A hittanos tudás egyszerre több és kevesebb, mint az, amit az evangéliumokban olvasunk. Több, mert rendszerező szándékkal készült. Az emberek nagyon sokféle kérdést tettek fel Jézus életével és tetteivel kapcsolatban. A hittan és a teológia rendszeres választ kínál ezekre a nagyon jogos kérdésekre. Ugyanakkor ezek a rendszeres válaszok valahogy személytelenek. Esetleg hiányzik belőlük az első tanúk lelkesedése, közvetlen tanúságtétele.
Így van ez akkor is, ha az első keresztény húsvétra, vagyis Jézus feltámadására gondolunk, és arról igyekszünk információt szerezni az evangéliumokból. Az évszázadok folyamán sokféle kérdést fogalmaztak meg Jézus feltámadásával kapcsolatban.
A kérdések sorát hosszasan folytathatnánk. Ezek a kérdések olykor a mi valós kérdéseink is. Egyébként úgy látszik, hogy néhányat ezek közül már az evangéliumok szerzői is ismertek és meg is akartak válaszolni. Máté evangélista például kifejezetten említi az ő korában is ismert szóbeszédet (vö. Mt 28,15), hogy a tanítványok éjjel odamentek a sírhoz, és elvitték Jézus holttestét, azért volt üres a sír.
A tanítványok mindenesetre bizonyos értelemben nagyon realistán számolnak be az eseményekről. Elsősorban azt a folyamatot mutatják be, ahogy
a saját hitetlenségük meglepetéssé, azután hitté változik.
A sírhoz érkező asszonyok a holttesttel akarnak törődni. Gyakorlati, szinte technikai kérdés foglalkoztatja őket, hogy ki fogja elhengeríteni a sírt elzáró követ. Nem számítanak az égi hírnökökre, nem várják a feltámadást. Hasonlóképpen a Feltámadott megjelenéseinek több elbeszélése utal arra, hogy a tanítványok kezdetben megijednek a megjelenő Jézustól, kísértetnek vélik, nem tudnak hinni benne. Az egészen váratlan, a nem remélt találkozás azzal a Jézussal, akit a földi életben jól ismertek, lassan mégis meggyőzi őket.
Valóban feltámadt? – kérdezi a kétkedő, kereső ember Jézussal kapcsolatban. Ez a kérdés különösen a valóság fogható, tapintható értelmezése, a szellemi létet voltaképpen tagadó materializmus számára eleven, de bárkit megtalálhat.
A válaszokat is könnyen sorolhatjuk: a tanítványok egyszerű, de nagyon józan, szavahihető emberek voltak, akik később az életüket is áldozták Jézusért. Az asszonyok jól látták a sírt, jelen voltak Jézus temetésekor, és ők voltak azok, akik azt üresen találták. A holtak feltámadása olyan újdonság, amelyet ugyan vártak a zsidóság bizonyos csoportjai, de az, ahogy Jézus megjelenik övéinek, mégis meghaladja elképzeléseiket, és ebből következtetnek arra, hogy Jézus egészen egyedülálló jelentőségű a történelemben, Isten és ember drámájában.
Feltámadása a legnagyobb csoda, amely meghaladja és egyben hitelesíti az összes addigi csodát is, amelynek tanúi voltak.
A tanítványok ettől kezdve nem egy szerencsétlen, kudarcot vallott emberről, nem egy sokak előtt megalázott és rettenetes kínok között kivégzett emberről, hanem a dicsőségbe öltözött Úrról és Messiásról beszélnek az életük végéig, tele reménnyel.
Valóban feltámadt! Ez a kiáltás akkor hangzik el Lukács evangéliumában, amikor az Emmauszból hazatérő tanítványok a többiekkel találkoznak. Felismerték Jézust a kenyértörésben (Lk 24,31), most pedig a Jeruzsálemben egybegyűlt tizenegy és társaik fogadják őket ezekkel a szavakkal: „Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!” (Lk 24,34)
Tehát igaz! Nem csak szóbeszéd, nem csak bizonytalan vágyálom, hanem olyasmi, amit a közösség első vezetője is megerősít, mégpedig személyes tapasztalata alapján. A szavak felismerésről szólnak: a tanítványok ráismernek arra, akivel azelőtt földi életében éveket töltöttek együtt. A kijelentést ugyanakkor joggal értelmezhetjük örömteli kiáltásnak, izgatott üdvözlésnek is, hiszen azt a csalódottságot és bizonytalanságot oszlatja el, amely a két emmauszi tanítvány és Jézus találkozására, vagy másként a Mesterét háromszor megtagadó, majd szeretetéről háromszor kérdezett Péterre addig súlyosan nehezedett.
Ez halálbiztos! – mondják néha élesen, a szavak tényleges súlyával talán számot sem vetve. Bizony, az élet egyik megingathatatlan igazsága éppen a halál. Ebben tárul fel, hogy mit ér vagy mennyit ért az élet.
A feltámadás valósága azért tartozik más rendbe, mert kiutat mutat, mert ajtót nyit egy másik életbe, amelybe Krisztus ment előttünk.
Bizonyosságát, valóságát csak a tanúságtétel értelmében kapja a tanítványok öröméből. A tanítványok mintegy rámutatnak a túlvilág kapujára, illetve arra a valakire, aki megbízható szeretetével és kimeríthetetlen életével maga lett a feltámadás és az élet. Ez az új valóság, az új élet, a feltámadás valósága, Istenből az örök élet szerzőjéből merít erőt, megbízhatóságot, életet. A tanítványok öröme is kegyelem: az élő Isten jelenlétének jele.
Aki ma húsvétot ünnepel, vagy aki egyszerűen csak érdeklődik a keresztény húsvét iránt, tényekre kérdez, ám előbb-utóbb tanítványokkal kell találkoznia. Olyanokkal, akik ismerik a hitük igazságát, azt, ami tényként átadható, de ennél többet is képviselnek: azt a szeretetközösséget, amelyben maga az Úr van jelen. Az, aki valóban feltámadt, és él. Aki
új alapot ad a valóságnak ezen a földön, sőt egy eljövendő, másik élet reményében. A vele való találkozás túlmutat minden szeretetkapcsolat fájdalmas végességén, és reménybeli új életét ígéri.
További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!
Élj a támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!
Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: depositphotos.com
Szerző: Martos Levente Balázs
Weboldalunk olyan megoldásokat (feltétlenül szükséges, valamint statisztikát támogató sütik) használ, melyekkel a jobb szolgáltatás érdekében elemzi a weboldal forgalmát, és személyre szabottabb élményt kínál. A részleteket megtalálod az Adatkezelési tájékoztatónkban. Jó böngészést kívánunk!
Feltétlenül szükséges sütik
A weboldalon működő szolgáltatásokhoz szükséges.
Statisztikához használt sütik
Ezeket a sütiket arra használjuk, hogy információkat gyűjtsünk weboldalunk forgalmáról webhelyünk használatának elemzéséhez. Ezek a nyomkövető és teljesítménnyel kapcsolatos sütikkel összegyűjtött információk egyetlen személyt sem azonosítanak.
