Tudjuk, hogy a fentiek kéz a kézben járnak – vagy mégsem? Hiszen lehet dacolni (önfejűnek, csökönyösnek lenni), vagy hisztizni ezen az időszakon kívül is – na de ugye nem ennyit… Tehát a mértékkel van a gond.
Vannak, akik nem szeretik hisztinek nevezni a gyermek megnyilvánulásait, többek között azok, akikre kiskorukban talán indokolatlanul sokszor sütötték rá ezt a jelzőt. Pedig biztos, hogy volt valamennyi okuk a sűrű és intenzív érzelemnyilvánításra.
Mostani írásomban hisztinek nevezem a gyermekből egyik pillanatról a másikra kitörő, külső beavatkozásra alig reagáló érzelmi vulkánt, amit erős hanghatások és nagy amplitúdójú mozgások kísérnek. Ez egyébként nem hivatalos definíció.
A rövid válasz: nem. A hosszabb: nem érdemes.
A gyerekeknél a dackorszak egy, a személyiségfejlődéssel együtt járó, szükséges (de tényleg szükséges) átmeneti állapot.
Hiába érzi úgy a szülő időnként, hogy ez már mindig így marad – biztosan elmúlik...
A dackorszak kezdete jellemzően másfél éves kor körülre, vagy utánra tehető. Egy két év körüli gyermeknél már kezd látványosan nyilvánvalóvá válni, hogy egyéni elképzelése van a szűkebb környezetéről, amelyben keresi a saját helyét, saját magát. Szeret minél többet a saját ötletei alapján játszani – és mivel játék az egész világ, az ötletelés kiterjed a konnektorra és a szobanövény földjére is. Ezen kívül mindent önállóan akar csinálni, kivéve amit kérnek tőle, azt általában (de persze nem mindig) egyáltalán nem akarja csinálni. És ha ellenállásba ütközik, könnyen dühbe gurul.
A család, a társadalom részéről ebben az életkorban már a gyermeket egyre több szabály, elvárás veszi körül. A szabályok és elvárások ellen pedig ebben az életkorban lázadni kell. És az az igazság, hogy
ha ebben a korban nem élheti ki ezt a gyermek, a szülői szigorú nevelés miatt el kell, hogy fojtsa, akkor vagy nagyon lázadó típus lesz később, vagy egyáltalán nem tanul meg kiállni magáért.
Ezt pedig vélhetően egyik szülő sem szeretné – ezért is írtam, hogy nem érdemes átugrani a dackorszakot.
A második életév közepén természetszerűleg felgyorsul a gyermek úgynevezett autonómia-fejlődése: szülőtől való távolodásának, önállóságának törekvései. Ezen kívül kezd rálátása lenni, hogy mit tehet meg és mi tiltott a számára.
Szinte folyamatos belső konfliktust él át a gyermek: egyik oldalról az önállóságra törekvés és a látszólagos ellenállás (pedig nem ellenállni akar, hanem a saját akarata szerint működni), másik oldalról viszont az akarat-próbálgatások miatt tart is attól, hogy elveszíti a szülő figyelmét és szeretetét.
Mégis ösztönösen próbálgatnia kell a számára fontos és érzelmi stabilitást adó felnőttektől való közelség-távolság szabályozása révén az eltávolodást, a biztonságos távolság és önállóság határainak kitapasztalását. Ezt a folyamatot támogatja a gyermek részéről a nyelv elsajátítása is: lehetővé teszi a kívánságok és határok közlését: „nem“, „akarom“, „nem akarom“. Az „igen” jellemzően kimarad a szülők nagy bánatára.
A jó hír, hogy a negyedik életévtől ideális esetben csökken a dac gyakorisága és intenzitása. Hogy az még nagyon messze van? Igen, lehet. De ha azt mondom, hogy a hisztire ráerősítő szülői reakciókkal hatéves korig is fennmaradhat, akkor a négy nem is olyan sok, ugye?
A dacroham olyan, mint egy „rövidzárlat“ a gyermekben: a külvilággal ezalatt megszűnik a kapcsolat, és miközben a gyermek a saját eszközeivel nem tudja a kialakult helyzetet kezelni, magára hagyatottnak érzi önmagát. Emiatt nem érdemes további elkülönítéssel büntetni: például azt mondani, amit régen volt szokás, hogy most azonnal menj be a szobádba és addig ki se gyere, amíg meg nem nyugszol. Pont megnyugodni nem tud még egyedül…
A hisztiket kísérheti változó intenzitású kiabálás, akár könny nélküli sírás. Mivel még nem tudja a gyermek elmondani (hiába kérdezi a szülő), hogy mi a baj (tényleg nem tudja, ezért csak olaj a tűzre kérdezgetni), ezért az agresszív viselkedés különböző formái is megfigyelhetőek: tárgyat elvesz mástól, meglök, ellök mást, harap, karmol, rúg, üt vagy hajat húz. A folyamatos, érthető beszéd kialakulásáig az agresszió egy bizonyos szintje megmarad, mint kifejezési eszköz – persze a szülőnek ezt mindenkor érdemes megállítani és a tomboló negatív érzelmekhez elfogadhatóbb kifejezési módot mutatni a gyermeknek.
A gyermek hisztit kiváltó frusztrált érzése (például düh, csalódottság, tehetetlenség, türelmetlenség) kialakulhat gyermeken kívülálló, de belső okokból is.
Külső ok lehet, ha a gyermeket nagyon sok korlátozás, tiltás találja meg, de az is, ha nincsenek szabályok, esetleg a szülő alig figyel a gyermekre. Vagy figyel, de sok mindent megcsinál a szülő a gyermek helyett, csökkentve az önállóságát. Az is lehet, hogy többet vár el a szülő a gyermektől, mint amire életkorilag már képes és ez eredményez több hisztit. Nincs norma, aminél a több már sok: dackorszakban eleve sok hiszti van, a szülő érzése is számít a megítélésében.
Ha Anya vagy Apa szerint (a szomszéd nem számít) már túl sok a hiszti, érdemes a külső okokat átgondolni: lehet-e változtatni? Hány tiltás hangzik el egy nap a szülőktől? A gyermek vagy a szülő dönti el, hogy a játékbaba melyik ruhát vegye fel, mikor menjen aludni vagy a vasúti sín merre kanyarogjon? Van-e következetesség, vannak-e ismétlődő rutintevékenységek?
A gyermekben rejlő (belső) ok kevésbé kikerülhető: a gyermek életkoránál, képességeinél fogva beleütközik a saját határaiba és emiatt csalódott lesz, mérges, mert utánozná a felnőttet vagy a nagyobb gyereket, de még nem tudja úgy, ahogy elképzelte, ahogy akarja.
Egy kisgyermekes családban az élet olyasmi, mint egy aktív vulkánon mérőműszer nélkül sétálgatni: nem kiszámítható, hogy mikor tör ki. Az érzelmek ráadásul folyamatosan és erősen hullámoznak és változó, hogy a szelet a szülő vagy a gyermek fújja éppen. Egy biztos, a hullámokon hánykolódó hajót a szülőnek kell kormányoznia, annak érdekében, hogy nehogy zátonyra fussanak.
1. Érdemes a két szülőnek a családi hajót egy irányba kormányozni és ezt az irányt rendszeresen megbeszélni.
2. A családban is lehet íratlan házirend: a gyermek életkorának megfelelő elvárások és határok keretezik következetesen a mindennapokat, a szabályok és az okok a gyermeknek az ő szintjén elmagyarázhatóak. Ugyanígy a felnőttek között is léteznek közös megegyezésen alapuló szabályok, például a családon belüli munkamegosztásra vagy a szabadidőre vonatkozóan.
3. Ideális, ha a szülő empatikus tud a gyermekkel lenni: megpróbálja beleképzelni magát a gyermek helyébe, kíváncsi rá, vajon mit akarhatott csinálni vagy éppen elkerülni, milyen oka lehetett a hirtelen felindulásra. Az ilyen kapcsolódás által a gyermek megértve érezheti magát.
4. A gyermek szabályt szegő viselkedése esetén a szülő jelzi egyet nem értését és van következménye a gyermek viselkedésének, de a szülő a gyermeket nem minősíti, nem szégyeníti meg, nem cél a bűntudat-keltés és nem alkalmaz büntetést. (A büntetés vagy fizikailag, vagy lelkileg fáj.)
5. A szülő és a gyermek között kialakuló kommunikáció kölcsönösségen alapul és a gyermek érdekeit IS figyelembe veszi. Igen, ez IS fontos: a családi egyensúlyhoz szükséges, hogy a családtagok érdekei, szükségletei egyaránt figyelembe legyenek véve, a hangsúly-eltolódás ebben az életkorban egyik irányba sem jó.
6. A kormányzásnak az is egyik eleme, hogy a tomboló érzelmekre ki milyen módon gondol. Nem kérdőjelezhetjük meg a másik érzelmeit (nekünk sem esik jól, ha vitatják, hogy van-e jogunk mérgesnek vagy csalódottnak lenni), de a kifejezését szülőnek is, gyermeknek is szükséges elfogadható mederbe terelni. Először a szülő tereli megnyugvás irányába a maga érzelmeit, majd a gyermek mintakövetéssel utánozza őt.
Mindezt persze nem életszerű mindig maradéktalanul betartani, de egyre inkább törekedni rá érdemes, és biztos vagyok benne, hogy nagyon sok eleme meg is jelenik a családokban.
Az ilyen típusú szülői hozzáállást irányító-elváró nevelési stílusnak hívjuk. Rövid távon a szülőtől több energiát és odafigyelést igényel, de ha a hosszú távú hatását nézzük, nem kell még évek múlva is életkorilag már nem elfogadható hisztikkel bajlódni, tehetetlennek érezni magunkat, hogy hiába kérünk, nincs együttműködés a gyermek részéről, hogy már csak kiabálva lehet célt elérni vagy hogy semmivel sem lehet a gyermekre hatni.
Az előző bekezdésben említettem, hogy mindez a hozzáállás energiát igényel.
Annak érdekében, hogy a szülőknek legyen kapacitása a tényleg megterhelő dackorszak kezeléséhez, nagyon fontos, hogy adódjon időről időre kikapcsolódási lehetőségük: közös és külön énidejük. Visszatöltés nélkül ugyanis nem csak az elem, de a szülő is lemerül.
Minél többet van valamelyik szülő a gyermek(ek)kel, annál inkább szüksége van olyan kikapcsolódásra, amikor a saját tempóját követheti és nem a gyermek aktuális hangulataihoz igazodik.
Kell energia ahhoz, hogy mögé tudjon és akarjon nézni a gyermek magatartásának, és a motivációjára is rájöjjön.
Hiszti közben kevés gyermek igényli a testkapcsolatot, de utána a gyermeknek elfogadásra, testi közelségre és gondoskodásra van szüksége. Nem kell elvárni magától a szülőnek a dackorszak kapcsán sem azt, hogy mindig, sem azt, hogy tökéletesen tudjon reagálni.
Az elég jó elég lesz: ha már néhány alkalommal valamennyire érti a szülő, hogy miért hisztizik váratlanul, látszólag a semmin a gyermek (lásd külső és belső körülmények), könnyebb az elfogadás, és amit elfogadunk, azt egyszerűbb kezelni is.
Szerencsére, ahogy nő a gyermek, egyre több mindent tud maga megcsinálni és ezzel párhuzamosan a szülő segítségével és mintáját követve fejlődik az érzelemszabályozása is –lassanként elmúlik a dackorszak.
Addig pedig kitartást kívánok és jó szelet a kormányzáshoz!
További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!
Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!
Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: freepik.com
Szerző: Jindáné dr. Labádi Gabriella, szülő-csecsemő- és kisgyermek-konzulens
Gordon Módszer - Szülői Eredményességi Tréning
Segítő jelleg: tanfolyam
Ajánljuk: szülőknek, nagymamáknak, nagypapáknak
Elérhető: országosan elérhető, folyamatosan
Gordon Kiadó Magyarország Kft.
Kulcs a neveléshez - Organikus pedagógia "A nevelés az élet szolgálata"
Segítő jelleg: előadás
Ajánljuk: szülőknek, közösségeknek
Elérhető: országos, ill. a Kárpát-medencében és határainkon túl, magyar nyelven, egész évben rendszeres jelleggel, előre egyeztetett igény szerinti helyen és időben
Uzsalyné dr. Pécsi Rita
Apakulcs tréning - az erősebb kapcsolódásért
Segítő jelleg: könyv, tréning
Ajánljuk: szülőknek, apukáknak, nagypapáknak
Elérhető: Budapest, egész évben rendszeres jelleggel
Süveges Gergő
Antropos- Mediáció
Segítő jelleg: mentálhigiénés segítség
Ajánljuk: felnőtteknek
Elérhető: Budapest és környéke, egész évben rendszeres jelleggel
Antropos Mentálhigiénés Módszertani Központ
Gordon Módszer - Kommunikációs tréningek
Segítő jelleg: tanfolyam
Ajánljuk: fiatal felnőtteknek, felnőtteknek
Elérhető: országosan elérhető, folyamatosan
Gordon Kiadó Magyarország Kft.
Weboldalunk olyan megoldásokat (feltétlenül szükséges, valamint statisztikát támogató sütik) használ, melyekkel a jobb szolgáltatás érdekében elemzi a weboldal forgalmát, és személyre szabottabb élményt kínál. A részleteket megtalálod az Adatkezelési tájékoztatónkban. Jó böngészést kívánunk!
Feltétlenül szükséges sütik
A weboldalon működő szolgáltatásokhoz szükséges.
Statisztikához használt sütik
Ezeket a sütiket arra használjuk, hogy információkat gyűjtsünk weboldalunk forgalmáról webhelyünk használatának elemzéséhez. Ezek a nyomkövető és teljesítménnyel kapcsolatos sütikkel összegyűjtött információk egyetlen személyt sem azonosítanak.
