A lectio divina, vagyis a Szentírás imádságos olvasásának ősi módszere

A lectio divina („isteni olvasmány”), azaz a Szentírás imádságos olvasása, az egyházatyák és a szerzetesek által (pl. Origenész, Szent Ambrus, Szent Ágoston, Szent Benedek stb.) vált ismertté a keresztények körében. A Szent Tanítóhivatal is ösztönöz minden embert a Biblia imádságos megközelítésére: a lectio divinára.^[1] Ennek a módszernek a gyakorlását minden nap el lehet kezdeni, de fontos, hogy időt szánjunk és találjunk rá.

A lectio divina alapfeltételei az alázatos és hívő lelkület, amely azzal a csodálattal közelíti meg a Szentírás lapjait, hogy általuk maga a fenséges Isten szól hozzánk. Fontos a Szentlélek hívása, hiszen Ő az, aki segít minket abban, hogy megközelítsük s egyre jobban megismerjük az Úr Igéjét. S végül szítsuk fel magunkban a megtérésre való készséget is, hiszen Isten Szava a megtérésre hív (vö. Mk 1,14-15).

A lectio divinának több változata lehetséges.

Most ennek egy kiforrott, több lépcsős formáját mutatjuk be:

0. Csend (silentium) és megállás (statio)

Megállok és elcsendesedem, s időt szánok arra, hogy olvassam az Úr Igéjét. Ez lehet reggel, este vagy a nap bármely szakában, csak az a fontos, hogy rendszeresen végezzem. A csönd nem némaságot jelent, hanem nyitottságot arra, hogy befogadjam azt, aki szól hozzám.

1. Lectio (olvasás)

A szent szöveg olvasása, amelynek elsősorban az a célja, hogy megértsük egyre jobban azt, hogy a szent szerző mit akart kifejezni. Az olvasás lehet folyamatos, vagyis egy kiválasztott bibliai könyv fejezetről fejezetre való olvasása. Lehet liturgikus, ami azt jelenti, hogy a szentmiséken elhangzó igeszakaszokat tanulmányozzuk. S lehet tematikus, vagyis egy azonos téma, motívum jelenik meg a kiválasztott szentírási részekben.

2. Meditatio (elmélkedés)

A szent szövegen való töprengést jelenti, amelynek a fő kérdése, hogy mi a szöveg üzenete nekem itt és most? Ebben a folyamatban sokat segíthet a fantáziánk, amelynek segítségével bele tudjuk képzelni magunkat a szakasz hátterébe belehelyezkedve jobban az igehelybe.

3. Contemplatio (szemlélődés)

Ünneplem, csendben szemlélem Isten mai jelenlétét és ajándékát számomra. Ez a belső ima, amikor már nem fáradozik a fantázia, a gondolat, hanem ingyenesen, de derűs szívvel csodálom az Úr Szavát.

4. Oratio (imádság)

Isten Szavára adott válasz: kérés, könyörgés, áldás, dicséret, közbenjárás stb. formájában. Itt az fogalmazódik meg, hogy mit vált ki az olvasóból az isteni Szó.

5. Condivisio (megosztás)

Örömeink, érzéseink megnevezése és szabadon való megosztása az evangélium kapcsán. A személyek közötti kapcsolatokat mélyíti el ez.

6. Actio (cselekedet)

Isten Szava mire ösztönöz engem? A megtérésre, az Ige életemben való megtestesítésére való felhívás. Kaland, hogy lépjek ki önmagamból, induljak el azon az úton, amit Isten mutat nekem, ahogy tette annak idején Ábrahám is (vö. Ter 12,1-4). Valójában ez az Ige melletti tanúságtétel, misszió is.

Fontos megjegyezni, hogy ezek a lépcsők segítenek abban, hogy az Úr Szavának misztériumába egyre jobban be tudjunk lépni. Egymásra épülnek, de mint mankókat használjuk. Ha a Lélek arra ösztönöz, hogy csak egy szónál időzzünk el, vagy ugorjunk át egy lépcsőt, akkor tegyük azt meg bátran!

A cél az, hogy minél mélyebben találkozhassunk szeretett Mesterünkkel, akinek a Szavát ízlelgetjük, s akinek az Igéjével bíbelődünk.

A lectio divina az érdeklődők számára digitális formában is elérhető a Pécsi Egyházmegye www.lectiodivina.hu honlapján. Reméljük, hogy ez a sokszínű segédanyag, amely sok lelkes ember munkájának, imádságának gyümölcse minél többekhez eljut, és segíti őket az Ige teljesebb és mélyebb megértéséhez, megünnepléséhez, megéléséhez és hirdetéséhez.

Ne feledjük el: a Szó mögött ott van a Személy is!

Az Isten Szavát tanulmányozva, imádkozva magával az Úrral találkozunk, az Ő Arcát szemléljük, aki, mint barátaihoz szól hozzánk, mert szeret. Válaszoljunk e szeretetre minden nap, szeretettel olvasva, elmélkedve és élve Isten Igéjét!

Térjünk vissza Jézushoz, hogy a Mestert megillető szeretettel és tisztelettel hallgassuk. Engedjük, hogy szavai eltaláljanak, provokáljanak és felszólítsanak az élet valóságos megváltoztatására! Különben az életszentség pusztán szó marad.

- tanít Ferenc pápa.^[2]

Vagyis szent az, aki az Ige szerint él, s aki hagyja, hogy az egyetlen Szent, azaz Isten Igéje éljen és öltsön testet benne. Ehhez kérjük és kívánom Isten áldását és Szűz Máriának, az Ige Édesanyjának s első tanítványának, illetve Szent Jeromosnak, a Szentírás-tanulmányozók védőszentjének közbenjárását mindannyiunk számára.

^[1]„Ugyanilyen nyomatékosan buzdítja és sürgeti a Szent Zsinat az összes Krisztus-hívőket, főleg a szerzeteseket, hogy a Szentírás gyakori olvasásával szerezzék meg "Jézus Krisztus fönséges ismeretét" (Fil 3,8). "Mert aki nem ismeri a Szentírást, nem ismeri Krisztust". Szívesen folyamodjanak tehát magához a Szent Szöveghez, akár az Isten szavában bővelkedő szent liturgia közvetítésével, akár lelkiolvasmányképpen, akár megfelelő bibliamagyarázatok és egyéb segédeszközök által, melyek az Egyház főpásztorainak jóváhagyásával és gondoskodásából korunkban dicséretesen terjednek mindenfelé. Arról azonban ne feledkezzenek meg, hogy a Szentírás olvasását imádságnak kell kísérnie, így lesz belőle beszélgetés Isten és ember között; mert "amikor imádkozunk, őhozzá beszélünk, és amikor az isteni kinyilatkoztatást olvassuk, őt hallgatjuk".” II. Vatikáni Zsinat Dei Verbum 25.; „A Szinódus ismételten sürgette a szent szöveg imádságos megközelítését, mint minden hívő lelki életének alapvető elemét a különböző szolgálatokban és életállapotokban, különösen tekintettel a lectio divinára.” XVI. Benedek: Verbum Domini 86.

^[2] Ferenc pápa: Gaudete et exsultate 66.

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: depositphotos.com
Szerző: Nyúl Viktor atya