Három veszélyes tévhit az ADHD-ról – Miért nem elég a szigor és a puszta jószándék?

Valóban kinőhető az ADHD, vagy a szigorúbb nevelés a megoldás? Szülőként és pedagógusként egyaránt csábító lehet, hogy teljesen rábízzuk a dolgot a Jóistenre, vagy éppen ellenkezőleg: mindent kontroll alá vonjunk, ha a gyermek látványosan nem bír egy helyben ülni, vagy képtelen figyelni.

Hiánypótló írásának második részében Süvegesné Rudan Margit gyógypedagógus, ADHD-tanácsadó három olyan tévhitet jár körül, amely a leginkább nehezíti a mindennapokban az érintett gyerekek életét. A cikk első része itt olvasható.

"Ha jobban akarná, képes lenne rá"

"Szedd össze magad, menni fog!"; "Nem igaz, hogy nem vagy képes rá, akard egy kicsit jobban!"; "Igyekezz egy kicsit, nem olyan bonyolult, amit kérek!"

Ismerősek ezek a mondatok? Megtippelni sem tudjuk, vajon hányszor találkozik egy ADHD-ban érintett gyermek ilyen – kimondott vagy "csak" éreztetett – rosszallással nap mint nap. Hány éve "ázik" ebben a "nem vagy elég jó"-üzenetet hordozó neheztelésben?

Vajon mondanánk-e hasonlókat egy látássérült gyermeknek, aki a túl kis betűs feladatlapot nem tudja elolvasni? Vagy a mozgássérültnek, aki nehezen tud lépést tartani a többiekkel?

Az ADHD-nak ugyanígy biológiai alapja van – nem a gyerek szándékától, igyekezetétől függ, hogy milyen mennyiségű neurotranszmitter található az idegrendszerében. Higgyük el: ő lenne a legboldogabb, ha olyan ügyes, szorgalmas, sikeres tudna lenni, hogy végre dicséretet, elismerést kapjon.

"Várjunk egy kicsit, majd érik és ügyesedik, lassan kinövi!"

Az idegrendszer érése, fejlődése gyermekkorban spontán is halad – ezért látjuk az egymás után megjelenő, egyre összetettebbé váló képességek megjelenését. Természetesen számíthatunk erre az érésre az ADHD-ban érintett gyermekek esetében is, és az életkorok változásával némiképp ténylegesen változhatnak is az ADHD tünetei.

Azonban ha az idegrendszer valamilyen okból egy többé-kevésbé eltérő fejlődési útra lép, segítségre van szükség ahhoz, hogy a gyermek teljesítménye fokozatosan ne szakadjon el a kortársaiétól. Mert különben az idő előrehaladtával a kortársak fejlődése és a gyermek képességei közötti "olló" folyamatosan nyílik; egyre nagyobb erőfeszítést igényel a gyermektől ennek a távolságnak az áthidalása (ezt hívjuk kompenzációnak), és egyre több és gyakoribb frusztrációt okoz ennek a sikertelensége is.

"Csak egy kicsit szigorúbban kell fogni, hogy menjenek a dolgok"

Az ADHD-ban érintett gyermekek nehézsége nem abból áll, hogy ne tudnák, mi a helyzetben elvárt, megerősítő (vagy legalábbis semleges) reakciót kiváltó viselkedés.

A nehézségük abból fakad, hogy bár lehet, hogy tudják, hogy mit kellene tenniük, az idegrendszerük nem teszi lehetővé, hogy ezt a viselkedést meg is valósítsák.

Ez az az ellentmondás, feszültség, amelyet sokszor ők is keservesen megtapasztalnak és átéreznek.

Ha ebben a helyzetben éri őket a környezettől a rosszallás, büntetés, az érthetően egyre nagyobb elkeseredettséget és ellenállást vált ki belőlük.

Természetesen nem megoldás a keretek, a szabályok és a következmények teljes hiánya sem – sőt, ezek csak tovább rontanak a helyzeten. Mivel azonban nem a gyermek szándéka hiányzik, az alap kiindulási pont is eltérő: a jól feltett kérdés valahogy így hangzik:

"Mi segítené a gyermeket, hogy az adott helyzetben könnyebben tudjon megfelelő viselkedést mutatni? Milyen támogatásra van ebben szüksége?"

Itt gondolhatunk megint a látássérült gyermekre, aki szemüveget, nagyítót, nagyított feladatlapot kap; a mozgássérültre, aki kerekesszéket használ, és sorolhatnánk a példákat.

Az ADHD-ban érintett gyermekek, felnőttek segítésének, támogatásának megvannak a maga speciális eszközei és módszerei. Ezek a megfelelő szemléletváltással jól megérthetők és elsajátíthatók – és a gyermek (valamint a család és a tágabb környezet) életében gyökeres változást eredményezhetnek.

Egy kulcsüzenet az ADHD-ról

Bár az ADHD témájával kapcsolatban elsősorban a nehézségekről szokott szó esni, fontos az érem másik oldalára is rátekinteni.

Az ADHD-ban érintett gyermekek és felnőttek ugyanis számos erősséggel, szinte "szuperképességgel" is rendelkezhetnek.

Teli lehetnek élettel, lendülettel; hihetetlen energiával koncentrálhatnak arra, ami érdekli őket; lehet, hogy kreatívak, csodálatos, újszerű meglátásaik vannak; lehetnek mélyen empatikusak, érzékenyek; nagyszerű verbális képességekkel és sokszor humorral rendelkezhetnek, és így tovább.

A társadalom, a világ előremozdításában pótolhatatlan szerepet játszhatnak – ha érvényre tudnak jutni személyes erősségeik.

Sokszor azonban sajnos a mindennapi küzdelmekben, frusztrációk során inkább azt tapasztalják és tanulják meg önmagukról, hogy elégedetlenség, negatív visszajelzések, szidás, hibáztatás veszi körül őket – ami kiöli a motivációjukat, rombolja az énképüket, önbizalmukat, szorongást és akár depressziót eredményez náluk.

A minél korábban induló és személyre szabott, megfelelő megsegítésnek talán ez az egyik legnagyobb tétje: sikerül-e a saját jóságukba, értékességükbe vetett hitüket megtartani és megerősíteni, és így az erősségeiket a világ számára megőrizni?

Az ADHD-ban való érintettség nagy terhet jelenthet az érintett gyermek, a családja és a tágabb környezete számára. Azonban ez a teher megfelelő szemlélettel, ennek nyomán megfelelő eszközökkel és megsegítéssel nagymértékben csökkenthető, mindenkinek a javára. Ebben döntő szerepe van a gyermek szüleinek és intézményes környezetének – de ezt az utat senkinek sem kell egyedül járnia.

A cikk előző része itt olvasható.

*****************************************************************

A szerzőről: Süvegesné Rudan Margit logopédus, gyógypedagógus, fejlesztési tanácsadó. Munkájában eltérő idegrendszeri fejlődésű, ADHD-ban érintett vagy nehezebben nevelhető gyermekek családjait, az intézményeket segíti a megértés, a szemléletváltás és a mindennapi megoldások megtalálásában.

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: magnific.com
Szerző: Süvegesné Rudan Margit logopédus, gyógypedagógus, ADHD-tanácsadó

Letölthető anyagok: