Az elköteleződés útján – mersz dönteni?

1. A kérdés kikerülhetetlen

Fiatalként mindannyiunkat újabb és újabb nagy kérdések elé állít az élet, kezdve a középiskola-, majd fakultációválasztással, később pedig a hivatás-, pár- és szakmaválasztás kalandjaiban. Mit kezdjek az életemmel? Túl sok a lehetőség. Ha egyvalamit választok, sok mindent elveszítek. Fogynak a támogatott féléveim, szűkülnek a lehetőségeim. Az is lehet, hogy néhány év múlva nem fogom a helyemen érezni magam abban, amiért most egy csomót küzdök? Sok hasonló kérdés, szorongás lehet bennünk; érezhetjük azt is, hogy úgysem tudunk jól dönteni, és inkább jobb lenne elkerülni a döntéshelyzeteket.

Viszont ez nyilvánvalóan lehetetlen. Ha nem hozok meg egy döntést, az is döntés, és ha nem én irányítom életem folyását, akkor a körülmények fogják vezetni. Csak úgy tudok valamiben elmélyülni, ha arra fókuszálok, így pedig sok minden kikerül a látókörömből. Az időnk véges, ha valakire, vagy valamire valóban rászánom, akkor másra nem fog maradni. Vagyis életünk kikerülhetetlen része az elköteleződés, és az ezzel járó őrlődés, kockázatvállalás.

2. Nem csak egy jó út van

Ha első döntésként elhatározzuk, hogy kezünkbe vesszük életünket, és nem hagyjuk, hogy csak sodródjunk, felmerül a kérdés, hogy Istennek van-e akarata, elképzelése életünkkel. Aki sokat mozog egyházi körökben, azonnal rávágja, hogy nyilvánvalóan igen – és ez így igaz. Viszont könnyen félreérthető kijelentésről van szó, megszülethet bennünk az a téves gondolat, hogy Isten akarata egy konkrét forgatókönyv életünkről, és nekünk ezt kell követnünk, ez az egy jó út létezik, az összes többi pedig rossz. Jézus viszont nem ezt mondja, hanem azt, hogy:

„Maradjatok hát bennem, s akkor én is bennetek maradok. Amint a szőlővessző nem teremhet maga, csak ha a szőlőtőn marad, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek.” (Jn 15, 4-5)

Vagyis az Úr akarata az, hogy vele együtt járjuk életünket, hozzuk meg döntéseinket, és így az ő kegyelméből bő termést hozzunk és eljussunk az üdvösségre. Erre pedig sok különböző módon van lehetőségünk; van viszont legjobb választás, út – a hivatásunk, ahová Isten személyesen hív. Ezt igyekeznünk kell meghallani, elfogadni, lehető legteljesebben beleadni magunkat.

3. Nem kell egyedül

Dönteni mindenkinek saját magának kell, de ez nem azt jelenti, hogy nem kérhetjük egymás segítségét. Fontos, hogy amikor a saját vágyainkat, képességeinket, Isten hívását kutatjuk, ezt nem kell egyedül tennünk. Érdemes lelki vezetőt keresnünk, aki segít felismerni és értelmezni a Jóisten jelenlétét, tetteit életünkben. Megkérdezhetjük szüleinket, testvéreinket, családtagjainkat, barátainkat, közösségeinket, hogy hogyan látnak minket, szerintük milyen munka vagy hivatás lenne testhezálló számunkra.

De nem csak emberek állnak mellettünk az útkeresésben, hanem maga az Úr is. Számomra (személyesen kísért) lelkigyakorlatokon mindig nagyon kézzelfogható az ő vezetése, aktív jelenléte – kifejezetten ajánlom mindenkinek, aki Istent keresi. Emellett számos közösség szervez lelki programokat, imaalkalmakat, lelkigyakorlatos hétvégéket; az imádságban is lehet rutint szerezni, egyre inkább érzékennyé válni az Úr szavára. Lelki mélyüléshez, önmagunk jobb megismeréséhez, hivatásunk tisztázásához, vagy hivatásunkban való megerősödéshez csak ajánlani tudom az Iránytű Hivatástisztázó Műhelyt, nekem is sokat segített annak idején. Lényeg: bátran kérjünk, keressünk segítséget, merjük megosztani egymással útkeresésünket!

4. A cél

Az, hogy merre indulunk, attól függ, hogy hová szeretnénk eljutni. Vagyis először föl kell tennünk a kérdést: mi a célunk az életünkkel? Jézus egyértelműen kimondja, hogy

„aki meg akarja menteni életét, elveszíti. Aki elveszíti értem és az evangéliumért, az megmenti életét.” (Mk 8,35)

Hasonlóan fogalmaz a II. Vatikáni Zsinat a Gaudium et Spes kezdetű konstitúciójában: „Az ember (...) teljesen csak akkor találhat önmagára, ha őszintén elajándékozza magát.” (GS 24) Vagyis életünk nem csak rólunk szól, nem akkor leszünk sikeresek, boldogok, ha folyton magunk körül forgunk, hanem ellenkezőleg – ha megtanulunk másokért élni. Jézus búcsúbeszédében ezt parancsolja a tanítványainak:

„Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást!” (Jn 13,34)

Ha életünk nagy döntéseit is Krisztust követve, a szeretet parancsának engedelmeskedve hozzuk meg, akkor jó célt tűzünk ki.

5. Három fontos útjelző

Ahhoz, hogy ezt a jó célt valóban el is érjük, vannak „jelzőtáblák” életünkben, melyek mutatják a helyes irányt. Ezek segítségével rá tudunk jönni, hogy milyen konkrét hivatást, szakmát válasszunk – hol válhatunk egyre inkább Isten- és emberszeretőkké. Itt most a teljesség igénye nélkül három szempontot, „útjelzőt” szeretnék kiemelni.

Saját természetünk, képességeink kijelölnek egy irányt, melytől nagyon eltérni nem is igazán lehet, meg nem is érdemes. Kiskorunktól fogva keressük és tapasztaljuk, hogy miben vagyunk tehetségesek, mihez vannak adottságaink – ezeket érdemes szem előtt tartani, amikor dönteni készülünk. Saját vágyainkat is fontos ismernünk; János evangéliumában Jézus első kérdése, mellyel a későbbi tanítványok felé fordul, így hangzik: „Mit kerestek?” (Jn 1,38) Hitünk szerint legmélyebb vágyainkat Isten ültette belénk, hogy felé vezessenek, vonzzanak. Tegyük fel magunknak a kérdést: milyen életet szeretnénk, mire néznénk vissza szívesen életünk végén? [1]

És talán a legfontosabb: Isten vágya az életünkkel. Jézus Krisztus, aki velünk van minden nap a világ végéig (vö.: Mt 28,20), személyesen szólít meg mindannyiunkat, meghív az ő követésére, küldetést ad. Szava nem érthetetlen, nem távoli. Életem legnagyobb felfedezése, ami azóta is leginkább lelkesít ez; Jézussal valódi, személyes kapcsolatban, barátságban lehet lenni, a vele való kommunikáció, időtöltés, az ő jelenléte a legvalóságosabb, a legbiztosabb az életben. Ez a tér mindenki számára nyitott, ha szeretnénk imádkozni, a Szentlélek segítségünkre siet, és tanít az Úrral való találkozásra, hangjának felismerésére (vö.: Róm 8,26).

6. A döntés

Ha látjuk az irányt, melyet Isten hívása és saját vágyaink, képességeink kirajzolnak, induljunk el arra. Nem kell azonnal végleges döntést hozni, de elindulni érdemes, hiszen akkor fogjuk látni a gyümölcsöket, melyek alapján megerősödhetünk benne, hogy valóban ez a mi utunk (vö.: Mt 7,15-20). Én már negyedik éve voltam kispap, amikor kezdtem igazán megbizonyosodni a papi hivatásom felől. Érdemes kockáztatni, elindulni akkor is valamerre, ha nem vagyunk még 100%-osan biztosak dolgunkban. Jézus szavai, miszerint

„aki az eke szarvára teszi kezét és hátrafelé néz, nem alkalmas az Isten országára” (Lk 9,62),

véleményem szerint ezt is jelenti: az elköteleződéshez bátornak kell lenni.

Szent Ignác szerint három olyan belső időjárás van, melyben alkalmasak vagyunk jó döntés meghozatalára. Az első, melyben Isten hívása teljesen világos, érezzük, hogy döntésünkhöz „most van a kellő idő, most van az üdvösség napja!” (2Kor 6,2) Szép példa erre Máté meghívása:

„Amikor Jézus továbbment, látott egy Máté nevű embert, amint ott ült a vámnál. Szólt neki: »Kövess engem!« Az felállt és követte.” (Mt 9,9)

Viszonylag ritka, de létező belső időjárás ez. A második már gyakoribb: lelki életünkben váltakozik a szárnyalás, Isten jelenlétének erős érzékelése, és a szárazabb, üresebb időszakok. Ha figyelemmel kísérjük ezeket a változásokat, kirajzolódik egy ív, mely megmutatja a jó döntés irányát. Ebben az „időjárásban” különösen is fontos lelki vezető jelenléte, lelki napló vezetése. És a harmadik: a nyugalom ideje. Ekkor nem élünk át erős lelki dinamikákat, de az értelmi megfontolásra kiválóan alkalmas időről van szó. A jó döntéshez szükséges mérlegelést, eddigi életünkre való reflexiót könnyen meg tudjuk tenni ilyenkor. Mindhárom említett belső időjárás alkalmas a jó döntés meghozatalára, nem jobb, vagy rosszabb egyik a másiknál.

7. Élet a döntés után

Ahogy az elköteleződés felé közeledünk egyre világosabban látszik, hogy a döntéshozatal nem cél-, hanem rajtvonal: innen indul a pálya, a jó harc, melyre életünk végén reméljük Szent Pálhoz hasonlóan tudunk majd visszatekinteni: „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam.” (2Tim 4,7) Itt azért fontos megkülönböztetnünk egymástól a végleges (pl.: házasság, papság) és a határozott vagy határozatlan időre szóló, de nem végleges döntéseket (pl.: szakma, munkahely). Az utóbbi esetekben a körülmények változásával lehet, sőt, bizonyos helyzetekben kell is újragondolni korábbi választásunkat.

Véglegesen elköteleződésben élő embernek már nem kell azon gondolkoznia, hogy mit kezdjen az életével. Aki ezt már egyszer őszintén, lelkiismeretesen végiggondolta, átimádkozta és szabadon döntést hozott, annak ezt nem kell, sőt nem is szabad felülvizsgálnia – a kezdeti szeretethez, lelkesedéshez viszont érdemes újra és újra visszatérni.

Mindenfelé, Egyházon belül és kívül, nap mint nap találkozunk hűtlenséggel. Nekem korábban a jókedvű, aktív, tehetséges papok voltak az elsőszámú példaképeim. Mostanság viszont egyre inkább becsülöm az esetleg nem olyan közvetlen vagy ügyes atyákat, akik minden küzdelmük, esendőségük ellenére hűségesen, kitartóan szolgáltatják ki a szentségeket, közvetítik a Jóistent. Ehhez hasonlóan családos emberek között is talán többeknek több mindenben lehetne jobban, szentebbül élni; de a házastársak egymás iránti hűsége felbecsülhetetlenül nagy jel, tanúságtétel.

A végidőkről nem véletlenül mondja Krisztus Urunk: „A gonoszság megsokasodása miatt sokakban kihűl a szeretet, de aki mindvégig kitart, az üdvözül.” (Mt 24,12-13) A szeretet egyik legfontosabb „tartozéka” a hűség. Kívánom a Bízd Rá Magad minden kedves Olvasójának, hogy Istennel együtt, bátran, jó döntéseket hozzon, végleges elköteleződéseiben pedig az Úr kegyelméből tartson ki hűségesen.

Hivatkozások:

[1] Josef Maureder SJ: Arra tartunk, amerre tekintünk, Korda Kiadó, Kecskemét 2012, 46-47.

[2] Nagy Bálint SJ: Dönts együtt Istennel!, Jezsuita Kiadó, Budapest 2022, 27-33.

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: Freepik
Szerző: Háder Márk kispap