Esküvő a családban – hurrá? Avagy az örömszülők üröme

Judit és Misi az esküvőjükre készülnek: azt szeretnék, ha ez lenne eddigi életük legszebb napja. Hiszen milyen jó a családdal, a barátokkal együtt megünnepelni, hogy egymásra találtak és elköteleződnek egymás mellett. Ám már a szervezés közben megtapasztalják, szüleik esküvőjükhöz kapcsolódó vegyes érzelmeit. De hogyan birkózzanak meg ezzel? Tudnak-e tenni a szüleikben feltörő nehéz érzések ellen? Miként segítheti maga a szertartás ezt az érzelemdús napot?

A készületeket és a nagy eseményt övező lelki-érzelmi tűzijáték kezeléséről, a szervezésben kódolt konfliktusok elkerüléséről szól az alábbi cikkünk. Szerzőnk kitér arra is, hogyan élhetik meg a fiatalok és a szülők egyaránt szép, méltó szeretet-ünnepként az esküvőt.

Hurrá, megtaláltam, elköteleződünk, ünnepeljük együtt!

Mindannyian keressük saját életfeladatunkat. Megtaláljuk azt a munkát, azt az eszmét és azt a társat, ami és aki mellett el tudunk köteleződni.

Misi jó úton haladt a felnőtté válás felé, sikerrel befejezte az egyetemet, jó munkája van. Tud és képes is önállóan élni. Boldogsága még inkább kiteljesedett, amikor megtalálta Juditot, élete párját. Örömmel – és néha nehézségekkel persze – elkezdték közös jövőjüket építeni, most pedig már az esküvőjükre készülnek.

De azt maguk sem gondolták, hogy egy esküvő megszervezése mennyi érzelmi munkát jelent. Szomorúan élték meg, hogy szüleik nagyon másképp képzelik el az esküvőjüket, mint ők, és hamar megtapasztalták azt is, hogy milyen nehéz megtalálni és meghúzni a saját határaikat.

Azzal tisztában voltak, hogy a két származási család nagyon különböző. Judit Budapesten, egy kétkezi munkáscsaládban nőtt fel, Misi pedig vidéki értelmiségi családban. Van bőven dolguk azzal, hogy szép, harmonikus közös életet teremtsenek.

Fáj megélniük, amikor a szüleiket szomorúnak látják. Fontos azonban tudniuk, hogy szüleiknek komoly belső munkát jelent az elengedés – ugyanakkor ezt a munkát nem tudják ők elvégezni helyettük. Feladatuk „csak” abban áll, hogy szeretettel, de határozottan tegyék a dolgukat.

Hurrá, megtalálta, elköteleződik – de velünk mi lesz?

Misi és Judit szülei, bár különböző kulturális közegből származnak, hasonló érzéseket élnek meg. Egyrészt büszkék a gyermekükre: hiszen mekkora öröm látni, hogy az képes elköteleződni, tud dönteni. Másrészt érzik, mennyire fájdalmas elengedni őket.

Nehéz megküzdeni ezekkel az ambivalens érzésekkel: büszkeség és féltés, elégedettség és bizonytalanság, vidámság és gyász. Magány és elhagyatottság. Miért fáj annyira az elengedés?

Mert el kell gyászolni azt, ami elmúlt, és azt is, ami nem tudott megvalósulni.

Az örömszülők esetében kérdés lehet az is, hogy miként tudják egymást érzelmileg elfogadni, támogatni, miközben önazonos módon keresik a közös jövő lehetőségét. Ennek a krízisnek a megoldása azonban nem a fiatalok életfeladata. Az elengedéssel kapcsolatos gyászmunka érzelmileg nagyon megterhelő tud lenni. Ha hosszan elhúzódó krízist jelent ez a pár életében, akkor érdemes szakember segítségét kérni.

Nehezítheti a közös gyászmunkát az is, hogy a férj és a feleség különböző módon küzd meg ezzel. Eltérő ritmusban mehet végbe ilyenkor a folyamat, vagy akár meg is rekedhet benne egyikük. Ezzel egyidejűleg nőhet az örömszülők közötti feszültség. De – akár segíthetik is egymást!

Könnyebb ez a folyamat akkor, ha a gyermekeik leválása és elengedése már korábban megtörtént, ha már korábban sikerült felnőtt-felnőtt kapcsolatot kialakítani velük. Ami egy valós igényekre épülő, érzelmileg telített, tartalmas kapcsolatot jelent.

Ami segíthet:

• Tudatosítás: a bennünk lévő sokféle érzés természetes. Nincs velünk semmi baj. Az elengedés nem könnyű.

• Elfogadás: az érzéseket próbáljuk meg szabályozni, nem elfojtani, nem is a másikat hibáztatni, hanem elfogadva megélni őket.

• Megosztás: mások is hasonlóan érezhetnek, mint mi! Beszélgessünk kortársakkal, sorstársakkal. Másoknak mi segített?

• Önismeret: milyen korábbi tapasztalatom van az elengedéssel kapcsolatban? Mi fájt akkor, mit szeretnék most elkerülni? Mi segített akkor?

• Tapasztalat: van-e olyan korábbi élményem, amikor elhagytak, pedig szükségem lett volna érzelmi támogatásra? Hogyan jöttem ki abból a helyzetből?

• Emlékezzünk: mi is voltunk fiatalok. Mi esett jól akkor, mit szeretnénk most másképpen csinálni? Tudunk mást adni, mint amit mi kaptunk?

• Reményteli hozzáállás: új távlatok, célok keresése, találása.

• Nyílt őszinteség: beszéljünk nyíltan a fiatalokkal! Kerüljük a duplafenekű kommunikációt, például: Ti csak menjetek nyugodtan, gyerekek, én pedig majd itthon sírdogálok...

• Egyenesség: tisztázzuk a határokat és tartsuk tiszteletben a fiatalok kéréseit!

• Jóindulat: ne vetítsünk ki negatív gondolatokat a leendő menyünkre, vejünkre, nászunkra! Ismerjük meg inkább őket! Közeledjünk hozzájuk szeretettel és kíváncsisággal!

Hurrá, esküvő lesz a családban!

Az első és legfontosabb, amit szem előtt kell tartani: ez az ifjú pár szép napja, szóljon hát róluk, legyen olyan, amilyennek ők szeretnék!

Az esküvő és az ahhoz kapcsolódó ünnep (közös ebéd vagy vacsora, mulatság) megszervezésére több jelentkező is akadhat. Az örömszülők is gyakran bejelentkeznek erre a feladatra, nemegyszer ezzel a felhanggal: Mi fizetjük, akkor már olyan legyen, amilyet mi megfelelőnek tartunk! Érvként szokott még elhangozni, hogy nálunk így szokás generációk óta. Vagy: Mit szólnak a rokonok, a szomszédok, ha kis esküvő lesz?

Ha elvárásokban, igényekben, hagyományokban nagyon különböznek a származási családok, akkor különösen fontos a nyílt kommunikáció. Ha higgadtan, nyugodtan tudunk az igényekről, értékekről beszélni, nagyon szép megoldások születhetnek. Ha indulatosan, rugalmatlanul ragaszkodva az elképzeléseinkhez kezeljük a helyzetet, akkor az akár olaj is lehet a tűzre. Inkább ellenállást, mint együttműködést szül. Hiszen mindannyian azt szeretnénk, hogy az esküvő napja egy igazán szép, emlékezetes nap legyen. Ne felejtsük el, hogy a meghitt, szép ünnep nem a pénzről szól!

Esküvői checklista

1. Kezdő egyeztetés – alapelvek lefektetése: Az esküvő a fiataloké

· Egyeztetés arról, hogy a fiatalok milyen segítségre számítanak.

· Beszéljetek arról, ki mit tud beletenni a szervezésbe!

· Tisztázzátok, ki milyen mértékben járul hozzá anyagilag, és „cserébe” milyen mértékű „beleszólásra” tart igényt!

2. Költségvetés

· Állítsatok össze egy részletes költségvetést!

· Beszéljétek meg, ki melyik tételt finanszírozza (pl. ruha, helyszín, zene)!

3. Vendéglista

· Először a pár írja össze, hogy kiket szeretnének meghívni!

· Utána kapjanak a szülők is lehetőséget a saját vendégeik ajánlására!

· Szabjatok maximum létszámkeretet!

4. Dátum

· Egyeztessetek, hogy van-e valamilyen fontos időpont, amit el kell kerülni!

5. Hagyományok és szertartás

· Készítsetek listát a hagyományokról, a szokásokról (pl. menyasszonytánc, vőfély, templomi esküvő)!

· A pár ossza meg a szülőkkel a ruhákról és a stílusról alkotott elképzeléseit!

6. Szerepek a nagy napon

· Döntsétek el, ki milyen szerepet kap: ki kíséri a menyasszonyt, ki mond beszédet, ki ültet, ki fogadja a vendégeket!

7. Kommunikációs stratégia

· Törekedjetek a nyílt, egyértelmű kommunikációra!

· Bátorítsátok a szülőket arra, hogy aggályaikat előre jelezzék, ne utólag fogalmazzanak meg kritikát!

8. Tisztelet és rugalmasság

· Tisztázzátok: ez a nap a szeretet ünnepléséé, fontos, hogy támogassátok egymást!

· Ha vitás helyzet adódik, alkalmazzátok a „három kérdés” elvét:

1. Számomra ez fontos?
2. A másik fél miért akarja ezt másképp?
3. Van olyan megoldás, ami mindkettőnknek elfogadható?

Miben tud segíteni a szertartás menete?

A rítusok évszázadok óta segítik az életünket. Az esküvőhöz kapcsolódó rítusok nagy segítséget jelentenek úgy a fiatal pár, mint az örömszülők számára: például könnyebbé teszik az életben bekövetkező változások érzelmi „lekövetését”. Mintegy átmenetet kínálnak a változások között. Segítik mindezt azzal is, hogy

közösségben megélhető a régi szerepek letevése és az új szerepek felvétele.

Az Anyós suliban több örömszülő beszámolt arról, hogy a templomi szertartás mennyi mindenben segítette érzelmileg:

• Erzsébet: Amikor bevezette fiát a templomba, büszke anyaként megmutatta a tanúknak, hogy micsoda fiút nevelt fel. Ennek a fiúnak ő adott életet és most az oltár előtt elköszön tőle, tudván azt, hogy ennél tovább nem kísérheti. Innen a fia meg fogja állni a helyét. Ő és férje távolról, de az első sorból része ennek a gyönyörű szertartásnak. „Kicsit olyan volt, mint amikor a ballagására elkísértem, de az iskolában már egyedül ballagott.”

• Edit: „Megható volt az a pillanat, amikor a fiatalok virágcsokorral köszöntöttek minket, ezzel is jelezve hálájukat felénk. A gyermekeink felnevelésére tett erőfeszítéseinkért, a szeretetért, amit tőlünk kaptak. Ezzel azt is jelezték nekünk, hogy ezzel az új családdal fogják ezt nekünk meghálálni. Felelősséget vállalnak magukért és a következő generációért. Éreztem azt, hogy így követik egymást a generációk. Itt gondoltam a saját szüleimre és anyósomra, apósomra is. Volt bennem fájdalom, gyász, bizonytalanság, féltés is.”

• Mari: „Amikor a szertartás végén a fiatal pár együtt vonult ki a templomból, megértettem, megéreztem, hogy már ketten egy pár, már nem engem ünnepelnek mint anyát, hanem az új pár születését. Azt is láttam rajtuk, hogy nem tekintenek hátra, hogy jövünk-e? Hol vagyunk, mit csinálunk mi a férjemmel. Egymásra néznek és egymásba kapaszkodva, bátran léptek előre az új közös útjukon. Mi pedig együtt maradtunk a férjemmel.”

• Bori: „Nekem anno sokat segített és megtisztelő volt, hogy a fiatalok bevontak a szervezésbe, kaptam konkrét feladatra felkérést, de beavattak abba is, hogy a szervezés többi részét hogy képzelik el, mit ki fog csinálni, így azt is láttam, hogy milyen sok mindenre gondoltak és hogy senkit sem akartak túlterhelni. Ez így nagyon jó volt, mert nem éreztem kizárva magam az életükből és tudtam, hogy abban fogok segíteni, ami valóban segítség számukra, emellett nem aggódtam, mert láttam, hogy szépen megy minden a maga útján, úgy, ahogy nekik a legjobb lesz. Jó volt megélni, hogy milyen klassz és felelős felnőtt vált belőlük. Jó volt azt is látni, hogy előre gyűjtöttek az esküvőre és hogy a sokadalomtól pénz formájában kért ajándékokkal végül ki tudták hozni nullára, ahogyan előre tervezték is. Mi pedig amit az esküvőre tudtunk volna szánni, azt odaadhattuk nekik, hogy abból menjenek el egy általuk kiválasztott ütős nászútra. Így maguk fizették, addig nyújtózkodtak, amíg a takarójuk ért, és mi is hozzájárulhattunk - de úgy, ahogy nekik volt jó.”

Az örömszülőség akkor igazán szép, akkor nyújt igazi megelégedettséget, ha vállaljuk és megéljük az úton az örömök mellett a nehézségeket is!

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: freepik.com, depositphotos.com, pexels.com
Szerző: Süttő Márta