„Félúton a fény felé” – Kitartásra bátorító szavak nagyböjt idejére

Nagyböjt derekán járunk. Abban a bizonyos kritikus szakaszban, ahol egy kissé megfakul az útnak induláskor érzett lelkesedés, a célegyenes azonban még mindig távolinak tűnik. Érdemes lehet ezen a ponton egy rövid időre megállnunk, hogy erőt merítsünk néhány korai, illetve modernkori keresztény lelki mester kitartásra insiráló szavaiból és példájából!

^{Forrás: freepik.com}

Hamvazószerdai írásomban három szempontot ajánlottam az olvasók figyelmébe annak érdekében, hogy az idei böjti időszak nagyobb eséllyel hozzon valódi gyümölcsöt:

1. Legyen a lemondásunk Krisztusra vonatkozó pozitív választás következménye
2. Saját elhatározás helyett hangolódjunk rá arra, hogy Ő milyen formában hív az istenkapcsolat építésére
3. Ha megtehetjük, társakkal együtt "álljunk bele" a küzdelembe.

Azonban akármilyen jó hozzáállással kezdjük is meg böjtöt, sokak tapasztalata szerint félút környékén mégis jelentkezik egyfajta lendületvesztés. Az első hetek lelkesedése után a böjti vállalások súlya hirtelen nagyobbnak tűnik, a megszokásaink visszahúznak, a mindennapok terhei sűrűbbé válnak, és olykor lelki vigasz sem koronázza erőfeszítéseinket – talán többen magunkra ismerünk mindebben. Érthető, ha ilyenkor újra felmerül a kérdés:

miért is böjtölök? Kiért vállalom mindezt?

A nagyböjt Jézus pusztai böjtjéhez kapcsol bennünket, akit negyvennapos megpróbáltatása végén háromszor kísértett meg a Sátán^[1]. Bár gyakran magára a kísértéssorozatra terelődik a figyelmünk, valójában legalább ekkora jelentősége volt Jézus hűségének és kitartásának is az azt megelőző negyven nap során. Ahhoz, hogy helyesen kövessük, nemcsak a kísértésekben, de a monotóniában is Vele kell tartanunk!

Az első századok különféle szenvedésekhez szokott keresztényei számára élet-halál kérdés volt, hogy meg tudják-e találni a diszkomforthoz való helyes hozzáállást, illetve, hogy képesek-e a tűrésre. Nem meglepő tehát, hogy már az apostoli- és egyházatyák is kiemelt figyelmet szenteltek a "kitartásnak" (görögül: hypomone), mely az őskeresztények számára nem pusztán pszichológiai állhatatosságot vagy türelmet jelentett a szenvedések közepette, hanem egyszersmind fáradhatatlanságot a jócselekedetekben, megmaradást az igaz hitben, engedelmességet az Egyházban, valamint Krisztushoz való hűséget az üldöztetések ellenére is.

^{Forrás: depositphotos.com}

Kitartás az apostoli- és egyházatyáknál

Római Szent Kelemen a korinthusiakhoz írt levelében több ponton is azzal motiválja a rábízottakat, hogy emlékezetükbe idézi általuk jól ismert és tisztelt személyeknek a kitartással kapcsolatos pozitív példáját:

1. Noéét, aki kitartó hűsége révén a világ újjászületésében és az állatfajok megmenekülésében játszott pótolhatatlan szerepet^[2]
2. Ábrahámét, aki hite és engedelmessége által nyerte el az ígéretet^[3]
3. vagy éppen Péter apostolét, aki sok szenvedés elviselése révén nyert bebocsáttatást az őt megillető dicsőség helyére^[4].

Minket is átsegíthet a holtponton, ha az elgyengülés pillanataiban tudatosan előhívjuk általunk ismert és becsült emberek egy-egy, a kitartással kapcsolatos sikertörténetét!

*******************************************************

Antiochiai Szent Ignác – aki bilincsek között, Rómába hurcoltatása közepette írta leveleit – egyik írásában arra kéri a római hívők közösségét, hogy semmiképp se próbálják megakadályozni kivégzését, mert a szenvedésben egészen a vértanúságig való kitartás számára a tanítvánnyá válás, illetve a Krisztushoz hasonulás eszköze^[5].

Számunkra is gyümölcsöző lehet, ha ismét felidézzük nagyböjti vállalásaink miértjét. Új erőket leszünk képesek mozgósítani, ha megint szemünk előtt lebeg majd, hogy önmegtagadásainkat mely nemes célok érdekében folytatjuk.

*******************************************************

Szmirnai Szent Polikárp pedig egy ponton – Jézusra utalva – azt írja a Filippi keresztény közösségnek, hogy "aki Őt halottaiból feltámasztotta, feltámaszt bennünket is, ha akaratát teljesítjük és parancsait követjük…" (Szent Polikárp levele a filippiekhez, II/2.)^[6]. A vértanú püspök tehát azzal ösztönzi híveit a kitartásra, hogy felvillantja előttük a csak nehézségeken át elérhető, ám annál értékesebb végcélt: a feltámadást.

Minket is új lendületvételre sarkallhat, ha a böjti időszak közepén felemeljük a tekintetünket, és jelenlegi fogadalmainkon, átmeneti céljainkon túlra nézve tudatosítjuk végső célunkat, az örök életet, amelynek elérése minden földi küzdelmet megér.

^{Forrás: depositphotos.com}

Kitartás a modern kori szenteknél

Nem feltétlenül szükséges azonban az első századokig visszamennünk, hogy a Krisztus melletti kitartásban jeleskedő példaképekre leljünk.

Kalkuttai Szent Terézről köztudomású, hogy évtizedeken át tartó belső szárazságban is kitartott az elesettek szolgálatára irányuló hivatása mellett^[7], a 2025-ben szentté avatott Pier Giorgio Frassati pedig egész életében derűsen, mégis következetes önfegyelemmel tartott ki a napi Eucharisztia, a Szentírás olvasása és a szegények szolgálata mellett^[8] – hogy modern korunkból csak két példát említsek.

A félút a nagyböjt legkritikusabb szakasza: itt válik el, hogy kitartásunknak köszönhetően a fényben, vagy vállalásainktól eltántorodva a már ismerős csalódottságban találjuk-e magunkat, mire beköszönt a húsvét.

Az apostoli- és egyházatyák buzdítása, valamint modern korunk szentjeinek példája szolgáljon mindannyiunk épülésére, és segítsen abban, hogy nagyhét végére – küzdelmeinkben is kitartva – valóban az igazi Fény közelébe jussunk. Egy dolog biztos: Ő mindannyiunkat nagy szeretettel vár!

[1] Mt 4,1-11, illetve Lk 4,1-13
[2] Római Szent Kelemen (1. század – ✟97 v. 101) levele a korintusiakhoz, IX. [APOSTOLI ATYÁK – Szent István Társulat, 2018]
[3] Római Szent Kelemen (1. század – ✟97 v. 101) levele a korintusiakhoz, X. [APOSTOLI ATYÁK – Szent István Társulat, 2018]
[4] Római Szent Kelemen (1. század – ✟97 v. 101) levele a korintusiakhoz, V. [APOSTOLI ATYÁK – Szent István Társulat, 2018]
[5] Antiochiai Szent Ignác (1. század – ✟107/117 körül) Rómaiakhoz írt levele, V-VI. [APOSTOLI ATYÁK – Szent István Társulat, 2018]
[6] Szent Polikárp (1. század – ✟155/156 körül) levele a filippiekhez, II. [APOSTOLI ATYÁK – Szent István Társulat, 2018]
[7] https://www.magyarkurir.hu/hirek/kalkuttai-szent-terez
[8] https://www.magyarkurir.hu/hirek/pier-giorgio-frassati-aki-onmagat-ajandekozta-szegenyeknek-fiatal-szenttel-gazdagodik-egyhazunk

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: freepik.com, depositphotos.com
Szerző: Ménesi Kristóf