A szülőben jogos az igény a helyzet gyors rendezésére. És bár sok szülő olvas a gyermekközpontú szülői hozzáállásról, mégis éles helyzetben esetleg a tekintélyelvű módszerek kerülnek elő, hiszen sokszor ez az, amit a szülő maga kapott kisgyermekként és amit zsigerből alkalmazni tud. Van, akivel kiabáltak gyerekkorában, ha valamit nem úgy csinált, ahogy „kellett volna”, és van, akit büntettek.
A büntetés nem kölcsönösségen alapul, hanem alá-fölé rendeltségen. Így a gyermek részéről inkább tekintélyfélelmet lehet kivívni és nem belsővé tett szabálykövetést. Akit megbüntetnek, az mérges a büntetőre és közben sajnálja magát. A kicsi gyerek viszont emellett azt is elhiszi a szüleinek, hogy ő rossz. Hiszen énközpontú a világképe: minden őérte és őmiatta történik.
Szülő-gyermek viszonylatban a nevelés egyik célja hosszú távon az, hogy a gyermek a szülő segítségével egy idő után belső szabályként alkalmazza a külső szabályokat. Mindeközben
fontos, hogy kialakulhasson és megmaradjon az önbecsülése, önbizalma is, aminek alapja, ha szülő és gyermek kölcsönösen tisztelik egymást.
Szerencsére sokszor érzi a szülő, hogy a büntetősdi mégsem annyira jó, hiszen az fegyelmezés és nem nevelés – de akkor hogyan és mit? Kell, hogy a szülő irányt mutasson a gyermeknek és ezen belül fontos, hogy a gyermek tisztában legyen a szülő elvárásával, a gyermek korának megfelelő szinten kommunikálva. Szintén szükséges, hogy legyen a gyermek magatartásának következménye, de a következmény ne legyen megszégyenítő.
Pozitív, tehát jóérzésű nevelés nem létezik elég jó szülő-gyermek kapcsolódás nélkül. A gyermeki élet első egy évében a szülő nagyrészt rácsodálkozik és örül a gyermek fejlődésének, ügyesedésének, a gyermek pedig a biztonságot adó kapcsolatukon keresztül ismeri meg a világot és benne magát.
Ahogy egyre több mindent tud a gyerkőc, egyre kíváncsibb és egyre többször olyan dolgot is kipróbálna, ami vagy veszélyes, mint konnektorba nyúlni, vagy nem szeretné a szülő: például a falra rajzolást. A gyermeket minden esetben a felfedezési vágy hajtja, de nem érthető számára, hogy míg annak örül a szülő, ha a matatófalon elbabrál, akkor miért nem csavargathatja a tűzhely gombjait.
A kisgyermek a próbálkozásai, felfedezései során egyrészt meg szeretne felelni a szülői elvárásoknak, fontos a szülő szeretete és egyetértése ahhoz, hogy a gyermek jól érezze magát a bőrében, de egyre fontosabb az is, hogy megmutathassa, mi mindent tud, mire képes ő maga, ki is ő.
A szabályok, tiltások, a korlátok miatt a gyermekben negatív érzések ébredhetnek, amit a szülőnek valamilyen módon kezelnie kell. Ez nem mindig könnyű és lássuk be, a kisgyermekes szülői lét erősen próbára teszi a felnőttet is. Az sem mindegy, milyen mintát hoz a szülő magával: ő milyen hozzáállást kapott gyermekként a saját szüleitől.
Ahhoz, hogy szülő és gyermek számára is jóérzésűek legyenek a mindennapok, szükséges, hogy a szülő rá tudjon hangolódni a gyermekére, tisztában legyen a saját és a gyermek érzelmeivel.
Kell az is, hogy megfogalmazódjanak a családon belüli nevelési célok és ezáltal a gyermek támaszául szolgáló keretek és szabályok és az életkorának megfelelő elvárások és következmények.
A gyermekre való hangolódásban segíti a szülőt, ha tudja, hogy a gyermekének az adott életkorában mire van szüksége, és a viselkedéséből sejti, hogy milyen igény lehet a magatartása mögött. Az emberek közötti kapcsolódás egyik alapgondolata, hogy minden viselkedés mögött valamilyen szükséglet van. A családon belül is, a szülő részéről éppúgy, mint a gyermek vonatkozásában.
A család akkor tud egyensúlyban működni, ha miközben a gyermek szükségleteit és mozgatórugóit egyaránt ismeri a szülő, a gyermekre való reagálás során a saját szülői igényeivel, érzéseivel is ugyanúgy tisztában van és mindezek tudatában válaszol. A gyermek így tanulhatja meg azt, hogy a másikra is legyünk figyelemmel, miközben mi magunk is fontosak vagyunk.
Fontos az is, hogy miközben a gyermek érzelmeit szabályozza a szülő, a nehezebb helyzetekben a saját érzelmeinek szabályozására is figyel. Mindenkit más nyugtat meg. Még mielőtt teljesen elöntenék a szülőt a negatív érzelmek a gyermeke által előidézett helyzetben, érdemes tenni azért, hogy valamennyire higgadt tudjon maradni, hiszen a gyermeket megnyugtatni is csak így van lehetőség. Van, akit a légzőgyakorlatok vagy a tízig számolás nyugtatnak meg. Segíthet egy kis tombolás pörgős zenére (akár a gyermekkel együtt), vagy futás, biciklizés, bármilyen fizikai aktivitás.
Sokszor a gyermek viselkedése nem logikus, felnőttként nehezen megmagyarázható, ugyanakkor rendkívül bosszantó. Érdemesebb a gyermek viselkedésére reagálni, mint magát a gyermeket minősíteni: jobb azt mondani, hogy nem tetszik, hogy rugdosod a falat, mint azt mondani, hogy te nagyon rossz vagy, amiért rugdosod a falat.
Ha van energiánk az adott pillanatban, mehetünk még mélyebbre: egyáltalán miért kezdte rugdosni a falat? Nem jutott korábban eszébe és most ki kell, hogy próbálja? Látja, hogy ott marad a lábnyoma és ez büszkeséggel tölti el, hogy nyomot hagy valahol? A rúgás hangja tetszik neki? Vagy nálunk akar valamilyen hatást elérni? Tehát kapcsolódni akar?
Most lenne jó leülni mellé és megölelni, vagy játszani egyet, valami olyat tenni, ami a gyermeknek jól eshet. És ha adott pillanatban erre nincs idő, akkor is kihangosíthatja a szülő a gyermeket: hú, téged aztán jól felmérgelt valami, nagyon dühös lehetsz.
A gyermeknek le kell vezetnie a feszültségét össze-vissza dúló érzelmei sűrűjében. Jó lehet ilyenkor valamilyen, a szülővel közös fizikai tevékenység: párnapüfölés, egyhelyben futás, nagy papírra firkálás, olyan igazán mérgesen. Egy biztos, azt, ahogyan a gyermek érzi magát, ne kérdőjelezze meg a szülő, neki is minden érzéshez joga van, ugyanúgy, ahogy a szülőnek. Az viszont nem mindegy, hogy hogyan mutatja ki az érzelmeit akár a szülő, akár a gyermek.
És ha jelezzük, hogy nem tetszik, amit csinál a gyermek, de mégis folytatja a rugdosást, mehetünk mi is tovább: ha folytatod, kénytelen leszek felkapni téged és mint egy naaaagy forgószél, elrepíteni innen. Persze ezt már ki kell próbálni, de már a láblendítésénél fel lehet szemből kapni a gyermeket (nem hátulról és hirtelen, mint egy ragadozómadár), és nagy surrogással megpörgetni (ne hányjon azért), elszaladni vele, lepottyantani finoman valahol és aztán odébb állni. Ez már viccesebb, el is tereltük a gyermek figyelmét, de ha nem, akkor bármikor jöhet egy újabb forgószél… innentől a provokálás a szülővel való kapcsolódásról szól és játékká fordítható, ami pedig a gyermek nyelve.
Alkalomról alkalomra feltehetjük magunknak a kérdést, hogy egy adott helyzetben mit tanul tőlünk a gyermek? Ahogy szavakkal és még inkább szavak nélkül reagál a szülő, abból a gyerekek tudják, hogy az adott viselkedésük és az ezzel járó érzésük mennyire fogadható el. És azt is megismerik, hogy a szülő hogyan érez egyik és másik helyzetben. És nem utolsó sorban, hogyan kezeli a szülő a saját érzéseit. Mindenkinek megvan a maga vérmérséklete: lehet temperamentumosabb vagy nyugisabb egy szülő, a gyermek számára a kiszámítható reagálás a fontos, az ad neki biztonságot.
A szülő a gyermekközpontú gondozás-nevelésben úgy tud hatékony lenni, ha ő guggol le a gyermekhez, ő lép be a gyermek saját világába, beleképzeli magát a gyermek helyzetébe és onnan próbálja meg a felnőttes szempontokat és elvárásokat a nyelvére lefordítva tudatni vele. Szabó Lőrinc Lóci óriás lesz című versét érdemes elolvasni újra és újra, ahogy nő a gyermek.
Jó lehetőség, ha a szülő rendszeresen beül a gyermek világába és játszik vele, nagyrészt azt, amit a gyermek kezdeményez. Mivel a játék a gyermekek egyik fő kommunikációs eszköze, ezáltal tudja elmesélni a felnőttnek, hogy mit gondol és mit érez, és segíthet a gyermekben gyűlő feszültségek levezetésében is.
Az érzelmek elismerésén, kihangosításán és az eddig mutatott eszközökön túlmenően szüksége van a gyermeknek a családon belül határokra is.
Sokan úgy érzik, hogy ha határokat szabnak a gyermeknek, azzal a gyermekük ellen tesznek, csorbítják a szabadságát. Az évtizedekkel ezelőtt gyakran alkalmazott tekintélyelvű nevelési módhoz képest azonban ez a másik véglet. A keretet felfoghatjuk úgy, mint egy kerítést, aminek kétféle funkciója van: egyrészt megmutatja a másiknak, hogy eddig és ne tovább, másrészt pedig lehet rá támaszkodni, biztonságot ad és megtart.
És a gyermeknek szüksége van a megtartásra, a rugalmas és egyértelmű, a szülők által egységesen képviselt határokra.
Szülőnek lenni sok kihívással jár. Nem elvárható, hogy a szülők mindig a legmegfelelőbb eszközt találják meg a gyermek felfedező akciói közben, vagy hogy mindig le tudjanak nyugodni az érzelmileg felfokozott helyzetekben. Legyünk reálisak: a szülő is ember. Ha azonban az ingadozó hangulat miatt a szülői reakciók a gyermek számára nem kiszámíthatóak, ha nehezen megy a szülőnek a gyermekre való mindennapos hangolódás, vagy a gyermek megértése, érdemes támogatást kérni a család kiegyensúlyozottsága érdekében.
További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!
Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!
Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: freepik.com
Szerző: Jindáné dr. Labádi Gabriella
Gordon Módszer - Szülői Eredményességi Tréning
Segítő jelleg: tanfolyam
Ajánljuk: szülőknek, nagymamáknak, nagypapáknak
Elérhető: országosan elérhető, folyamatosan
Gordon Kiadó Magyarország Kft.
Kulcs a neveléshez - Organikus pedagógia "A nevelés az élet szolgálata"
Segítő jelleg: előadás
Ajánljuk: szülőknek, közösségeknek
Elérhető: országos, ill. a Kárpát-medencében és határainkon túl, magyar nyelven, egész évben rendszeres jelleggel, előre egyeztetett igény szerinti helyen és időben
Uzsalyné dr. Pécsi Rita
NagyCsaládos HarcMűvészet - önismereti és készségfejlesztő műhely
Segítő jelleg: életvezetési tanácsadás, mentálhigiénés segítség
Ajánljuk: anyukáknak
Elérhető: Budapest, Pest megye, szeptemberben és januárban induló képzések
NagyCsaládos HarcMűvészet
Apakulcs tréning - az erősebb kapcsolódásért
Segítő jelleg: könyv, tanfolyam
Ajánljuk: szülőknek, férfiaknak, apukáknak
Elérhető: Budapest, egész évben rendszeres jelleggel
Süveges Gergő
Van időm Rád – Anya-lánya, Anya-fia, Apa-lánya, Apa-fia hétvégék
Segítő jelleg: tréning
Ajánljuk: kamaszoknak, szülőknek
Elérhető: Bárhonnan lehet a programra jelentkezni, évente többször előre meghirdetett időpontban
Martineum Felnőttképző Akadémia és Lelkigyakorlatos Ház
Weboldalunk olyan megoldásokat (feltétlenül szükséges, valamint statisztikát támogató sütik) használ, melyekkel a jobb szolgáltatás érdekében elemzi a weboldal forgalmát, és személyre szabottabb élményt kínál. A részleteket megtalálod az Adatkezelési tájékoztatónkban. Jó böngészést kívánunk!
Feltétlenül szükséges sütik
A weboldalon működő szolgáltatásokhoz szükséges.
Statisztikához használt sütik
Ezeket a sütiket arra használjuk, hogy információkat gyűjtsünk weboldalunk forgalmáról webhelyünk használatának elemzéséhez. Ezek a nyomkövető és teljesítménnyel kapcsolatos sütikkel összegyűjtött információk egyetlen személyt sem azonosítanak.
