját külsejével. Az önmegfigyelés egy bizonyos szintig természetes, de ha valaki állandóan másokhoz méri magát, az egyenes út a szorongás kialakulásához.

Fotó? Tükör? – Isten ments!

Ha valaki egyre ritkábban néz a tükörbe, vagy ha minden családi fotózásnál eltűnik a képből, az is árulkodó jel lehet. Néha azt gondolhatja, hogy nem „fotogén”, vagy egyszerűen nem akarja látni magát kívülről. De az is lehet, hogy ha mégis készül róla egy kép, akkor percekig elemzi, hogy mi nem tetszik rajta.

^{Forrás: freepik.com}

Valami megváltozik

Hirtelen jött szigorú diéta, kényszeres edzés, vagy éppen az evésbe menekülés – mind olyan viselkedések, amelyek a testképzavarral küzdők életében gyakran megjelennek. Érdemes ezekre a jelekre is figyelni.

Ha ezek közül több pont is ismerősen hangzik, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy „baj van”. Érdemes azonban tudatosítani ezeket a mintákat, mert minél hamarabb észrevesszük, annál könnyebb változtatni rajtuk.

A testünk nem az ellenségünk – hanem az otthonunk: miért ne élhetnénk benne békében?

^{Forrás: freepik.com}

2. A kamaszok testképének alakulása

A tinédzserek testképével kapcsolatban az egyik legnagyobb probléma az, hogy a saját testüket gyakran egy torz tükrön keresztül látják. De mi az, ami ezt az tükröt elhomályosítja?

Ami körülvesz – családi és társadalmi hatások

„Ne egyél annyit, mert elhízol.” „Olyan csinos lennél, ha egy kicsit lefogynál.” „Nézd meg, milyen jól néz ki XY, bezzeg te...”

Sokan nem is gondolják, milyen mély nyomot hagy egy-egy ilyen megjegyzés egy fiatalban. Ha azt tanulja meg, hogy a teste megítélhető és alakítható (a környezete jogot formál rá, hogy ezt megtegye), akkor könnyen „projektté” válik, egy feladat, amit folyton javítani kell.

Nem feltétlenül szükséges a tágabb környezetben keresni ezeket a hatásokat. Gyakran a családi életbe is mélyen gyökeret vernek olyan attitűdök, amelynek része az, hogy humorba csomagolva, vagy a jobbítás szándékával „bántjuk” egymást, jogot formálva arra, hogy véleményt alkossunk a másik testéről, fizikai adottságairól, szokásairól. Észrevétlenül a szocializáció részévé válhat ez a hozzáállás, amiről aztán előbb-utóbb kiderül, mennyi kárt okoz.

^{Forrás: depositphotos.com}

Útvesztők a gondolkodásban

Glennon Doyle, aktivista, író szerint „Nem a tested a probléma. Hanem az a gondolat, hogy a tested egy probléma." Nemcsak a külvilág befolyásolhatja, hogyan látjuk magunkat – a saját gondolataink is alakítják a valóságérzékelésünket. Elég a következő két példára gondolnunk, valószínűleg számos saját élmény kapcsolódik hozzájuk:

Fekete-fehér gondolkodás: „Ha nem vagyok vékony, akkor biztosan csúnya vagyok.” Vagy az egyik igaz, vagy a másik. A kettő közötti árnyalatok ismeretlenek, furcsák lennének, még elképzelni is.

Érzelmi érvelés: „Úgy érzem, kövér vagyok, tehát biztosan az is vagyok.” A megszülető érzések mentén alakítjuk a gondolkodásunkat és az attitűdünket is. Figyelmen kívül hagyjuk, hogy a valóságban mik a tények, beszűkülünk az érzelmi alapú igazságba.

Filterezett valóság

Gondolkodásunk formálódására mindaz hatással van, amivel körbevesszük magunkat: emberek, közösségek, tevékenységek, fogyasztott tartalmak, olvasmányok. Mindezek közül a mai világunkban az egyik legnagyobb hangsúlyt a közösségi média negatív hatásaira fektetjük, amely ma már megkérdőjelezhetetlen.

A fiatalok számára állandó – ám torz – mércévé válik az a belső kép, melyet saját magukról a túlfogyasztás, a túl korai használat nyomán fokozatosan alakítanak ki. A valóságtól elrugaszkodott vizuális tartalmak és a felpörgetett, állandó visszajelzések egyre jobban elbizonytalanítják őket a saját értékességükben még akkor is, ha a hozott mintáik mentén rendelkeznek valamennyi megerősítő üzenettel önmagukról.

^{Forrás: freepik.com}

3. A szülői támogatás lehetséges szempontjai

Mindezek mentén felmerül a kérdés, hogy hogyan tudjuk szülőként támogatni kamaszunkat énképe alakulásában, különös tekintettel a testképre. Nézzünk meg néhány szempontot:

Figyelj rá, ne ítélj!

Az első és legfontosabb lépés: nyitott szívvel hallgassuk meg. Sok szülő ösztönösen próbálja azonnal eloszlatni a gyermekében felmerülő negatív gondolatokat:
„Dehogy vagy kövér, ne butáskodj!”
„De hát olyan szép vagy!”
„Ne törődj vele, mit gondolnak mások.”

Ezek jó szándékú reakciók, de nem valószínű, hogy segítenek.

A tinédzser nem azt akarja hallani, hogy nincs igaza – őt az érzései foglalkoztatják.

Inkább próbáljunk meg kérdésekkel segíteni neki abban, hogy saját maga fedezze fel azokat a gondolatait, amelyek torzítják a valóságot:

• „Mióta érzed ezt magaddal kapcsolatban?”
• „Miért gondolod, hogy így kellene kinézned?”
• „Szerinted a közösségi médiában látott emberek mindig úgy néznek ki, mint a képeken?”

Ha úgy érzi, hogy ítélkezés nélkül meghallgatod, nagyobb eséllyel osztja meg veled az aggodalmait a jövőben is.

^{Forrás: freepik.com}

Értékes vagy!

Amikor a testről van szó, a társadalom gyakran kizárólag a külső megjelenésre fókuszál. De a testünk nem egy dísztárgy, a testünk ajándék, amit azért kaptunk, hogy szolgáljon bennünket és támogasson minket abban, hogy a céljainkat elérjük az életünkben.

Segítsünk a gyermekünknek meglátni, hogy a teste mennyi mindenre képes, mi mindenre van ereje, mennyi féle dologban lelhetjük örömünket általa.

Pozitív példa

Mindenekelőtt azonban a legfontosabb módja annak, hogy kamaszaink számára támogató módon tudjunk jelen lenni, ha mi magunk is rendben vagyunk a saját testünkkel és erről kommunikálunk is velük.

Érdemes reflektálni magunkra ezen a téren, ehhez a következő kérdések átgondolása a segítségünkre lehet:

• Hogyan vagyok én a saját testemmel? Mi az, amit szeretek rajta? Miért vagyok hálás neki?
• Hogyan támogatom a testemet, hogy még sokáig tudjon jól működni?
• Megadom-e neki a szükséges pihenést, feltöltődést?

Ha tudatosan törekszünk rá, hogy a saját testünkkel szeretetteljesebb és elfogadóbb kapcsolatot alakítsunk ki, az hatni fog a gyermekeink testképére is.

Digitális tudatosság – tanuljuk együtt!

Ahogy arról korábban szó volt, a közösségi média tele van manipulált tartalommal, azonban sokat tehetünk azért, hogy segítsünk nekik felismerni a filterek, szerkesztett képek és reklámok mögötti valóságot.

^{Forrás: freepik.com}

Kísérletezzetek – Nézzétek meg, hogyan változtatja meg az arcot egy Instagram-filter! Hasonlítsatok össze egy influenszer smink nélküli és teljesen felkészült képét!

Beszélgessetek influenszerekről – Vajon tényleg egészségesek azok a diéták, amiket népszerűsítenek? Mennyire reális, hogy valaki mindig hibátlanul nézzen ki? Az életmódja tükrözi az üzenetét?

Korlátozzuk a képernyőidőt és helyette kínáljuk fel a kapcsolódás különböző örömteli, élvezetes módjait! Nem kell eltiltani a közösségi médiától, de segíthetünk nekik abban, hogy egyrészt egészségesebb tartalmakat találjanak, másfelől minél sokrétűbb tapasztalatot gyűjtsenek arról, hogy milyen más, tartalmas és értékes módjai vannak az időtöltésnek – akár a körülöttük lévő felnőttekkel együtt.

Konklúzió

A tinédzserkor intenzív változásokkal, útkereséssel jár és ebben az időszakban természetes az elbizonytalanodás, az elveszettség élmény. A testkép alakulása nemcsak a külsőről szól – sokkal inkább az önértékelésről, az életminőségről.

A jó hír?

A testünkhöz való viszony alakítható. Nem egyik napról a másikra, nem varázsütésre, de apró lépésekkel igen. És ebben a szülők, barátok és segítők szerepe kulcsfontosságú.

Az egészséges énkép nem egy cél, amit el kell érni, hanem egy út, amin járni lehet. Egy folyamat, amelyben az elfogadás, az önszeretet és a saját értékeink felismerése fontos lépések.

Gyermekünk nem tökéletesnek akarja látni magát – hanem szerethetőnek. Ha érzi, hogy szeretjük és elfogadjuk őt úgy, ahogy van, az segíthet neki abban, hogy ő is így tegyen önmagával.

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: freepik.com, depositphotos.com
Szerző: Nagy Eszter