A valóság egy autista számára emberek, helyek, hangok és látványok zavarba ejtő, egymással kölcsönhatásban álló egyvelegét jelenti. Látszólag semminek sincsen világos körvonala, rendje vagy jelentése. (...) A rituálék segítenek rendszert teremteni az élet elviselhetlen zűrzavarában.
(Therese Jolliffe pszichológus)
Az autizmussal élőkben a nem, vagy nem jól értett társas helyzetek óriási szorongást keltenek. Rita Jordan autizmuskutató mondja:
"Fontos, hogy emlékezzünk: nincs olyan, hogy autisztikus viselkedés, így nincs semmi olyan, amit az autisztikus személyek tesznek és mi nem, legalábbis, ha hasonló stressz hatása alatt vagyunk".
Az autizmus előfordulási aránya meredeken emelkedik, ma már 3 százalék körüli. Eszerint minden osztályban, minden óvodai csoportban van érintett. A családok, amelyekben autizmussal élő gyermeket nevelnek, sokszor küzdenek mások számára láthatatlan nehézségekkel.
Hogy csak két egyszerű példát hozzunk:
Tegyük fel, hogy a villamosmegállóban felfigyelünk egy édesanyára, aki a kapálózó kisgyermekét próbálja megnyugtatni. Lehetséges, hogy csak fáradt a gyermek, de az is lehetséges, hogy telítődött a tömegtől vagy nem tudja kifejezni, hogy arra számított, a kedvenc buszával fognak utazni. Járókelőként nem tudhatjuk, hogy a háttérben fennáll-e az autizmus, de biztos, hogy sokat segítünk a szülőknek, ha nem teszünk megjegyzéseket és nem adunk tanácsot sem.
Az a tapasztalat, hogy
ha kicsi kortól, nagy óraszámban tanítjuk az érintett gyermekeknek a társas szabályokat, a kommunikációt, nagy fejlődés érhető el és felnőve teljes értékű életet élhetnek az autizmussal élő emberek is!
A szülők élete is nagy mértékben könnyebbé tehető, ha segítő hálót fonunk köréjük.
A Nem Adom Fel Alapítvány Léleköntő programjában autizmussal élő gyermekeket és családjaikat kísérjük gyógypedagógusok, pszichológusok, mentálhigiénés szakemberek közreműködésével. A gyermekek egyénre szabott fejlesztése, a szülők támogatása és képzése, az óvodákkal, iskolákkal való rendszeres egyeztetés, a gyermekre és a családra való odafigyelés fókusza jellemez minket.
A mi gyermekeink azok, akik a délelőtt során úgy elfáradnak az óvodai társas közegben, hogy már nem tudnak ebédelni vagy az udvaron "jól viselkedni". Az a dolgunk tehát, hogy az óvodai pedagógusokkal együttműködve keressünk egyéni megoldásokat az adott kisgyermek és ezáltal az óvoda megsegítésére. A fejlesztéseinken azt gyakoroljuk, amire a kisgyermeknek az adott időszakban éppen szüksége van az óvodai beilleszkedéshez.
Ebben a komplex munkában számos formában számítunk önkéntesekre, akik részesévé válhatnak a folyamatnak egy-egy kisgyermek mellett, így közös sikerélménnyé válik, ha egy gyermek kapcsolódik, megszólal, illetve a nehéz pillanatok feldolgozása is közösségben történik.
Az önkéntesekkel való közösségi munkában mindenki gazdagodik. A családok, a gyermek egyedi támogatást kapnak, mert bár a nemzetközi ajánlások szerinti heti 25 óra lenne ideális a kisgyermek fejlődéséhez, ez az óraszámú fejlesztés ma még elérhetetlen hazánkban. Mégis az a célunk, hogy amennyire lehet, közelítsünk ehhez az ideálhoz, ezért képezzük a szülőket, velük közösen tűzzük ki a fejlesztés célját – illetve önkénteseket is képzünk, akik az adott szemléletet elsajátítva, játékosan gyakorolják a kisgyermekkel az általunk kitűzött kompetenciákat.
Az önkénteseink képzést és rendszeres szupervíziót kapnak a munkájuk során. Az autizmus nehéz terep, előfordul, hogy a család, a segítők tehetetlenséget élnek meg, mert a gyermek például nem érti, amit mondanak neki, vagy nem sikerül megnyugtatni őt. De ezek a nehéz pillanatok teret adnak arra is, hogy megéljük, van kihez fordulnunk, és a Léleköntő közösségében is egymást tartjuk, erősítjük. Ezek a helyzetek teret adnak arra, hogy önismeretben és a hitünkben is növekedhessünk.
A közös játék öröme, a közösséghez tartozás és az értelmes szolgálat együttesen formál, alakít minket.
Az önkénteseink azok, akik az elfogadás hírvivőivé válhatnak a saját közegükben, hiszen a gyermekeket megszeretve, a megtartó és együtt tanuló közösséget megélve olyan attitűdöt szereznek, ami később bármely élethelyzetben segítségükre lehet. Az eltelt 15 év alatt több száz önkéntes fordult meg nálunk, akik szívükben vitték tovább a teljesítménytől nem függő emberi érték, a kicsi lépésekre való rácsodálkozás eszményét.
Amikor egy szülőpár megkeres minket, hogy segítséget kérjenek a gyermekük fejlesztésével kapcsolatban, rögtön több irányban indulhatunk el. A szülők mentálhigiénés tanácsadásban, esetenként családterápiában részesülnek, hogy legyen erejük, bizalmuk a mindennapokhoz.
Közös gyógypedagógiai konzultációkon felmérjük a gyermeket, elmegyünk a bölcsődébe, óvodába vagy iskolába, megnézzük őt közösségben és a látott és hallott problémákban próbálunk segíteni. Ha szükséges, árnyékpedagógust képzünk és küldünk az intézménybe, hogy helyben segítse őt és a közösséget, elindul nálunk a csoportos fejlesztés, ahol önkéntes segíti a gyermeket a közösségbe való kapcsolódásban, egyéni fejlesztéseken és sokszor pszichoterápiával is foglalkozunk a kitűzött célokkal.
A szülők megtapasztalhatják, hogy nincsenek egyedül, a szülőklubokon is megerősödést kapnak.
Sokszor a rendkívüli élethelyzetekben is tudunk segíteni: egy esetben az édesanya súlyos műtéte idején mindkét gyermeknek kerestünk önkéntes játszótársakat a hetekig tartó lábadozás idejére.
A programunkhoz sokféleképpen lehet csatlakozni.
A csoportos fejlesztéseken, intenzív napjainkon heti szintű, rendszeres elköteleződést kérünk, ilyenkor tényleg erős kötődés alakulhat ki a kisgyermek és a segítője között.
Folyamatosan keresünk a gyermekek szállításába besegítő önkénteseket: akár autóval, akár tömegközlekedéssel vállalja ezt valaki, nagy segítség, ha a gyermeket az intézményből haza vagy hozzánk, fejlesztésre szállítja.
Otthoni játszótársakat, játszóterező, "bicikliző" társakat is keresünk, hiszen amíg játszanak az autizmussal élő kisgyermekkel vagy épp a testvérével, addig a szülő időt nyerhet, hogy valami más fontos dolgot intézzen vagy éppen a testvérrel foglalkozzon.
Pótnagyikat is toborzunk, mert sok családunkban nincsenek "elérhető" nagyszülők. Egy többgyermekes családban, ahol az autizmussal élő gyermek már iskolás, egy pici baba mellett sok feladatban tud segíteni egy pótnagyi. Tehát gimnazistától a nyugdíjasig bárkit szívesen látunk önkéntesként.
Szeretünk együtt gondolkodni az önkénteseinkkel, mert sokszor az ő szemükben tükröződik olyan kép a gyermekről, amire szükségünk van ahhoz, hogy megtaláljuk az utat hozzá.
2025 ősze óta a II. kerületi önkormányzat és a Nem Adom Fel Alapítvány jóvoltából egy szép, tágas fejlesztőközpontban tevékenykedünk a Mechwart tér feletti Rózsahegy utca 10. alatt. Párhuzamosan több csoportban is tudunk foglalkozni a gyerekekkel és szülőkkel.
Várjuk sok szeretettel az autizmussal élő gyermeket nevelő családokat és az önkéntességre vállalkozókat!
További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!
Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!
Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: freepik.com
Szerző: Vető Anna, gyógypedagógus, a Léleköntő Program szakmai vezetője
Weboldalunk olyan megoldásokat (feltétlenül szükséges, valamint statisztikát támogató sütik) használ, melyekkel a jobb szolgáltatás érdekében elemzi a weboldal forgalmát, és személyre szabottabb élményt kínál. A részleteket megtalálod az Adatkezelési tájékoztatónkban. Jó böngészést kívánunk!
Feltétlenül szükséges sütik
A weboldalon működő szolgáltatásokhoz szükséges.
Statisztikához használt sütik
Ezeket a sütiket arra használjuk, hogy információkat gyűjtsünk weboldalunk forgalmáról webhelyünk használatának elemzéséhez. Ezek a nyomkövető és teljesítménnyel kapcsolatos sütikkel összegyűjtött információk egyetlen személyt sem azonosítanak.
.jpg)