Segítő Nővérek Kongregációja

BEMUTATKOZÁS:

Célunk életünket Isten nagyobb dicsőségére, Jézust követve, feltétel nélkül az emberek szolgálatába állítani. Isten szeretetének megtapasztalása ébreszti fel bennünk a teljes önátadás vágyát.

Segíteni az embereknek
Megérint és megmozgat bennünket az emberek ínsége, amely sokféleképpen van jelen a világban. Ez kihívást jelent számunkra, hogy teljes valónkkal elkötelezzük magunkat és tanúságot tegyünk arról a reményről, amely bennünk él, és sokoldalúan áthatja életünket.

Ezzel a reménnyel szeretnénk az emberek számára segítők lenni, különösen azok számára, akik fájdalmas és szenvedéssel teli helyzeteket élnek át.
Munkaterületeink nagyon sokrétűek – küldetésünk lehet bármi, ami az élet mellett szól. Alapítónőnk kívánságának megfelelően „mindenben segíteni, bármi legyen is az“.

Kis közösségekben élünk, amelyek általában 3-5 nővérből állnak.
A közösség az a hely, ahol szolgálatunkban támogatjuk és erősítjük egymást: megosztjuk egymással tapasztalatainkat, reményeinket és csalódásainkat, imádkozunk egymásért, hordozzuk egymást és örülünk egymásnak. Ez az a hely, ahol lehetőség van a megkülönböztetésre: segítünk egymásnak Jézus tanításának fényében látni munkánkat, kapcsolatainkat, életvitelünket és ez alapján meghozni döntéseinket.
A közösségi élet éreznünk engedi azt is, hogy nem vagyunk egyedül, hanem Jézus Krisztus tanítványaiként vele együtt járunk az úton.

Szerzetesi életünket az evengéliumi tanácsok, a szegénység, a tisztaság és az engedelmesség határozzák meg. Ezek segítenek bennünket abban, hogy nyitottak maradjunk Isten felé és belső szabadsággal szolgáljunk embertársainknak.
Mind a személyes, mind a közös imaidők, a lelkigyakorlatok, a lelki kíséret és a csoportban történő megosztás figyelmessé tesznek bennünket arra, hogy minden találkozásban és életünk minden eseményében Isten szólni szeretne hozzánk. Hiszünk az Ő hatékony jelenlétében a világban, és erről szeretnénk tanúskodni.

Az alapítás idején főként betegeket ápoltunk és családjaiknak segítettünk a párizsi munkásnegyedekben (…).

Időközben munkaterületeink nagyon sokrétűvé váltak: a nővérek pasztorális- és szociális munkakörökben, plébániákon, idősotthonokban és kórházakban tevékenykednek – főként lelki gondozóként, ápolóként vagy orvosként-, valamint iskolákban, fogyatékkal élő emberek számára létesült intézményekben, börtönökben vagy eredeti szakmájukban dolgoznak.

Ezek a szolgálatok nem választhatók el az Evangélium hirdetésétől, de kifejezett formát nyernek, amikor a hitre nevelés, a teológiai tudományok és a lelki képzés feladatait vállaljuk, beleértve a lelkigyakorlatok kíséretét is.

Nincsenek saját intézményeink, mint iskolák vagy kórházak, hanem általában egyházi vagy állami munkahelyeken dolgozunk.

A különböző területeken másokért végzett szolgálatot az a remény táplálja, hogy Isten minden embert el akar vezetni élete teljes kibontakozására és teljességére.