Hogyan mondjunk nemet önkéntesként? - bizdramagad.hu

Önkéntesként a "nem" kimondása különösen nehéz. Ha fontos nekünk egy ügy, könnyű arra gondolni: "Ha én nem csinálom meg, ki fogja?" …és már vállaljuk is. Még egy e-mailt. Még egy rendezvényt. Még egy pályázatot. Még egy estét.

ÚJ Hallgasd meg a cikket

0:00 / 7:04

Aztán egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy az önkéntesség mellé már csupán egy dolog fér be az életünkbe: az önkéntesség. Pedig a "nem" nem feltétlenül önzés. Sőt, néha éppen a hosszú távú szolgálat feltétele.

^{Forrás: depositphotos.com}

A "majd én megcsinálom" csapdája

Könnyen hősiességnek tűnik mindent elvállalni, különösen egy jó ügy érdekében. Ha azonban mindenre igent mondunk, annak előbb-utóbb ára lesz: fáradtság, ingerlékenység, családi konfliktusok, a munka vagy a pihenés elhanyagolása, végül pedig kiégés.

Ilyenkor segíthet, ha nem önfeláldozásként, hanem szervezési hibaként tekintünk a helyzetre! Ha minden feladatot én vállalok el, még nem biztos, hogy én vagyok a világ leglelkesebb önkéntese. Lehet, hogy egyszerűen csak rosszul szervezem a saját kapacitásomat. Ha pedig egy szervezetben mindenki így működik, akkor nem hősöket építünk, hanem egy sérülékeny rendszert.

A "nem" tehát nem feltétlenül azt jelenti: "nem érdekel". Jelentheti azt is: "ezt most nem én fogom megcsinálni."

Mivel van nekem dolgom?

A tisztánlátásban keresztényként az imádság is sokat segíthet. Nemcsak azt kérhetjük Istentől, hogy adjon erőt mindenhez, amit vállaltunk, hanem azt is: mutassa meg, mivel van valóban dolgunk – és mivel nincs.

Nem minden belső szükséglet személyes meghívás. Attól, hogy látunk egy problémát, még nem biztos, hogy nekünk kell megoldanunk. A világ tele van jó ügyekkel. Ha mindegyikre igent mondanánk, hamar arra lenne szükség, hogy egy nap nem huszonnégy, hanem legalább negyvennyolc órából álljon.

Érdemes figyelni a hatókörünket, és azon belül mozogni.

Mi az, amire valóban van ráhatásunk?
Mi az, amihez van erőnk?
Mi fér össze a családunkkal, hivatásunkkal, élethelyzetünkkel?

Nem kell mindenütt ott lennünk ahhoz, hogy valahol valóban jelen legyünk.

Színezzük ki az életünket!

Van egy egyszerű gyakorlat, ami elsőre gyerekjátéknak tűnik, de meglepően jól működik.

Rajzoljunk egy kört, amely a hetünket jelképezi. Becsüljük meg, mivel töltjük az időnket heti átlagban: munka, utazás, alvás, család, házimunka, sport, ima, barátok, önkéntesség – és persze az a húsz perc is, amikor csak "gyorsan" megnézzük a telefonunkat. Ezután arányosan rajzoljuk bele ezeket a tevékenységeket a körbe cikkenként és színezzük is ki az egyes cikkeket. Ilyenformán egy kördiagramot készítünk a saját életünket kitöltő tevékenységekről. A diagramot tanulmányozva sokfelé indulhatunk, sok következtetést levonhatunk belőle.

Ennek a kis feladatnak az egyik előnye, hogy nem lehet becsapni a kört. Ha azt látjuk, hogy 360 foknál többet szeretnénk beszínezni, akkor valamire bizony nemet kell mondanunk. Ez nem kudarc, hanem súlyozás, a fontossági sorrend megállapítása.

^{Forrás: depositphotos.com}

És valahol teremtésvédelmi gondolat is: a saját időnk és energiánk is véges erőforrás. Nem az a cél, hogy mindent a lehető legintenzívebben felhasználjunk, hanem hogy jól gazdálkodjunk azzal, amit kaptunk. Ahogy Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikája is emlékeztet rá:

nem birtokosai, hanem felelősei vagyunk annak, amit kaptunk – a saját erőforrásainknak is.

Mikor érdemes nemet mondani?

Például akkor,

ha már nincs rá időnk;
ha az új feladat más fontos kötelezettség rovására menne;
ha valójában csak bűntudatból mondanánk igent;
ha tartósan elveszítjük az örömünket a szolgálatban;
vagy ha azért vállalunk el valamit, mert nem bízunk abban, hogy más is képes lenne megcsinálni.

Az utolsó különösen veszélyes. A "csak én tudom rendesen megcsinálni" mondat mögött néha nem minőségi igény, hanem kontrollvágy vagy rosszul működő szervezés van.

Persze lehet olyan időszak, amikor átmenetileg többet vállalunk. A probléma nem az, ha néha túllépjük a határainkat, hanem ha tartósan úgy élünk, mintha nem lennének határaink.

Hogyan mondjunk nemet?

A jó "nem" nem hosszú magyarázkodás. "Köszönöm, hogy gondoltál rám, de ezt most nem tudom vállalni." Általában ennyi elég is.

Ha felelősen átgondoltuk a felkérést és nem tudjuk vállalni, nem kell lelkiismeretfurdalást éreznünk és mentegetőznünk miatta.

Érdemes időben jelezni, nem az utolsó pillanatban. Ha lehet, ajánljunk másik időpontot, kisebb feladatot vagy másik embert.

Nagyon fontos viszont, hogy csak arra mondjunk nemet, amit még nem vállaltunk el! Az önkéntes feladat attól önkéntes, hogy nem kötelező elvállalni. Ha már elvállaltuk, onnantól már kötelező!

A "nem" kultúrája

Egy önkéntes közösség vezetése sokat tehet azért, hogy a nemet mondás ne számítson sértésnek.

Ha valaki nemet mond, ne éreztessük vele, hogy cserbenhagyta a közösséget. A jó vezető nemcsak azt kérdezi: "Ki vállalja még?", hanem azt is: "Biztos, hogy ezt még vállalnunk kell?" Néha a legjobb szervezési döntés egy feladat elhagyása, szervezeti szinten is.

A keresztény embernek sem kell minden szükségletet betöltenie. A szolgálat nem azonos a folyamatos rendelkezésre állással. A katolikus lelkiségben a hivatás azt is jelenti, hogy keressük, mire kaptunk meghívást – és azt is, mire nem.

^{Forrás: magnific.com}

A "nem" néha egy nagyobb igen

Ahogy mondani szokás, az önkéntesség nem sprint, hanem maraton. Ha tíz év múlva is szeretnénk örömmel szolgálni, időnként bizony nemet kell mondanunk.

Nemet egy újabb feladatra, hogy maradjon időnk a családra. Nemet egy újabb projektre, hogy jusson idő pihenni. És néha nemet arra, amit mindenki fontosnak tart, mert nem minden fontos dolog a mi dolgunk.

Egyébként a világ valószínűleg akkor sem áll meg, ha egy plakátot nem mi készítünk el. Vagy ha mégis megállna, az már nem önkéntes-, hanem szervezetfejlesztési probléma.

Aki megtanul nemet mondani, nem kevesebbet tesz az ügyért. Egyszerűen próbál úgy gazdálkodni az idejével és az energiájával, hogy holnap is maradjon belőle egy kicsi.

Mert végül mégiscsak az lenne a cél, hogy önkéntesként ne hősiesen elfogyjunk, hanem hosszú távon tudjunk szolgálni.

*****************************************************************

A szerzőről: Darányiné dr. Szabó Eszter ügyvéd, a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület tagja és a Laudato Si' animátorok hazai koordinátora, a Bízd Rá Magad Szolgálat oldalának rendszeres szerzője.

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: magnific.com, depositphotos.com
Szerző: Darányiné Dr. Szabó Eszter, ügyvéd, teremtésvédelmi önkéntes

Letölthető anyagok: