Hogyan vigyük közelebb a gyermekünket Istenhez?

Visszatérő és igen fontos kérdés a hitgyakorló és a vallás felé nyitni szándékozó családok életében egyaránt, hogy hogyan „vezessék be” otthon a vallást a gyermekek életkori sajátosságainak megfelelően. Kelemen László atya, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Hitoktatási Felügyelőségének vezetője és Poósné Czinege Julianna gyakorló hitoktató javaslataiból, ajánlásaiból készített összefoglalónk a témakör legfontosabb gyakorlati tudnivalóiról ad tájékoztatás és színes ötlettárat.

Milyen életkorban és miként lehet közel vinni a gyermekeket a valláshoz?

A gyermekek egyház, vallás, és egyáltalán: Isten felé terelgetésének megkezdését nem lehet életkorhoz kötni. Akkor érdemes elkezdeni, amikor a szülő felismeri a szívében a kapcsolódási vágyat Isten iránt, és rájön, hogy a gyermekét ebben a szeretetben szeretné nevelni, elindítani, akkor kezdje el, ne várjon!

Ebben a plébániák a legkülönfélébb csoportokon, programokon és információforrásokon keresztül igyekeznek segíteni már a legfiatalabb életkortól kezdődően.

Kapcsolódás közösségekhez

A várandósság ideje áldott időszak, amikor az anyaméh rejtekben formálódó gyermekre gondolunk, akinek mi még a nemét sem tudjuk, Isten már ismeri és könyvébe jegyzi őt (vö. Zsolt 139.). Isten szeretetét felismerve, megtapasztalva, benső késztetést érzünk arra, hogy a gyermekünk is ebbe a szeretetkapcsolatba nőjön bele. Ezért egészen korán, a gyermek pár hónapos korában már érdemes megkeresni a plébánián a Baba-Mama Klubbot, ahol hasonló élethelyzetben élőkkel találkozhat az édesanya, beszélgethet, és bekapcsolódhat a plébániai közösségbe.

Később a különböző oktatási helyszíneken már hitoktatóval találkozhatnak a gyerekek és a szülők, elsőként az óvodai hittanokon. Itt játékos, éneklős, bábozós foglalkozások keretében fontos kérdések merülnek fel a gyermekekben, és mély beszélgetések alakulhatnak ki ebben a bizalmi légkörben. Az óvodás hittanon való részvétel lehetőségét az intézmény felajánlja, a szülő pedig igény szerint tud jelentkezni rá.

Az iskoláskorú gyermekek számára a közoktatásban is megjelennek a kötelező hit- és erkölcstan órák. Ennek jelenlegi formája egyszerre rejt magában lehetőségeket és kihívásokat. Bátorítjuk a szülőket, hogy válasszák a katolikus hittant, és vegyék fel a kapcsolatot a hitoktatóval! Akinek korábban nem alakult ki szorosabb kapcsolódási lehetősége a plébániával, az a hitoktatókon keresztül jelentkezhet a plébániai csoportokba, ezáltal szorosabb kötődés alakulhat ki a templom felé, akár a hittanos barátok támogatásával.

Sokszor a gyerekek a kötelező iskolai hittanon hallottakon fellelkesedve kérik a szülőket, hogy hadd járhassanak plébániai hittanra is, mehessenek templomba, ministrálni.

A plébániai hitoktatásokon aztán számos kapcsolódási pont kínálkozik a gyermek és az egyház között. Napközis táborok, hittantáborok, cserkészet, vagy – például – a felkészülés az elsőáldozásra, a bérmálásra, esetleg a ministrálás is ezekből az alkalmakból sarjadhat ki.

Hogyan beszéljen a szülő otthon a gyermekkel a hitről, vallásról?

A vallásos nevelés előszobája lehet például az ünnepekre – a húsvétra, adventre, karácsonyra – való családi készülődés, melynek során előkerülhetnek a bibliai történetek, az ünnepi énekek, imádságok, de ilyenkor a szülő elkezdhet beszélni a gyermeknek az ünnep földi eredetéről is. Halottak napján és mindenszentek ünnepén az elhunyt szeretteinkért meggyújtjuk a mécsest és mesélünk a gyermekeknek arról, mit jelent a szeretet, a családhoz való tartozás és ekkor áttérhetünk arra is, mit jelent az örök életbe vetett hitünk. Szent Márton, Szent Erzsébet ünnepén is nagyon jókat lehet a kicsikkel beszélgetni a szentekről, azok életéről.

Az ünnepekre való készület is sok lehetőséget ad, akár adventben, akár nagyböjtben is.

Nagyon meghitt amikor a család otthon közösen készíti el az adventi koszorút és minden este együtt gyújtja meg a gyertyákat. Imával, énekkel, kis történetekkel keretet lehet adni a készületnek. Advent folyamán elkészíthető a család saját kis betleheme, az ünnep közeledtével készülhetnek a gyerekek pásztorjátékkal, mellyel megörvendeztethetik a nagyszülőket, a barátokat. Karácsonykor pedig a templomi pásztorjátékot okvetlenül mutassuk meg a gyermekeknek, felemelő a ragyogó gyermekszemeket látni, amikor együtt örülünk a Kis Jézusnak!

Nagyböjtben gyűjtögessék a családok a jócselekedeteket. Minden jócselekedet egy kanál liszt; ezt összegyűjtve, ebből süthetik meg közösen a kicsik és a felnőttek a húsvéti kalácsot. Nagyböjti időszakban a keresztút imádsága végezhető a gyerekekkel családosan is, akár szentmisék után a templomi keresztút stációit mutatva, akár a környék kálváriáit felkeresve. Szeretik a gyerekek, amikor otthon elkészítjük a szentsírt, fűmaggal beszórva, és épp húsvétra borul zöldbe a cserépedény. Elgördítjük a követ: és üres a sír!

A szent három nap liturgiájához kapcsolódva – mely csúcspontja az egyházi évünknek – a kisebbeknek az utolsó vacsora emlékére odahaza pászkát süthetünk, a családfő megmoshatja a családtagok lábát, Legóból megépíthetjük a nagyheti eseményeket, közösen meglátogathatjuk a Szentsírt és húsvét örömét énekeljük a templomban és otthon.

A jócselekedetek gyűjtése, az apró kedvességek egymás iránt vagy az áldozatvállalás, a lemondások kis lépései nemcsak Istenhez visznek közelebb, hanem a családi egységet is erősítik.

Az egyik legjobb otthoni „módszer” a vallásos nevelés megkezdésére az, ami már a nagyszüleink idején is működött: a reggeli és/vagy az esti közös, családi imádkozás. Ezek alkalmával mindenki megáll a napi teendőkben, elcsöndesedik egy rövid időre és elmond egy rövid imádságot, esetleg egy gondolatot, de sor kerülhet közös éneklésre is.

Így a hitünk megélése átszövi a mindennapjainkat, életformánkká lesz, melybe belenőnek a gyerekek, ha eléjük éljük azt.

Ehhez néhány további ötlet:

• Mikor reggel ébresztjük a gyerekeket, már kezdhetjük közös imádsággal a napot: énekkel, saját szavainkkal, kötött imával. Istennek ajánlva magunkat és az Ő áldását kérve a napunkra, döntéseinkre.
• Az étkezések előtt és után imádkozunk, énekelünk.
• Este lefekvés előtt imádkozzon együtt a család! Szent II. János Pál pápa és Teréz anya mondta sokszor: „az együtt imádkozó család együtt is marad”. Megtaníthatunk kötött imádságokat a gyerekeknek, melyek később segítenek a személyes istenkapcsolat felé. Segít, ha saját szavainkkal is hálát tudunk adni.
• Az esti ima után a családtagok kis keresztet rajzolhatnak egymás homlokára, áldást kérve egymásra.
• Amikor megszólal a harangszó, vagy amikor mentőt hallunk, mondjunk el egy fohászt.

Ha a gyerekek látják a mi őszinte keresésünket és Istenkapcsolatunkat, az előttük élő példa lesz. VI. Pál pápa mondta:

A mai embert inkább érdeklik a tanúk, mint a tanítók, és ha mégis hallgat a tanítókra, azért teszi, mert ők egyben tanúk is.

Bátran válaszoljunk a gyerekek kérdéseire, nézegessük együtt a Gyermekbibliát, vigyük magunkkal templomba a gyerekeket, imádkozzunk velük. És nem baj, ha nem tudjuk minden kérdésükre a választ!

Ha lehet, keressünk a környezetünkben olyan lelki programokat, melyek bennünket, szülőket is megerősítenek, és amelyeken akár családosan is részt vehetünk. Ilyenek a plébániai napok, a templombúcsúk, a közösségi alkalmak. Ezek a közösségi imaélmények mélyen gyökeret eresztenek a gyerekekben. Ilyen volt nemrégiben az Eucharisztikus Kongresszus és a pápalátogatás is, melyek nagyon meg tudták erősíteni őket a hitükben, az egyházhoz tartozásukban.

Hogyan tudnak a családok kapcsolódni egy közösséghez, milyen közösséget keressenek?

A közösség nagyon fontos: van, aki a helyi közösség, plébániai életbe kapcsolódik be, mások ezen túlmenően valamilyen lelkiségi mozgalomhoz kötőnek szorosabban. Változó, hogy a plébániákon milyen közösségek működnek, ezért javasoljuk, hogy a szülők merjenek bátran találkozási pontokat keresni, beszélgetni. Jó lehetőséget ad erre, ha – például – a vasárnapi szentmisék után a család ott marad a templomnál egy ideig ismerkedni, beszélgetni.

Ha a helyi plébániának van honlapja, ott megtalálhatjuk, milyen csoportok működnek, kit kell keresni, ha csatlakozni szeretnénk. Fontosak a házas kisközösségek és a felnőtt hittan. Amikor kicsik a gyerekek, nehezebben tudunk elszakadni otthonról, de nagyon megerősítő lehet egy-egy lelkigyakorlat, vagy lelkiségi mozgalom által vezetett képzés, mint például a Mécs, a Házas Hétvége, a Schönstatt, ahol sok esetben gyermekfelügyeletet is biztosítanak.

A gyerek- és ifjúsági közösségek ugyanilyen sokrétűek. Nagyon sokat jelent, ha jó közösségbe járnak, hiszen a barátságokon túl fontos megtartó és támogató szerepük van, ami a kamasz korosztály számára elengedhetetlen!

Ezekben az iskolai hitoktatáson keresztül a hitoktató is segíthet, de bátran kérdezzük meg a templomba járó többi szülőt is akár, akik már ismerik az adott közösséget. Fontos a plébános atyákkal való kapcsolattartás is. Egyrészt a saját lelki életünk, szentségi életünk miatt, másrészt egy beszélgetés után biztosan útba tud igazítani, hiszen ő ismeri legjobban a plébánia életét. Emellett a Bízd Rá Magad portált és az Országos Lelkipásztori Intézet új honlapját is érdemes felkeresni a lelkiségi mozgalmak, programok és a családban megvalósítható jó gyakorlatok tekintetében.

Érdemes-e a gyermeket egyházi óvodába-iskolába járatni?

Ha van rá lehetőség a környéken, akkor okvetlenül érdemes. Az egyházi intézmények sokféle módon tudják támogatni a gyermek vallásos nevelését és védettebb közeget jelenthetnek, hiszen az oktatói-nevelői munkát átszövi az Istenre figyelés, azonban sosem tudják pótolni a család szerepét és feladatát a vallásos nevelés tekintetében.

Mit várhat a szülő és a gyermek az iskolai hitoktatástól?

Ezek az órák a lelkiség és az ismeretterjesztés mellett közösséget adnak a gyerekeknek, és ami nagyon fontos: kapcsolódási lehetőséget a plébániákhoz.

A cél az, hogy megszeressék a gyerekek a hittant, és ha valamilyen kérdésük vagy nehézségük van, esetleg ha elakadnak ifjú életükben, akkor merjenek becsöngetni a hitoktatóhoz, vagy merjenek elmenni a plébániára segítségért.

A hitoktatók az iskolai hittanokon egyfelől próbálnak az adott korosztálynak megfelelő bibliai és hitbéli ismereteket átadni, azokat rendszerezni, az egyházi ünnepekre készülni. Másfelől a személyes istenkapcsolat felé segítik a gyerekeket a lelki, imádságos életre nevelés által. A gyerekek számára az egyik legnagyobb ajándék, hogy Isten jelenlétébe helyezkedve megtanulnak elcsendesülni, és befelé figyelni ebben a zajos világban. Egy ötödik osztályos hittanos szavait idézve:

Olyanok a hittanjaink, mintha Jézus is itt ülne a teremben.

Felkészülés az elsőáldozásra – hol, hogyan?

A szentségi felkészítések helyszíne mindig a plébánia, a plébániai hittan, még akkor is, ha az oda elvezető „utat”, a kapcsolatot adott esetben az iskolai hitoktató építi ki. Az elsőáldozásra való felkészülés egyébként nagyjából egy-egy iskolai tanévet ölel fel.

A plébániák változatos módon szervezik meg ezeket a felkészítéseket: van, ahol vasárnaponként, és van, ahol hétköznap délutánonként kerül rájuk sor. Azt mindenesetre könnyű kideríteni (akár az iskolai hittanon), hogy milyen módon lehet csatlakozni a felkészítéshez, és hogy mik az elvárások a gyermek felé.

Az iskolában az elsőáldozásra való felkészülés lehetőségét a harmadik évfolyamon szokták meghirdetni, és a felsőbb évfolyamokban is, ha valaki korábban kimaradt volna.

A felkészülések a plébániákon általában hosszabban és változatosabban zajlanak, mint ahogy arra az iskolában lehetőség lenne.

A hitoktatók örömmel figyelik a gyerekeket, ahogyan egy nyüzsgő csoportból keresztény kis közösség válik belőlük.

Érdemes már szeptemberben megkeresni a hitoktatót az iskolában, vagy érdeklődni a plébánián. A szentmisék végén a plébános atyák is mindig hirdetik, mikor és hol lehet jelentkezni az elsőáldozási felkészítő hittanra.

Mit tehetünk, hogy a gyermek az elsőáldozás után is részt vegyen a hitéletben?

A hitoktatók tapasztalata szerint minden elsőáldozás után sokakban megfogalmazódik a vágy, hogy de jó lenne folytatni. Őket örömmel várják a következő tanévben a plébániai hittanos csoportokba, ahol korosztályok szerint tovább mélyül a kapcsolat egymással és Istennel.

Mire egy gyermek eljut az elsőáldozásig, addigra kialakul egy olyan kapcsolatrendszere, melynek része a plébánia – a plébános –, valamint más, olyan gyermekek, akikkel együtt vett részt a szentségi felkészítésen. Barátságok, bizalmi kapcsolatok születnek, egyre oldottabb lesz a légkör a plébániai hittanokon. Ezek az alkalmak már tényleg csak a „kemény magot” fogják össze, hiszen teljesen más alapokon működnek, mint a kötelező iskolai alkalmak. Következnek a ministrálások és számos más alkalmak, amelyek a plébánia szívébe vezetik be a gyermekeket és segítenek megtartani őket az addig megtett úton.

A gyermekeket az úton „megtartó” programokról a szülők bátran érdeklődjenek a plébánosoknál, a szülőtársaktól, vagy akár a Bízd Rá Magad honlapon. Néhány lehetőség a teljesség igénye nélkül: ministráns közösségek, cserkészet, Regnum, Schönstatt, Szalézi Oratórium, hittanos táborok: Jézus Szíve nővéreinek táborai, Lelkes Napok, Szentjánosbogár közösség és tábor, lelkiségi mozgalmak kisközösségei.

Hová forduljon a kamasz, ha közeledni szeretne az egyházhoz, Istenhez?

A kamaszkor nagyon különleges és érzékeny időszak, amelyben megkérdőjeleződik számukra mindaz, ami eddig otthon természetes volt és elkezdődik a saját döntéseik kora.

A benső Isten-keresés és saját megtapasztalás nagyon fontos lesz számukra. Sok kérdés fogalmazódik meg bennük, és talán nem is annyira a válaszokra kíváncsiak, hanem arra vágynak, hogy meghallgassák őket, és egy elfogadó közegben a válaszokat is meghallják.

Ebben az időszakban nem igazán jellemző, hogy a gyermek bekopogtasson valahová azzal a szándékkal, hogy mutassanak neki utat a hitélet felé, sokkal életszerűbb, hogy meghívás útján talál rá az ösvényre. Így sokkal inkább az számít, hogy az ismeretségi körben van-e valaki, aki hívja őt, mondjuk egy lelki hétvégére, egy táborba, bármilyen plébániai rendezvényre, kirándulásra. A fiatalokkal foglalkozó szerzetesrendek – a ferencesek, a piaristák, a szaléziak – programjait a legjobb szívvel tudjuk ajánlani az útkereső kamaszoknak!

A plébániai ifi csoportokon túl a lelkiségi mozgalmak alkalmai nagy segítséget tudnak adni:

Az út sokféle lehet, sokféle közösség által, de ami a legfontosabb, hogy adjunk nekik lehetőséget a személyes Isten-tapasztalatra, hogy megismerhessék a szeretetét és higgyenek Benne.

Ehhez a szülő odafigyelése is nagyon fontos ebben az időszakban, hogy észre tudja venni ha a gyermeke nagyon magányos és finoman terelgetve segítsen neki a család környezetében közösséget találni.

Mivel bátoríthatók a gyerekek a hitéletben, a szentmiséken való kitartásban?

A Szentmise, az Eucharisztia keresztény életünk forrása és csúcsa, de ha valaki – különösen ha egy gyermek – „kívülről” jön, a liturgia egyszerre lehet lenyűgöző és idegen is számára.

Szeretnénk bátorítani mindenkit, hogy bármennyire is hosszúnak és talán unalmasnak tűnhet egy kicsi számára a szentmise, mégis vigyék el őket a szülők ezekre az alkalmakra, hiszen maga Jézus kérte, hogy engedjük őket Hozzá.

Ha sír, ha hangos, akkor kimehetünk, hogy ne zavarjuk a szentmisét, de ne engedjük, hogy ez elvegye a kedvünket. Ahogy nőnek a gyerekek egyre többet értenek a szentmiséből, egy idő után már kevésbé lesz idegen, egyre jobban képesek lesznek bekapcsolódni a liturgiába és gyakrabban érzik magukat megszólítva. Egy idő után megtanulják a válaszokat, és talán dúdolgatják a szentmisén kívül is az ott hallott énekeket... A kisebbeket érdemes diákmisékre elvinni, amely az átlagosnál rövidebb, és általában itt könnyebben „fogyasztható”, a gyerekek által is könnyen megérhető prédikációkat hallhatnak.

Plébániai közösségeinknek pedig fontos odafigyelni, hogy figyelmesen, nyitott szívvel fogadjuk az újakat, bátran szólítsuk meg őket, és hívjuk más alkalmakra is!

A gyerekeket hittan órákon buzdítjuk a vasárnap szentmisével való ünneplésére, mise után örülünk a találkozkozásnak és a gyerekek is boldogan játszanak, míg a szülők beszélgetnek.
A kisebbeknek vannak könyvecskék, melyek segítségével tudják követni a szentmisét, a nagyobbaknak már lehet magyarázni az egyes részeket, mozdulatokat, imákat, hogy bensőségesebbé váljon számukra is.

Szülőknek és gyerekeknek jó szívvel ajánlott segédanyagok, könyvek, mesék

Javasoljuk, hogy a családok forgassák gyakran a Gyermekbibliát, de az interneten könnyen elérhetők olyan biblikus színezők is, amelyeket nézegetve elindítható egy-egy beszélgetés a kicsikkel. A hitoktató saját tapasztalatai nyomán ajánlja:

• Székely János – A hit kapuja - szülőknek
• YouCat A katolikus egyház ifjúsági katekizmusa - nagyobbaknak
• Bethlenfalvy Gábor szentekről szóló sorozata és színezők – iskolásoknak
• A Szeretet-dobókocka titka (Chiara Lubich)
• Mária kis szamara (Gunhild Sehlin) – adventkor
• Karácsonyi mesélő (Bob Hartman)
• Fehérke (Farkas Jánosné) – nagyböjtben kicsit nagyobbaknak
• Fésűs Éva könyvei – erkölcsi témájú beszélgetéshez
• Moha bácsi meséi (Leszkai András)
• Max Lucado könyvei
• Tavak és erdők könyve (Wass Albert)

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: depositphotos.com
Szerző: Bízd Rá Magad Média