Családi munkamegosztás a baba születése után

Egy család működtetése szervezést igényel, néha komolyabbat, mint azt gondolnánk. Nézzük meg most közelebbről az ideális családi munkamegosztást és a családi életben nélkülözhetetlen kommunikációt.

Kisgyermekkel még a háztartás is más

Amikor pedig megszületik a Gyermek, a családokban a korábbinál több teendő, házimunka adódik.

Az anyukák általában sokat mosnak, teregetnek és vasalnak. Gondosan megtervezett bevásárlást követően kis lábosokban finom étkek készülnek – több odafigyeléssel, mint korábban a három fogásból álló karácsonyi vacsora.
Az apukák nyitásgátlókat, az asztal sarkára legömbölyített ütközés-tompítókat szerelnek. A vezetékek hirtelen nagyon rendezett sínekben futkosnak tovább.

Máshogy alakul a rend: tisztább a padló és értelmet kap az elpakolás: mindent hatótávolságon kívülre kerül, amit a növekvő gyermekre nézve veszélyes lehet.
A gyermek megszületése után minden máshogy lesz, mint előtte.

Az élet újra szerveződik a gyermek születése után

Érdemes emiatt az otthoni teendőket tudatosan újra szervezni azért, hogy a lehető legzökkenőmentesebben működjön a család.
A közös életük minden területére kiterjedően megváltozik a férfi és a nő közötti együttműködés módja. Ezt a változást fogjuk most végig követni.

Hogy is volt, amíg ketten voltunk?

A párkapcsolat (ki)alakulásával létrejön a nő és férfi közötti munkamegosztás, kialakul a pár saját kommunikációs stílusa is: milyen témákat milyen módon beszélnek meg – egyáltalán megbeszélnek-e.
A közös mindennapokban – ne legyenek illúziók – megjelennek a konfliktusok is, kisebb-nagyobb viták. Kell is, hogy legyenek, az azonban nem mindegy, hogy a nézeteltéréseket hogyan rendezik, milyen módon beszélik meg.

Mit hoz magával a várandósság?

A várandósság kezdeti időszakában, ameddig az anya még kevésbé érzi átalakuló testének jelzéseit, a családon belüli munkamegosztásban jellemzően nincs különösebb változás.
A hónapok során apránként nehezedik el az anya, észreveszi, hogy van, amiben már kevesebbet bír, óvja a magzatot és magát.
Ez az az időszak, amikor érdemes átbeszélni a gyermeket váró párnak, hogy a korábban kialakult munkamegosztást milyen módon tudják változtatni és az újonnan alakuló feladatokat hogyan osztják fel maguk között.
Magát a témát az anyának ajánlott kezdeményeznie, hiszen a férje nem gondolatolvasó, nem ugyanazt éli át a várandósság során. Ugyanakkor nehéz segítséget kérni, még a férjtől is, nemhogy a tágabb családtól. Pedig a segítségkérés képessége fontos a család kiegyensúlyozottsága szempontjából.

Családi munkamegosztás régen és most

Régen, hagyományosan kérés nélkül is hétről hétre egyre több feladatot vettek át a nagycsalád nőtagjai a várandós nőtől, hiszen tapasztalatból tudták, hogy az elnehezülés, befelé fordulás időszakában más a munkabírás.

Évtizedek óta a várandós nő mellett már kevésbé van jelen a nagycsalád, így óhatatlanul az apára hárulna az az aktívabb feladatátvállalás, amit korábban nagyrészt a nőrokonok láttak el. Ez önmagában is szerepkonfliktust okozhat az apában: ha tradicionális férfi-női feladatmegosztást támogató családban nőtt fel, akkor megfelelő minta híján akár el is utasíthatja, hogy a „női feladatokba” besegítsen. A család kiegyensúlyozottsága szempontjából mégis ideálisabb, ha minden otthoni teendőből kiveszi a részét – a hogyant pedig a feleségével közösen dolgozzák ki.

Tapasztalat az is, hogy – mivel már nincs hagyománya – a nagycsaládi kéretlen segítséget sokszor zokon veszi az anya és az apa. Erről is érdemes beszélgetni, először a leendő szülőknek arról, hogy ki az, akitől szívesen fogadnak el segítséget, majd a rokonsággal. Tisztázni, ki miben és milyen gyakorisággal tud segíteni és kinek mire van igénye. Mert az a jó segítség, aminek a megsegített is örül…

Munkamegosztás és kommunikáció a gyermek megszületése után

Megszületik a gyermek és az új élethelyzet újratervezésre ösztökéli a családot. Az újratervezés pedig zökkenőkkel járhat, hiszen az új helyzetben még senki sem rutinos. Jó ilyenkor tudni, hogy ezek a napról napra kialakuló, megoldásra váró helyzetek jelenthetnek kihívást, és a szülőknek talán csak ezekkel a helyzetekkel és nem pedig egymással van nehézségük.

Mi jelenthet segítséget, hogyan lehet a lehető legkevesebb súrlódással előre haladni a családos életben?

1. Kellő mennyiségű, hiteles információ arról, hogy a gyermekes lét, a családdá válás milyen területeken milyen változásokat hoz magával.
2. Megfelelő minőségű kommunikáció és elfogadás
   • Megbeszélni – akár már a gyermek születése előtt – például azt, hogy a gyermek körüli, háztartással kapcsolatos teendőknek milyen eszmei értéke van a házastársak számára.
   • a családon belüli tevékenységeket hogyan osztja fel a család, mi az, amit a két szülő csinál, miben kérnek családi vagy külső, akár fizetett segítséget.
   • A nagycsaláddal való kapcsolattartás, kérések kapcsán – különösen, ha vannak zökkenők a generációk között – mindenki a saját származási családjával beszéli meg a kis család igényeit, kéréseit.
3. Elfogadni például azt, hogy
   • minden családtagnak hozzá kell szoknia az új életszakaszhoz, tételezzük fel a másikról, hogy az adott helyzetben a tőle telhető legjobb döntést igyekszik meghozni. És ha ez nem tetszik, nem értünk vele egyet? Akkor van mit megbeszélni. A hogyanra még vissza fogok térni.
   • a családon belüli szerepek nem összehasonlíthatóak, így nem lehet méricskélni, hogy melyik a nehezebb. Az anyának a folyamatos otthonlét és a csecsemő igényeinek való 24 órás alárendelődés a fárasztó, az apának a munka világában való megfelelés és az otthoni feladatvállalás. Ez is nehéz – az is nehéz: a két szülő helyzete máshogy nehéz.

Minden megbeszélhető és együtt megoldható. Persze nem mindegy, hogyan mondjuk el, hogyan jelezzük a nehézségeket, igényeket, érzéseket.

A mindenkinek jóleső kommunikáció

Ha két ember együtt van, a kommunikációt nem lehet elkerülni – akkor sem, ha egy szót sem szólnak egymáshoz. Egy arckifejezéssel is mennyi mindent a másik tudomására lehet hozni, akár önkéntelenül is. És a szavak, a mimika megerősítő is lehet, de elbizonytalanító is. Mind a várandósság, mind a gyermek születését követő – években mérhető – időszak érzékenyebbé teszi a szülőket egymással és a külvilággal szemben is.

A legnagyobb megerősítést a szülő tudja a szülőtársának adni, annak az elismerésével, hogy látja és értékeli a család működtetésébe fektetett energiáját, a gyermek iránti odaadását.

Mi lehet tehát a családon belüli támogató kommunikáció vezérfonala?

A másik és a magunk szükségleteinek, igényeinek és vágyainak egymásra tekintettel lévő megfogalmazása.

Melyek ennek az összetevői:

• A szükségletek és az igények kimondhatóak. Az gondolataimat magamra vonatkoztatva úgy mondhatom el, hogy nem kell a másik indulatától, negatív kritikájától vagy sértett hallgatásától tartanom.
  Magamra vonatkoztatva? Igen: abban az esetben, ha azt mondom el, mire van szükségem, mit érzek, egy adott helyzetnek mi rám nézve a következménye és mi az, ami segítséget jelentene számomra, akkor nem a másikat minősítem, kevésbé lehet támadásnak vagy kritikának venni a helyzet leírását és a kérést. A cél az, hogy a támadó, számonkérő jelleget ki tudjuk szűrni, és a nyugodt, higgadt beszéd maradjon meg. Aminek a végén
• megkérdezhetem a másikat, hogy ő mit gondol minderről? Szüksége van-e valamennyi időre, hogy átgondolja, főzzek-e addig neki esetleg egy teát vagy kávét?
• megkérdezhetem a másikat, hogy neki mire van szüksége, igénye, mert látom, hogy fáradt, kedvetlen. (A kisgyermekes család életében a fáradtság bizonyos szintje az élet természetes velejárója, ezzel együtt is fontos, hogy kimondható legyen és törekedjen a család a fáradtság reális enyhítésére.)
• az érzéseim, állapotom kimondásával kérhetek és én magam is ajánlhatok fel a másiknak segítséget. Lehet akár ötletbörzét tartani, egy lábosba dobálni a képtelen vagy kicsit reálisabb megoldási ötleteket. És aztán azok közül megkeresni, ami mindkét fél számára elfogadható, kivitelezhető, vállalható néhány hétig. Sokszor a legképtelenebb ötletekből jönnek a megoldások, semmit sem szabad kapásból elvetni, leszavazni.
  Havonta ütemezetten is érdemes ilyen szülői értekezletet tartani egymás között. Arra ne várjon senki, hogy a párja gondolatolvasó, és igazán tudhatná, láthatná, érezhetné, hogy neki mire van szüksége. Nem gondolatolvasó, mondd Te ki.

A munkamegosztás kialakítása és a kommunikáció kéz a kézben járnak

A tevékenységek egy részét persze ösztönösen, akár külön megbeszélés nélkül alakítják ki a szülők, de minden családban akad olyan terület, amiről érdemes beszélni.

Ha úgy érzi valamelyik családtag, hogy döccenők adódnak a család működtetésében, érdemes tudni, hogy ez teljesen természetes.

Érdemes ugyanakkor minél hamarabb segítséget kérni annak érdekében, hogy a kezdeti nehézségek ne nőjenek kezelhetetlenül nagyra. A várandós és kisgyermekes családokkal foglalkozó szülő-csecsemő, kisgyermek konzulensek tevékenységi körébe a családok ilyen jellegű támogatása is beletartozik.

Zárógondolatok

Nem a szülők objektíven egyenlő mértékű bevonása számít a családi munkamegosztás alapjának, hanem az, hogy mindkét szülő méltányosnak és elfogadható mértékűnek éli-e meg az általa végzett tevékenységeket.

A megfogalmazáson is nagyon sok múlik: nekünk is könnyebb, ha nem segítséget kérünk szülőtársunktól, hanem együttműködést és részvételt a családi működésben.

Egy jó hír a végére: a családon belüli jóleső kommunikáció begyakorlására rengeteg lehetőség van. Mire 18 éves lesz a gyermek, hihetetlenül nagy kommunikációs és munkaszervezési rutin alakulhat ki – és ezt az élet egyéb területein, munkában, családban, ismeretségi körben is lehet kamatoztatni!

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: freepik.com
Szerző: Jindáné dr. Labádi Gabriella