Borítókép

Marton Zsolt püspök atyát bő egy éve választották meg az MKPK Családügyi Bizottság vezetőjének. Feladatköréhez szorosan kapcsolódik a „BízdRáMagad!” (BRM) honlap által is támogatott családpasztorációs tevékenység, valamint a weboldalon szereplő jógyakorlatok jóváhagyása. Nemrég felkerestük Őt Vácott, hogy megkérdezzük az elmúlt év tapasztalatairól, tanulságairól és persze a honlapunkról is.

 

Milyen tapasztalatokkal, tanulságokkal lett gazdagabb az elmúlt évben, különösen azt a szellemi harcot illetően, amire még elődje, Bíró László püspök atya is utalt, és amivel kapcsolatban ön fél évvel ezelőtt így nyilatkozott: „Nem harcolnunk kell, hanem az életünk szépségét és örömét kell felmutatnunk.”?

2020. szeptemberében választottak meg a Családügyi Bizottság elnökének, amihez sok köze van Bíró püspök atyával ápolt jó viszonyomnak is, akinek tanítványa és munkatársa voltam, és akit atyai jóbarátomnak tekintek. Elköszönő levelében Bíró püspök atya nem harcosságra akart buzdítani, hanem arra, hogy szembe kell nézni az új kihívásokkal, új módon kell a családpasztorációt felépíteni. Ezért amellett, hogy folytatom a munkáját, igyekszem új utakat is találni.

Folytatom a havi lelkipásztori iránymutatásokat, de egy kicsit másképp: bárki számára elérhető, rövid videóüzeneteket küldök, amit feldolgozhatnak a családcsoportokban is. A bemutatkozó levelem ugyanazon a napon jelent meg, amikor a Szentatya meghirdette a Szent József évet. Üzeneteimben én is Szent József tulajdonságait veszem végig, ehhez kapcsolom az Amoris laetitiát, ezzel is készülve a 2022. júniusi római Családok Világtalálkozójára.

2021. év elején megszűnt a Magyar Katolikus Családegyesület (MAKACS), amely 1994 óta civil szervezetként segítette a családpasztorációt. Az MKPK Családügyi Bizottsága viszont létrehozta a Családirodát, amelynek jelenleg két munkatársa, Gutai Gabriella és Móger-Rassay Virág dolgozik a családokért.

Ez egy másfajta modell: a programszervezést, a koordinálást és az adminisztratív feladatokat az iroda végzi, de mellette működik egy önkéntesekből álló tanácsadó testületet is olyan egyházi és világi munkatársakkal, akikkel közösen gondolkodhatunk a családpasztorációról. Ennek a tagjai Jean-Yves Brachet atya, francia dominikánus szerzetes, Sopronban élő teológus, Bognár István atya teológus, Takács Bálint és Takácsné Papp Zsófia munkatársaim Gödről, Krúdy Tamás kommunikációs munkatárs, Tóth András görög katolikus pap, aki a Váci Egyházmegye spirituálisa, korábban győri családügyi referens volt. Az iroda munkájához tartozik az életvédelem is: félévente vannak nyilvános fórumok, emellett havonta összejön egy kisebb létszámú, elkötelezett munkacsoport Roska Péter atya lelki vezetésével.

Az egyházmegyei családreferensek önállóan végzik a munkájukat, minden püspök maga határozza meg az irányokat egyházjogilag és teológiai szempontból is. A Családiroda feladata a segítségnyújtás, a koordinálás. Bíró püspök atya szolgálata alatt jó volt az együttműködés az egyházmegyei családreferensekkel, és most is az, de az ismerkedést megnehezítette a járvány.

Tavasszal a papok számára szervezett családpasztorációs szakmai nap is online valósult meg. Személyes találkozásra remélhetőleg a november végi országos Családkongresszus ad lehetőséget, Máriabesnyőn. Reméljük, hogy a járvány nem írja felül a terveinket. Október 9-én Életvédő Szakmai Napot tudtunk tartani szintén személyes jelenléttel, ami nagyon gyümölcsöző volt. Ezért köszönet illeti a munkatársaimat.

Az előbb idézett gondolatot Ön így folytatta: "Örömteli módon kell bemutatni a házassági hűséget, a tiszta készületet a házasságra, a családi élet örömeit, annak szépségét, hogy mit jelent több gyermeket nevelni, nagycsaládban felnőni. Ennél nagyobb vonzerő, ennél hatásosabb „fegyver” nem szükséges." A „BízdRáMagad” weboldal is tulajdonképpen ezt teszi. Mi a véleménye a honlapról, az ott megjelenő szervezetekről, jógyakorlatokról, és miért tartja fontosnak az ilyen szintű minőségbiztosítást?

Nem vagyok a harcosság híve. Szerintem az egyház tanítását, az evangéliumot vonzó és örömteli módon kell, kellene bemutatni. Ha elsőként a parancsokról, tiltásokról, kötelességekről beszélünk, akkor rendszerint megkapjuk azokat a stigmákat, miszerint az egyház olyan, mint valami büntetésvégrehajtási intézmény. Természetesen Isten szeretettörvényének rendje van, nekünk az a feladatunk, hogy megmutassuk, mi ebben az öröm.

Miért hívjuk a párokat arra, hogy tisztaságban készüljenek a házasságra? Nem azért, mert ez az egyház parancsa, hanem azért, mert ez az igazi boldogság forrása. És ha valaki ebben elköteleződik, akkor valójában a szeretet törvénye mellett teszi le a voksát.

Vagy, a termékenységtudatos családtervezéssel kapcsolatban érdemes rámutatni arra, hogy már bizonyítottan nemcsak jó, de hatékony is. A másik utat, a fogamzásgátlás különféle formáit pedig nem csak azért nem támogatjuk, mert nem egyezik az Egyház tanításával, hanem mert számos negatív következménye van a párkapcsolatra, a nők egészségére és az esetlegesen megfoganó életre nézve.

Örömteli, meghívó stílust szeretnék közvetíteni tehát, ügyelve arra, hogy egyetlen betű se vesszen el a tanítás tartalmából. Mindenkiben ott van az Isten utáni vágy, ezért missziós módon kell közelítenünk az emberekhez, úgy, hogy nem adjuk fel az értékeinket és a krisztusi igazságot. Örömmel tapasztaltam például, hogy az Életvédő Szakmai Napon nem ítélkező módon beszéltünk az abortuszról. Korábban e témában inkább a kesergés, a bűn hangsúlyozása és a jogi következmények taglalása volt jellemző. Arról azonban eddig nem nagyon beszéltünk, hogy mi történik azzal, aki az abortusz mellett dönt. 

Most fény derült arra is, hogy a nők döntő többsége iszonyú lelki nyomás alatt, válsághelyzetben cselekszik. Mint minden válsághelyzetre, erre is igaz, hogy a krízisterhes anyuka nem tudja objektíven látni a helyzetét, gondolkodásmódja beszűkül, ezért nem tud megfontolt döntést hozni. Amellett, hogy nem tagadjuk, az emberi élet kioltása önmagában bűn, nézzük meg, mit tehetünk a megelőzés érdekében. És ha valaki már túl van az abortuszon, ítélkezés helyett hogyan tudjuk támogatni, vezetni a gyógyulás útján. Ez gondolkodásmód váltást és új kommunikációs stílust kíván meg mindnyájunktól. Tudatosítani kell magunkban minden szinten, hogy a téma kulcsfontosságú: az élet olyan kincs, amit kezdettől fogva kísérni kell. Tudnunk kell segíteni abban, hogy a szülők az örömöt, és ne a problémát lássák a gyermekvállalásban. Eddig talán ezt sem megfelelő hangsúllyal és módon kommunikáltuk.

Nagyon jónak tartom a „BízdRáMagad!” honlapot, hiszen összegyűjti a legfontosabb értékeket, és nemcsak egy elvi gyűjtemény, hanem konkrét jógyakorlatokat, megvalósítási lehetőséget tartalmaz. Ez hatalmas kincs, hiánypótló felület. Minden elismerésem érte. A weboldal nagy szolgálatot tesz abban is, hogy a katolikus, krisztusi hit segítő módon, örömtelien és hatékonyan jusson el minden jószándékú emberhez.

Fontos, hogy felismerhető legyen benne a Katolikus Egyház álláspontja, azt sem tagadva, hogy ökumenikus párbeszédben vagyunk más felekezetekkel. Figyeljünk a tanítás tisztaságára, vagyis arra, hogy az egyes jógyakorlatok azzal harmóniában legyenek és a lelkipásztori missziós céloknak is megfeleljenek!

„Érzelmeink kimutatása nem a gyengeség jele, hanem annak, hogy vállaljuk magunkat” – mondta nemrég egy másik interjúban. Jelenti ez azt is, hogy a nehézségeinkről lehet, sőt kell is beszélni, nemcsak az örömökről? A „BízdRáMagad!” Média riportjaiban nem hallgatjuk el a keresztény emberek, családok gondjait; az abból kivezető lehetséges megoldásokat, a nehézségekben megtapasztalható örömöket is bemutatjuk.

Természetesen nem hallgathatjuk el a nehézségeket sem. Keresztény körökben is vannak érzékeny és kényes területek, ilyen például az életvédelem mellett az alkoholizmus. Ha valakiről ez kiderül, fontos, hogy a környezete tudja, hogyan lehet azt diszkréten, mégis gyógyító módon kezelni. Nem erkölcsi ítéletet kell mondani a személy felett. Ez szenvedélybetegség, amit gyógyítani kell, túllépve a sztereotípiákon megfelelő diszkrécióval, intelligenciával és empátiával. Meg kell tanulnunk, hogyan lehet ezeket a közhelyeket lebontani; hogy ne legyen megbélyegzés, hogy tudjunk az okok mögé tekinteni, és hogy úgy segítsünk, hogy az illető merjen segítséget kérni, és persze kapjon is. Egy ilyen probléma csak akkor tud meggyógyulni, ha az illető az érzelmeit is felvállalva kéri a támogatást. A segítségkérés ugyanis nem szégyen és nem gyengeség.

Ha már a kényes témáknál tartunk, hadd említsük meg a válást is. Ahogy megírtuk, Bíró püspök atya egy AVE lelkigyakorlaton bocsánatot kért a gyermeküket egyedül nevelő szülőktől, amiért az egyház korábban nem fordított rájuk elég figyelmet. Mit gondol erről?

Nagyon fontos lenne a megelőzés, hogy ne kerüljön sor ilyen törésekre. De ha már megtörtént, akkor fontos, hogy segítsünk az elvált embereknek, hogy környezetük – beleértve közösségeiket és papjaikat –, támogató és gyógyító módon forduljanak feléjük. Én még nem vettem részt ilyen lelkigyakorlaton, de nyitott vagyok rá.

A „BízdRáMagad!” mögött állók meggyőződése, hogy a katolikus segítő és családpasztorációs szervezetek, közösségek, jógyakorlatok együttműködésében – az összedolgozásban, az egymás támogatásában – nagyon nagy erő és rengeteg lehetőség van. Ön is így látja?

Igen, de még előttünk álló feladat, hogy kialakítsuk az együttműködés kultúráját. Én a Fokoláre Mozgalomban voltam elkötelezett, ahol az egység kultúrájának építése alapvető jelentőségű. Ott tanultam meg, hogyan lehet egységet építeni a krisztusi szeretetben. Sajnos a világegyház szintjén is tapasztalható, hogy tehetséges emberek és közösségek egymástól elszigetelten működnek. Pedig ha tudunk egymásról és nem versengünk, hanem ki-ki a saját karizmája alapján teszi a dolgát és kiegészítjük egymást, abban óriási erő és öröm rejlik.

Azt szoktam mondani: nem maszekokból áll az egyház, vagyis nem zseniálisan tevékenykedő, de különálló szigetekből, hanem egymással összekapcsolódó, egymást kiegészítő egységekből, mint egy kirakós játékban. Vagy egy nemesebb hasonlattal élve, mint a mozaikban, ahol a sok kis részlet együtt adja ki a teljes képet. Így képzelem el az egyházat is. Az összefogás bizony többletmunkát igényel, kezdetben legalábbis mindenképp, viszont tapasztalatból tudom, hogy rendkívüli gyümölcsei vannak.

A november 26-27-i Családkongresszus fő témája az apaság lesz. Miért tartották fontosnak e téma köré szervezni egy ilyen nagy léptékű rendezvényt, és mit lehet már tudni a részletekről?

Számomra ez lesz az első Családkongresszus püspökként és családreferensként. Nagyszerűnek tartom, hogy a Szentatya a Szent József év kapcsán előtérbe helyezte az apaságot, társadalmunkban ugyanis az édesapák fizikailag és lelkileg is nagyon hiányoznak. Nem kapnak a fiúk - de a lányok sem - igazi mintákat. Nem tudják igazán a fiúk, hogyan kell férfivá, apává válni. A papság egy lelki apaság, ezt is tanulnunk kell. Nagyon fontosak a nők a világban és az egyházban is, de férfiak nélkül félkarú óriások vagyunk.

Nem tökéletes apákra van szükség - olyan csak a mennyben van - hanem jó apákra, akik vállalják önmagukat, erősségeiket és gyengeségeiket, és a maguk férfias módján példát tudnak mutatni. Van, aki szótlanul - József ilyen volt, nincs is nyoma szavainak -, és van, aki szavakkal. Nemcsak a sztártípusú apa értékes, hanem a csendes háttérapa is. A régi világban rengeteg jó apa volt, akik nem végeztek egyetemet, mentálhigiénés képzést sem. Móra Ferenc Kincskereső kisködmönének apja bölcs ember volt. És számtalan példa van még.

Nem egyféleképp lehet valaki jó apa. Nagyon hiányzik a férfias nevelés a társadalomból és az egyházból. Nem kívánom vissza a katonaságot, de jó lenne valamilyen férfivá válási rítust, gyakorlatot visszahozni, ami az önállóság felé vezeti a fiatal fiúkat. Kedvet kellene csinálni az apaságra, hogy a fiatalok ne ijednek meg a felelősségtől, mert az apaság egy nagyon szép dolog. Az apává válás, ugyanúgy mint a pappá válás is egy folyamat, Isten formál azzá bennünket.

A 27. Családkongresszus előadói lesznek többek között

  • Bíró László püspök atya, aki a Familiaris consortioról fog elmélkedni, amelyet kiadásának 40. évfordulóján a Szent István Társulat újból megjelentet.
  • A hatgyermekes édesapa, Krúdy Tamás újságíró a Patris corde apostoli levél kapcsán az apaságról fog beszélni.
  • „Kiégés, egyensúlyvesztés – megújulás” címmel Dr. Versegi Beáta Mária CB tart interaktív előadást, mely témát különösen is aktuálissá teszi a pandémia, és azzal kapcsolatban megélt bezártság, közösségi lét visszaszorulása.
  • A 72 Tanítvány Mozgalom Család munkacsoportjának vezetője, Pethesné Dávid Bea „Egy új eszköztár a családoknak való segítségnyújtásban – a „BízdRáMagad!” weboldal bemutatása” címmel tart fakultációt.
  • Emellett különböző fórumok közül választhatnak a résztvevők: például Pécsi Rita az okoseszközök felelős használatáról tart beszélgetést,
  • Hortobágyiné dr. Nagy Ágnes a családi életre nevelés programot mutatja be.
  • A férfias nevelés hiányáról és fontosságáról, Bedő Imre, a Férfiak Klubja vezetője és Krúdy Tamás, újságíró vezetnek fórumbeszélgetést.

A programmal és a Családkongresszussal kapcsolatos további részletek a csaladegyhaz.hu honlapon tekinthetők meg.

Forrás: BRM Média
Szerző: Antal-Ferencz Ildikó
Kép forrása: Családegyház, Shutterstock