A különbségek ellenére is testvérek – Hogyan tanít meg az ökumenizmus Krisztus szemével tekinteni egymásra?

Ritkán lepődtem meg annyira, mint amikor egy angol barátomtól megtudtam: az ő szüleit az 1950-es években csak a sekrestyében volt hajlandó összeadni a plébánosuk. Ráadásul vendégeket sem hívhattak az esküvőre, mindössze a két tanú volt jelen rajtuk kívül. Hogy miért? Mert az apja anglikán volt, az anyja pedig katolikus.

Akkoriban a katolikusoknak az is meg volt tiltva még, hogy közösen imádkozzanak a nem katolikus keresztényekkel. Szerencsére manapság, számunkra ez már nagyon meglepőnek tűnik, amit jórészt annak a folyamatnak köszönhetünk, amit hivatalosan a II. Vatikáni Zsinat Unitatis redintegratio (Az egység helyreállítása) című dokumentuma indított el a Katolikus Egyházban, és amit ökumenizmusnak hívunk.

Dr. Juhász Gergely egyháztörténész, teológus írása

Az Unitatis redintegratio tanítása

Az Unitatis redintegratio (a továbbiakban: UR) abból indul ki, hogy Krisztus akarata az őt követők egysége, hiszen kereszthalála előtt pont ezért imádkozott: hogy legyenek mindnyájan egy (UR 2; vö. Jn 17,21). A keresztények közötti megosztottság tehát nem természetes állapot, hanem ellentmond Krisztus akaratának és hitelteleníti a keresztények tanúságtételét (UR 1). Éppen ezért a zsinati dokumentum kimondja, hogy a keresztények közti egység helyreállításának előmozdítása a II. Vatikáni Zsinat egyik fő célja (UR 1).

A zsinat szerint az egység útja a megtérés, az alázat, az imádság, egymás kölcsönös megismerése és a párbeszéd útja (UR 6–10). Vagyis nem elsősorban egy teológiai stratégia, hanem lelki magatartás. A dokumentum arra hív minden hívő embert, hogy a korábbi elzárkózó és ellenséges magatartás helyett őszinte tisztelettel tekintsen más keresztényekre, ismerje fel bennük mindazt a jót és igazat, amit Isten munkál bennük (UR 3-4). Ez nem azt jelenti, hogy a különbségek eltűnnek, vagy hogy a hit kérdései lényegtelenné válnak. Sokkal inkább azt jelenti, hogy

a másikat nem a különbözőségein keresztül nézzük, hanem azt keressük benne, ami összeköt bennünket.

A zsinat külön hangsúlyozza, hogy más keresztény közösségek nem pusztán "hiányos változatai" a katolikus egyháznak. Az ortodox egyházakban mély liturgikus és szentségi hagyomány él (UR 13-18), a protestáns közösségek pedig sokszor különös érzékenységgel őrzik a Szentírás szeretetét (UR 19-23). Ezeket az értékeket a katolikusoknak nem gyanakvással, hanem hálával kell szemlélniük.

Azt nézzük, ami összeköt!

A keresztény egység hiánya nemcsak teológiai vagy egyházszervezeti probléma. Ott érezhető a mindennapjainkban a családjainkban, a barátságainkban, a közösségeinkben is. Abban, ahogyan a másik felekezetről beszélünk, vagy ahogyan gondolkodunk róla.

Az Unitatis redintegratio arra hív,

ne abból induljunk ki, ami elválaszt, hanem abból, aki összeköt bennünket: magából Krisztusból, akiben az egység már most létezik, és akiben mindannyian testvérek vagyunk (UR 2).

Vegyes házasságban élők gyakran tapasztalják, milyen könnyen válhat feszültség forrásává a felekezeti különbség. Melyik templomba járjunk? Milyen felekezetűnek neveljük a gyerekeket? Mely hagyományokat kövessük? A zsinati dokumentum arra emlékeztet minket, hogy a kapcsolat alapja nem a felekezeti különbség, hanem Krisztus, aki a házastársakat meghívta a szeretet, a hűség és az egység útjára (UR 23).

Ugyanez igaz a közösségeinkben is. Néha értetlenül állunk egy másik felekezethez tartozó keresztény szokása vagy véleménye előtt, ahelyett, hogy annak örülnénk, hogy ugyanannak az Úrnak vagyunk a tanítványai. A zsinat ilyenkor nem azt tanácsolja, hogy mondjunk le az igazságról, hanem hogy tanuljunk meg szeretettel közeledni hozzá. Mert az igazság szeretet nélkül könnyen fegyverré válhat (vö. UR 9).

Minden mindegy?

Felmerülhet a kérdés: "akkor mindegy, hogy miben hiszünk"? A zsinat éppen az ellenkezőjét mondja: az egység nem a különbségek eltüntetése, nem arról szól, hogy mindenki adja fel saját meggyőződését egy felszínes béke kedvéért.

Az ökumenizmus pont az igazság keresése, de a kölcsönös tisztelet és szeretet jegyében (UR 4; UR 11).

Az ökumenizmus tehát nem identitásvesztés, hanem annak felismerése, hogy Isten gyakran ott is munkálkodik, ahol mi első pillantásra csak különbségeket látunk.

Kezdd el ma!

Ha te is szeretnéd megélni az Unitatis redintegratio lelkületét, előmozdítani Jézus kereszthalála előtti imájának megvalósítását, akkor többféleképpen is megteheted. Például

• imádkozz ezen a héten egy másik felekezethez tartozó keresztény ismerősödért vagy rokonodért!
• a következő beszélgetésben próbálj többet kérdezni, mint amennyit vitatkozol!
• írj össze három dolgot, amit őszintén tisztelsz egy másik keresztény közösségben vagy hagyományban!

Imaszempont

"Hogy mindnyájan egyek legyenek" (Jn 17,21). Uram, segíts, hogy a te általad kívánt egység építője lehessek!

Közösségi ötlet

Vegyél részt egy helyi ökumenikus imaalkalmon vagy közös szolgálati kezdeményezésben! Ha nincs ilyen a környezetedben, hívj meg egy másik felekezethez tartozó keresztény ismerőst egy kávéra és egy őszinte beszélgetésre a hitről, de ne azért, hogy vitatkozz vele, hanem hogy jobban megismerjétek egymást!

Mert az egység építése minden katolikus feladata (UR 5), és az egység ritkán születik meg konferenciákon vagy dokumentumokban.

Sokkal inkább egy közös imában (vö. Mt 18,19-20), egy őszinte beszélgetésben vagy abban a döntésben, hogy nem a különbségeinket tesszük az első helyre.

Az ökumenizmus végső soron nem egy program, hanem annak elsajátítása, hogy Krisztus szemével nézzünk egymásra.

💡Bízd Rá Magad – további lépések az úton

Honlapunkon több szervezet illetve program is szerepel a legkülönfélébb területekről, amelyek az Unitatis redintegratio testvéries szellemében közelíti meg az ökumenizmust, szeretettel ajánljuk őket olvasóinknak - a teljesség igénye nélkül:

• A Szentírás vonzásában – közösen és egyénileg - Háder Márk írása
• A HEGY Keresztény gólyatábor - egy önkéntes szemével - Jeszenszky Luca írása
• 72 óra kompromisszum nélkül - ifjúsági önkéntes akció
• Jubilate Imádság Háza, Kaposvár
• Közöspont - ökumenikus fesztivál misszió

*******************************************************************

A szerzőről: Dr. Juhász Gergely egyháztörténész, teológus, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola rektorhelyettese, tanszékvezető főiskolai docense. Kutatói és oktatói munkájában az egyháztörténet, a teológia, az ökumenizmus és a keresztény hagyomány történeti kérdései állnak a középpontban.

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: magnific.com
Szerző: Dr. Juhász Gergely egyháztörténész, teológus írása

Letölthető anyagok: