Segítő Nővérek Kongregációja

BEMUTATKOZÁS:

Céljuk életüket Isten nagyobb dicsőségére, Jézust követve, feltétel nélkül az emberek szolgálatába állítani. Isten szeretetének megtapasztalása ébreszti fel bennük a teljes önátadás vágyát.

Segíteni az embereknek

A Rend tagjait megérinti és megmozgatja az emberek ínsége, amely sokféleképpen van jelen a világban. Ez kihívást jelent számukra, hogy teljes valójukkal elkötelezzék magukat és tanúságot tegyenek arról a reményről, amely bennük él, és sokoldalúan áthatja életüket.

Ezzel a reménnyel szeretnének az emberek számára segítők lenni, különösen azok számára, akik fájdalmas és szenvedéssel teli helyzeteket élnek át.
Munkaterületeik nagyon sokrétűek – küldetésük lehet bármi, ami az élet mellett szól. Alapítónőjük kívánságának megfelelően "mindenben segíteni, bármi legyen is az".

Kis közösségekben élnek, amelyek általában 3-5 nővérből állnak.
A közösség az a hely, ahol szolgálatukban támogatják és erősítik egymást: megosztják egymással tapasztalataikat, reményeiket és csalódásaikat, imádkoznak egymásért, hordozzák egymást és örülnek egymásnak. Ez az a hely, ahol lehetőség van a megkülönböztetésre: segítenek egymásnak Jézus tanításának fényében látni munkájukat, kapcsolataikat, életvitelüket és ez alapján meghozni döntéseiket.
A közösségi élet érezni engedi azt is, hogy nincsenek egyedül, hanem Jézus Krisztus tanítványaiként vele együtt járnak az úton.

Szerzetesi életüket az evangéliumi tanácsok, a szegénység, a tisztaság és az engedelmesség határozzák meg. Ezek segítik őket abban, hogy nyitottak maradjanak Isten felé és belső szabadsággal szolgáljanak embertársaiknak.
Mind a személyes, mind a közös imaidők, a lelkigyakorlatok, a lelki kíséret és a csoportban történő megosztás figyelmessé teszik őket arra, hogy minden találkozásban és életük minden eseményében Isten szólni szeretne hozzájuk. Hisznek az Ő hatékony jelenlétében a világban, és erről szeretnének tanúskodni.

Az alapítás idején főként betegeket ápoltak és családjaiknak segítettek a párizsi munkásnegyedekben (…).

Időközben munkaterületeik nagyon sokrétűvé váltak: a nővérek pasztorális- és szociális munkakörökben, plébániákon, idősotthonokban és kórházakban tevékenykednek – főként lelki gondozóként, ápolóként vagy orvosként-, valamint iskolákban, fogyatékkal élő emberek számára létesült intézményekben, börtönökben vagy eredeti szakmájukban dolgoznak.

Ezek a szolgálatok nem választhatók el az Evangélium hirdetésétől, de kifejezett formát nyernek, amikor a hitre nevelés, a teológiai tudományok és a lelki képzés feladatait vállalják, beleértve a lelkigyakorlatok kíséretét is.

Nincsenek saját intézményeik, mint iskolák vagy kórházak, hanem általában egyházi vagy állami munkahelyeken dolgoznak.

A különböző területeken másokért végzett szolgálatot az a remény táplálja, hogy Isten minden embert el akar vezetni élete teljes kibontakozására és teljességére.