Forrás: magnific.com
Eredeti, kutató biológusi szakmámban – gyakran egymagamban, sötétben, a SOTE elektronmikroszkópja előtt görnyedve – talán nem meglepő, hogy egyre jobban éreztem az életemben a közvetlen emberi kapcsolatok hiányát. Végül arra az elhatározásra jutottam, hogy munka mellett elvégezem a mentálhigiénés képzést – aztán meglátjuk, hogyan tovább.
Intézetvezető főnöknőm legnagyobb megrökönyödésére és rosszallására végül otthagytam a fényesnek ígérkező tudományos pályát. Ötvenévesen, új diplomával a kezemben a mentálhigiénés képzésben kezdtem dolgozni. (Egy ideig azért mindkét szakterületemen tanítottam egyházi főiskolákon.) Egyre jobban éreztem magam és tudtam: megtálaltam a helyem.
2012-ben nyugdíjas lettem, unokáztam, egy kötős-horgolós csoportban kiélhettem a kreatív szenvedélyeimet is, mégis úgy éreztem: valami hiányzik.
Olyasmit kerestem, amibe a teljes valómat, önmagamat "belevihetem".
Aztán meghívást kaptam az Oázis Lelkigondozó és Mentálhigiénés Szolgálat születésnapi ünnepségére, ahol bepillantást nyerhettem a közösség működésébe is. Az Oázis munkatársai körében éreztem az összetartozásukat, a lelkesedésüket feladataik iránt. Ez megszólított engem. Jelentkeztem és bevettek a csapatba. Azóta is nagy örömmel veszek részt az önkéntes munkában, ennek most már több mint tíz éve. Azt gondolom, ez az, amire Isten hívott: a több-élet szolgálata. Ebben megtaláltam a hivatásomat.
A kifejezés "lelki" része a hangsúlyos, és nem csak számomra, de a meghallgatásra várónak is.
Sokan vannak, akik keresztény lelkigondozót keresnek, olyat, akinek meg tudnak nyílni, és akiben teljesen megbízhatnak.
Az Oázisnál volt olyan, aki megkönnyebbülten mondta el: örül, hogy létezik ilyen hely, jó, hogy vagyunk. Volt, aki hitbeli kérdésekkel kereste föl a szolgálatunkat, de volt olyan is, akit a gyóntatója küldött hozzánk.
Számomra fontos az, hogy a hozzám fordulónak a lelkét is megértsem, nem csak a problémáit. Az elém tárt problémakör sokszor hitbeli kérdésekkel vagy az istenképpel függ össze. Ebben a folyamatban én csak eszköz vagyok – aki a megoldást megadhatja, az Isten.
Minden beszélgetésen úgy ülök, hogy tudom, nem vagyok egyedül, rajtam kívül Isten is jelen van és bízom abban, hogy segíteni fog. Ez a tudat biztonságérzetet ad. Gyakran gyertyát gyújtok a beszélgetés kezdetén, utána pedig mindig imádkozom a távozóért.
Ez a szolgálat a saját hitem miatt is fontos. Korábban azt gondoltam: nem vihetem magammal a sírba, amit életemben eddig kaptam. Mert sokat kaptam. Ám ma már úgy érzem, még most is van lehetőségem fejlődni, új célt, értelmet találni életemben, egy megtartó közösséghez tartozni, mások életét hozzásegíteni a növekedéshez.
Forrás: Pásztor Péter
A segítő beszélgetésben sosem tanácsolok megoldást a hozzám forduló problémájára. Lehet, hogy számára nem is lenne az megoldás, ami nekem lehetne. Mindenkinek magának kell megtalálnia a saját megoldását. Odahajlítom "a szívem fülét" (i. m. Szent Benedek: Regula), így próbálok figyelni az előttem ülőre. Úgy hallgatom meg, hogy minél jobban eligazodjon a saját összekuszálódott dolgaiban, azáltal, hogy beszél róla, megfogalmazza, kimondja az érzéseit.
Az én együttérzésem, az elfogadásom az ő kapaszkodója. Kérdéseim segíthetik belső folyamatait egyértelműsíteni.
A beszélgetés végén előfordul, hogy megkérdezem az illetőtől, mit visz magával. Van, aki úgy érzi: megkönnyebbülést, azt, hogy elmondhatta valahol a gondjait. Van, aki azért hálás, mert valaki elfogadta, "csak csöndben kísért, lépegetett velem", és van olyan is, hogy egy-egy mondatot, gondolatot visz magával abból, ami számára fontos lett.
Egyszer egy férfi a beszélgetésünk után fél évvel újból jelentkezett, csak azért, hogy köszönetet mondjon. Ilyen nem szokott előfordulni (inkább az a jellemző, hogy velünk marad a kérdés: tudtam-e segíteni?), ezen az emberen azonban már a megérkezésekor láttam a változást, a testtartásában, a tekintetében. Elmondta, hogy egy mondatom – amire én már nem is emlékeztem –, szabadította meg élete "gubancából".
Vannak. Engem legjobban a tehetetlenség érzése terhel meg, amikor valaki nagyon sok problémát hordoz, és olyan megoldhatatlannak tűnő, lehetetlen helyzetben van, amelyből nem látszik kiút. Ahogy Edith Stein – Keresztes Szent Terézia Benedikta – fogalmazott: "Nekünk azt is meg kell tanulnunk, hogy lássuk, amint szeretteink viszik keresztjüket, és nem tudjuk róluk levenni." Ilyenkor nekem segítség az, hogy tudatosítom, Isten is hallja a nehézségben lévőt, segíthet neki megoldást találni vagy azt elviselni, ami van.
A legtöbbször nem tudjuk, mi történik a beszélgetőtársainkkal távozásuk után – ez ugyancsak nehézséget okoz. Külön figyelmet kér az a "jelenség" is, amikor a hallott történetben a saját nehézségeim csengnek vissza. Ilyenkor figyelmeztetem magamat: ez az ő története, nem az enyém!
Az elakadásainkat külső szupervizor segítségével is átbeszélhetjük.
A beszélgetésekben gyakran kerülnek elő családi konfliktusok, gyász, párkeresés, párkapcsolati nehézségek, életvezetési problémák, döntési helyzetek, váratlan terhesség, magányosság, bántalmazás, munkanélküliség, emberi problémák... Néha valóban nagyon súlyos helyzetek. Sokszor a saját élettapasztalatomból ismerős nehézségek, amelyeken én annak idején segítséggel vagy magamban küszködve, de sikerült túllépnem.
Az egyéni küzdelmek megoldásán túl hálával is tartozom azért, akivé közben váltam. Ezzel a "magammal" jobban, hatékonyabban tudok segíteni az Oázisban is. Kereszténységem kötelez: nem mehetek el a segítségre szoruló mellett.
*****************************************************************
A szerzőről: Juhászné dr. Bucsek Mária kutató biológusi pályáról fordult a mentálhigiéné és a lelkigondozás felé. Hosszú éveken át vett részt keresztény közösségek építésében; több mint tíz éve az Oázis Lelkigondozó és Mentálhigiénés Szolgálat önkénteseként kíséri a hozzá fordulókat.
További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!
Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!
Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: magnific.com, Pásztor Péter
Szerző: Juhászné dr. Bucsek Mária, az Oázis Lelkigondozó és Mentálhigiénés Szolgálat önkéntese
Letölthető anyagok:
Weboldalunk olyan megoldásokat (feltétlenül szükséges, valamint statisztikát támogató sütik) használ, melyekkel a jobb szolgáltatás érdekében elemzi a weboldal forgalmát, és személyre szabottabb élményt kínál. A részleteket megtalálod az Adatkezelési tájékoztatónkban. Jó böngészést kívánunk!
Feltétlenül szükséges sütik
A weboldalon működő szolgáltatásokhoz szükséges.
Statisztikához használt sütik
Ezeket a sütiket arra használjuk, hogy információkat gyűjtsünk weboldalunk forgalmáról
webhelyünk használatának elemzéséhez. Ezek a nyomkövető és teljesítménnyel kapcsolatos sütikkel
összegyűjtött információk egyetlen személyt sem azonosítanak.
