Családok „családja”- Miért keressünk közösséget felnőttkorban is?

"A család örök!" – a Lőrincz-házaspár, Klaudia és Attila számára ez nem egyszerű jelmondat, hanem hitvallás és küldetés is.

Mint alábbi írásukból kiderül: hittel vallják, hogy a család Isten egyik legnagyobb ajándéka, amelyet ápolni, védeni és erősíteni kell. Azt is megtapasztalták, hogy egy család sem tud hosszú távon egyedül helytállni. A családnak is szüksége van "családra": olyan emberekre, akik mellette állnak, örülnek vele, hordozzák terheit és emlékeztetik arra, hogy a nehézségek között sincs egyedül.

Amikor a négy gyermekünkkel vasárnap belépünk a templomba, kívülről talán rendezett, kiegyensúlyozott családnak tűnünk. Mi azonban pontosan tudjuk, hogy a hétköznapok nálunk is ugyanolyanok, mint bárki másnál. Reggeli rohanás, elveszett tornazsák, odaégett pirítós, kamaszkori küzdelmek, munkahelyi feladatok és az állandó igyekezet, hogy mindenkinek jusson figyelem és szeretet.

Sokáig azt gondoltuk, hogy mindennek tökéletesen kell működnie.

Aztán az élet lassan megtanított bennünket arra, hogy a családi boldogság nem a hibátlanságból születik.

A mai világ sokszor azt sugallja, hogy egyszerre kell tökéletes házastársnak, szülőnek, munkatársnak és embernek lennünk. Ez a megfelelési kényszer azonban könnyen kimeríthet bennünket.

Örömök és keresztek

Számunkra felszabadító felismerés volt Avilai Szent Teréz egyszerű mondata: "Az Úr a fazekak között is ott jár." Isten nem csak a különleges pillanatokban van jelen, hanem a hétköznapok káoszában is: a reggeli sietségben, a gyerekek körüli teendőkben, a fáradtságban és a megoldhatatlannak tűnő helyzetekben.

Az egyik legnagyobb veszély mégsem a fáradtság, hanem az elszigetelődés. Amikor egy család magára marad, könnyen megszületik benne a gondolat: csak mi küszködünk ennyit, csak nálunk vannak nehézségek... Pedig minden család hordoz örömöket és kereszteket egyaránt.

Korunk népbetegsége az elmagányosodás és a biztonságérzet elvesztése is, ezért különösen fontos, hogy tartozzunk egy megtartó közösséghez, ahol nem csak hitünkben erősödhetünk, hanem örömeinket és terheinket is megoszthatjuk egymással. Akik még nem tartoznak ilyen közösséghez, érdemes saját egyházközségükben vagy a környék plébániáin érdeklődni családos, házaspáros vagy más keresztény közösségek iránt. Az első lépés talán bátorságot kíván, de egy befogadó közösség olyan ajándék lehet, amely egy egész életre megtartó erővé válik.

Mi nyolc éve vagyunk a karmelita családos közösség tagjai, és itt tapasztaltuk meg igazán a közösség megtartó erejét. Amikor őszintén beszélgetünk más házaspárokkal, kiderül, hogy ugyanazokkal a kérdésekkel, félelmekkel és reményekkel élnek, mint mi. Megszűnik a szégyen, eltűnik a tökéletesség kényszere, és helyét átveszi az elfogadás.

A közösség egyik legnagyobb ajándéka, hogy figyelünk egymásra. Volt egy időszak az életünkben, amikor a kétkeresős családmodell, a gyermeknevelés és a munkánk teljesen felőrölte az erőnket. Annyira beszippantott bennünket a mindennapok mókuskereke, hogy már természetesnek vettük a kimerültséget. Magunktól biztosan nem álltunk volna meg.

Ekkor egy hozzánk közel álló házaspár felismerte a helyzetünket. Nem tanácsokat adtak, nem kioktattak, egyszerűen megajándékoztak bennünket négy nap pihenéssel a nyaralójukban – kizárólag kettőnk számára. Ez a néhány nap (a sok-sok alvás mellett) újra megtanított bennünket megállni, beszélgetni, egymásra figyelni.

Akkor értettük meg igazán, hogy a szeretet sokszor nem nagy szavakban mutatkozik meg, hanem abban, hogy valaki időben észreveszi a másik nehézségét, problémáját.

A közösség megtartó ereje

Különleges ajándék számunkra, hogy gyermekeink is belenőttek a közösségi életbe. Barátságokat kaptak, megtapasztalták az összetartozást, és természetessé vált számukra, hogy a hit nemcsak személyes ügy, hanem megélt kapcsolatok hálózata.

Ugyanezt éljük meg évről évre a pünkösdi erdélyi gyalogos zarándoklaton is, amelyen az idén családunk már teljes létszámban vett részt. A zarándoklat számunkra nem elsősorban a megtett kilométerekről szól, hanem arról, hogy különböző helyekről érkező emberek és családok együtt keresik Istent, együtt imádkoznak, együtt fáradnak el és együtt erősödnek meg. Minden alkalommal hitben gazdagabban térünk haza.

Néhány évvel ezelőtt családunk képviselhette a magyar családokat Ferenc pápa budapesti látogatásán. Ezt nem elsősorban kitüntetésként, hanem megerősítésként éltük meg:

úgy érezzük, küldetésünk, hogy ahol csak lehet, bátorítsuk és erősítsük a családokat, és tanúságot tegyünk arról, hogy közösségben könnyebb hordozni az élet terheit.

Erre buzdítjuk évről évre a jegyesfelkészítések alkalmával a házasságra készülő párokat.

Merj közösséget keresni!

Talán valaki most úgy olvassa ezeket a sorokat, hogy egyedül neveli gyermekeit, elveszítette házastársát, vagy éppen egy fájdalmas élethelyzet után próbál újrakezdeni. Számára is ugyanazt szeretnénk üzenni: senkinek sem kell egyedül megbirkózni a nehézségekkel.

Mindannyiunknak szüksége van olyan emberekre, akik meghallgatnak, elfogadnak, velünk örülnek és velünk sírnak.

A közösség ajándéka mindenki számára nyitott.

Személyesen is megtapasztaltuk ezt, amikor közeli hozzátartozóink életének utolsó szakaszában álltunk a halálos ágyuknál. Abban a rendkívül nehéz időszakban a karmelita háttérközösség jelenléte és támogatása adott számunkra megtartó erőt.

Az ő szeretetteljes támogatásuk kézzelfogható bizonyítéka volt annak, hogy a legmélyebb fájdalomban sem maradunk egyedül: Isten szeretete gyakran a közösség segítő kezén keresztül érkezik el hozzánk.

Ha egyetlen gondolatot szeretnénk továbbadni, az ez lenne: merjünk közösséget keresni! Nem azért, mert ott tökéletes embereket találunk, hanem mert ott megtapasztalhatjuk, hogy hasonló úton járunk. A keresztény ember élete zarándokút. És ahogyan a hosszú gyalogos utat is könnyebb együtt megtenni, úgy a házasságot, a családi élet, a mindennapok örömeit és keresztjeit is könnyebb közösségben hordozni.

Mert hisszük, hogy a család valóban örök. És azt is, hogy Isten szeretete nagyon gyakran egy közösség figyelmén, barátságán és segítő kezén keresztül érkezik el hozzánk.

*****************************************************************

A szerzőkről: Lőrincz Klaudia a Győri Egyházmegye Családbizottságának munkatársa és családpasztorációs koordinátora, aki négygyermekes édesanyaként férjével, a Győri Egyházmegyei Karitászt vezető Lőrincz Attilával közösen köteleződött el a keresztény családok megerősítése és a házassági közösségek segítése mellett.

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: magnific.com, Lőrincz Attila és Klaudia
Szerző: Lőrincz Klaudia a Győri Egyházmegye Családbizottságának munkatársa és férje, Attila a Győri Egyházmegyei Karitász vezetője

Letölthető anyagok: