Anya újra munkába áll: multitasking-hadviselés indul!

Amikor jön a baba, a nő a munka világából egyszer csak otthon találja magát, és mindennapjait az új életről való gondoskodás, a család tölti ki. Aztán múlnak az évek, és az újabb kihívás éppen az lesz, ami korábban a megszokott volt: lassan visszatérnek a munkába járós hétköznapok. Csakhogy már semmi sem lesz a régi: a két „munkakör” együtt már áldozatokkal jár. Alkalmazkodnia kell az új helyzethez nem csak az anyának, de a gyermeknek és az apának is.

Hogyan előzhetők meg az átállással járó nagyobb zökkenők, hogyan lehet a lehető legsimább az átmenet a gyermek, és hogyan az anya számára? Miért fontos ebben a helyzetben az apa szerepe, és mikor jelenthet nagy segítséget egy segítőkész nagyszülő, rokon vagy barát? Jinda Gabi szülő-csecsemő- és kisgyermek-konzulens alábbi írása segít ezekben a kétségekben.

Sokan sokféleképpen élik meg az otthoni időszakot

A házasságkötés, a családalapítás és a gyermek születése egy boldog, tervezett és várt folyamat.

Mégis, amikor az utóbbi bekövetkezik, az jelentős változást hoz magával: kiszakadni a napi munkából, felhagyni az addig megszokott életet és átállni egy lelassultabb, a gyermek tempójához és szükségleteihez igazodó, zártabb közegbe.

Az emberek sokfélék; a női lélek pedig különösen változatos tud lenni, természetes tehát, hogy anyaként is sokfélék vagyunk. Van olyan, aki (szinte) minden percét élvezi az otthonlét időszakának, és nem is igazán várja a végét. És van, aki minél hamarabb szeretne visszatérni a karrierjéhez, hiszen valószínűleg sok energiát fektetett a tanulásba és szakmai fejlődésébe.

Mindkét hozzáállás teljesen normális! Nyilvánvaló, hogy mindkét „anyatípus” szereti a gyermekét és nyugtalanul gondol arra, hogy milyen lesz majd az elválás, hogyan boldogul a gyermek nélküle – és hogy bírja ki ő a gyermek nélkül, órákon keresztül… De előfordulhat az is, hogy konkrétan a munkahelyre való visszatérés miatt aggodalmaskodik az az anya, aki nagyon hosszú ideig más ritmusban, más közegben, más fókuszáltsággal élt – a gyermekét nevelte.

Amikor eljön a munkába való visszatérés ideje

„Kijöttem a rutinból, mi lesz, ha nem tudok majd teljesíteni?” – sokan úgy érzik, hogy a korábbi szakmai tudásuk, rutinjuk megkopott és – hogy Fülest idézzük, Micimackó barátját – csak „szürke pép” van a fejükben.

Valóban más kompetenciákra és készségekre van szükség az „otthoni időszakban” és másra a munka világában. Ezt az érzést már a gyermeke születése után átélhette az anya, csak éppen a másik irányból: amikor – mondjuk – a szervezés, a táblázatok kezelése vagy egy tárgyalás nem jelentett gondot, ám az első fürdetés és pelenkacsere komoly kihívás volt.

Bízz magadban: sokkal többet tudsz, mint amikor szülési szabadságra mentél!

Amikortól az anya újra dolgozik, már a kétféle, fent említett kompetencia-gyűjtemény együttes alkalmazására van szükség. Átfedés persze bőven van: otthon a gyermek napirendjét szervezni, a munkában a feladatokat, otthon az anya egyik kezében a gyermek, a másikkal mindent is csinál – a munkahelyen ezt multitaskingnak hívják.

Aki logisztikai területre megy vissza dolgozni, helyzeti előnybe kerül, hiszen évekig tökéletesíthette, miként tud időpontra, a gyermek alvását-ébrenlétét figyelembe véve, a tízórait bekészítve eljutni a gyermekorvoshoz; vagy mondjuk több gyermek esetén azok mindennapjait harmonikusan meg- és összeszervezni.

Egy túsztárgyaló diplomáciai készsége, egy standupcomedy-sztár humorérzéke és egy kreatív munkatárs leleményessége – ezek már mind saját kompetenciák, amelyek egy éppen dackorszakában cseperedő gyermek mellett bizony kifejlődnek a szülőben. Még akkor is, ha a gyermek hisztijéhez asszisztálva időnként úgy érzi, hogy mindezekből a készségekből egy zsák krumpliban is több van, mint benne... Biztos, hogy ez nem így van!

Család ÉS munka – szempontok a visszatéréshez

Ami biztos, hogy a korábbi szakmai tudás nem tűnt el, elő fog jönni és néhány hónap elteltével minden szinte olyan lesz, mint korábban. Ha a munkához szükséges tudásanyag folyamatosan fejlődik és azzal lépést kell tartani, akkor a szakmai önbizalom növelése érdekében a munkába állást megelőző hónapokban érdemes lehet elvégezni egy miniképzést, esetleg önképzés útján frissíteni a szakmai tudást.

Ha valaki átmenetileg részállásban veszi fel a munkát, az türelmi időt, békésebb átmenetet ígér az egész családnak. Kevesebb feszültséggel járhatnak a nagy változások, akár a reggeli indulás, akár az időbeosztás, az otthoni teendők vagy a családi kapcsolódások szempontjából.

Ha van rá lehetőség, ideiglenesen egy csökkentett felelősséggel járó beosztás okosabb választás lehet az anya számára, akinek gondolatai sokat járnak majd a gyermeke körül.

Felelősséget is már „két irányban” kell éreznie: a gyermek felé és a munkája felé.

Ahogy majd nő a gyermek, a felelősség nem fog csökkenni, de plusz energia szabadul fel, ami a munkára fordítható.

Ideális, ha az anya lehetőséget kap (esetleg a munkaköre megengedi) heti néhány nap otthoni munkavégzésre, online munkára – ha csak az utazási időt megspórolhatja, már az is sokat számít.

A karrierépítésre még lesz elegendő idő; egy pici gyermek mellett békésebbek lehetnek a mindennapok, ha a fokozatosság elvét érvényesítjük – persze ebben is sokfélék vagyunk, sokféle szemponttal.

Időbe telik, amíg felvesszük a fordulatot

Az anya számára a munkába való visszaszokás és a gyermek közösségbe szoktatásának időszaka tapasztalataim szerint átlagosan három hónap, de ez az új élethelyzet körülményeinek megszokásával, az év ünnepeivel, szünetekkel, szervezési feladatokkal és gyerekbetegséggel együtt – legyünk türelmesek – hosszabb is lehet. Lehet persze abszolút zökkenőmentes is az átállás, de ha néha döcög, legyünk elnézőek magunkkal, a gyermekkel, a családdal.

Mi az, amihez hozzá kell szokni?

- A gyermeknek hozzá kell szoknia ahhoz, hogy a napjaiban már van olyan időszak, amikor nem az édesanyjával van. Az anyának ahhoz, hogy már kevesebb időt tölthet a gyermekkel, már nem tud minden rezdüléséről. Hiába kerül gondos, jó kezekbe a gyermek az intézményben, attól még a helyzet úgy a kicsi, mint az anya szempontjából megterhelő lelkileg – ez teljesen természetes. Az anya az eszével tudja, hogy erre a változásra szükség van és el is jött az ideje, de a szívében elbizonytalanodik: Tényleg kell ez? Jót teszek a gyermekemmel? És én hogy fogom ezt bírni?

Meg szeretném nyugtatni az anyukákat: a gyerekek nagyon rugalmasak.

Ha bölcsi, ovi, munka után a szülőkkel együtt töltött időben megkapják a számukra szükséges minőségű és mennyiségű odafigyelést és gondoskodást, ha az anya szeretetteli határozottsággal támogatja őket az elválásban, akkor néhány hét alatt elfogadják az új élethelyzetet.

Ha az elválás miatti érzések nagyon leterhelik az anyát, alig tud másra figyelni vagy folyamatosan lelkifurdalása van, akkor érdemes támogatást, segítséget kérnie, például szülő-csecsemő- és kisgyermek-konzulenstől.

- A családnak hozzá kell szoknia az új napirendhez, különösen a reggeli rutinhoz.

- Hozzá kell szoknia mindenkinek a családon belüli, újraalakított munkamegosztáshoz (!), hiszen az anya már nincs napközben otthon. Ha online dolgozik, akkor az nem otthoni időnek számít!

A családban a munkaidő utáni, otthoni „láthatatlan munka” és a gyermekkel kapcsolatos teendők ideális esetben a szülők közös feladata.

Hozzá kell szokni ahhoz az érzéshez, hogy mindig kevés az idő mindenre, habár a nap továbbra is 24 órából áll. Érdemes minden lehetséges segítséget beszervezni, családit, barátit, fizetettet… Főzni, takarítani más is tud – cserébe a családnak jut egy kis plusz idő egymást megölelgetni és meghallgatni.

- Az anyának (újra) hozzá kell szoknia a munkahelyi tempóhoz és elvárásokhoz, a kollégákhoz, a főnökhöz – és a gyermekbetegségekhez, amelyekhez alkalmazkodnia is kell az egész család immunrendszerének.

A munkába való visszatérés pozitív hozadékai

- Az anyának változatosabb lesz az élettere, kiszakad az elmúlt évek relatíve szűkebb perspektívájából;

- Több „felnőttes” beszélgetés, régi-új témák és emberek;

- A gyermek(ek)kel való együttlétben türelmesebb, lelkesebb tud lenni az anya. Sokkal intenzívebben képes a kicsire figyelni – még akkor is, ha fizikailag talán fáradtabb;

- Otthoni munkavégzés esetén, amikor az anya tud az utazáson megspórolt idejével gazdálkodni, sokkal könnyebben és gyorsabban oldja meg az intéznivalókat.

Mivel készülhet fel a váltásra a család? Ötletek, praktikák

Ha a szülők idejében átbeszélik, hogy miben várható változás és mi mindenhez kell az új helyzetben hozzászokni, az könnyebbé, rugalmasabbá teheti a váltást. Minden aggály, gondolat fontos, és megoldást is kell rá találni annak érdekében, hogy később, amikor „eljön az idő”, már csak finomhangolni kelljen, átbeszélve a mindennapok tanulságait.

Az apa is sokat tud segíteni az anyának az új helyzetben: mivel neki ez alkalommal kisebb változással kell szembenéznie, képes lehet a család stabilitását biztosítani az átmeneti időszakban.

A gyermeknek könnyebb lesz az átállás, ha a szülő a változások előtt gondoskodik néhány dologról. Például:

- A szülők a bölcsődei, óvodai, iskolai intézményi napirendhez apránként, akár hónapok alatt hozzáigazítják a gyermek otthoni napirendjét.

- Gyermekközösségbe járnak a kicsivel, aki így megszokja a gyerekek társaságát, az anya, az apa biztonságot jelentő közelségében

- A játszótér is kiváló terep a gyakorlatozásra: a csúszdánál a várakozást lehet gyakorolni, a homokozóban a többi gyermekkel való osztozkodást – ezek a készségek kicsi korban még nem természetesek, hiszen jellemzően erre az időszakra esik a dackorszak. Gyakorolni és apránként elvárni ezeket a közösségi lét miatt is ajánlott, segít a gyermeknek beilleszkedni.

Érdemes az anyától való elválást lépésről lépésre gyakorolni annak érdekében, hogy ne a beszoktatási időszakban találkozzon a helyzettel életében először a gyermek. Otthon a bújócska vagy az anya kimozdulása, „énideje” hozhat ilyen alkalmat, amely idő alatt az apa van a gyerkőccel. Esetleg a szülők programot szerveznek maguknak, és a nagyszülők maradnak otthon, játszanak a gyermekkel.

Az alvás előtti rituáléval segíthető a gyermek önálló elalvása – erre is szükség lesz a bölcsődében, az óvodában. A kicsi életkorának megfelelő önállóságának támogatása az élet minden területén jó szolgálatot tesz.

És egy utolsó ötlet: hasznos olyan közös időszak, olyan „gyermekidő” beiktatása a napokba, vagy legalább a hétvégékbe,

amikor a szülő csak a gyermekre figyel, zavartalanul.

A gyerekek ezt a figyelmet nagyon élvezik, töltődik a szeretet-puttonyuk. A teli puttony pedig másnap jól fog jönni a bölcsiben, oviban.

Összegzésül és biztatásul: az anyának a munkába való visszaállása természetes életszakasz-váltás, amire fel lehet készülni, és kellő rugalmassággal, toleranciával a család minden tagja számára megszokható és élhető lesz az új helyzet. Összetartást kívánok a családnak ehhez a folyamathoz!

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: freepik.com
Szerző: Jindáné dr. Labádi Gabriella, szülő-csecsemő- és kisgyermek-konzulens