Hogyan ne frusztrálódjunk szülőként a nyári szünetben – avagy vakáci-juj helyett vagy vakáci-jó

Érdemes-e a tökéletes nyár megtervezésével bíbelődni, vagy el kell fogadnunk, hogy a nyári szünet lehet egyszerre öröm és teher, egyszerre felszabadulás és szervezési feladat? Avagy hogyan lesz a vakáci-jujból vakáci-jó? Lothringer Éva családterapeuta írása.

Egy csipet nyelvészet

Amióta iskolarendszer van, a gyerekek – rendszernéven a "tanulók" –, ha kedvelték is az iskolai közeget, mindig várták a vakációt. Ha pedig nem is szerettek iskolába járni, akkor a várakozás epedve várássá, amolyan centivágássá vált. És ez teljesen érthető.

Szeptembertől júniusig mindig ugyanabban a szorító, sokszor talán fojtogató rutinban élni: korai kelés, teljesítés, értékelések, társas lét, szabályok, tanterem, zártság, kötelezők, házi feladatok, dolgozat… – ebben akkor is nagyon el lehet fáradni, ha kedves és kreatív tanárok, barátságos osztálytermek és csupa csudajófej iskolatárs van körülöttünk.

Hát még ha nem…

Ráadásul mi, felnőttek is teljesen így érzünk. Sok dolgozó ember, még ha remek munkahelye van is, egész évben várja, vágyja, tervezgeti saját dolgozó életében a "szünetet", aminek a felnőtt világban pedig még erősebb a neve: mi, magyarok szabadságnak hívjuk. Nem csak szünetre, hanem egyenesen szabadságra megyünk – a miből is…? Rabságból?

Gyerekeknek: vakáció. Az eredeti latin szó – vacuum – ürességet jelent. Ezt kéne kitölteni.

A párhuzamos univerzumok igenis léteznek!

A kozmológia egyik nagy hipotézise a multiverzum-elmélet, vagyis a párhuzamos valóságok létezése. Csak éppen bizonyítani nem tudják.

Nos, örömmel jelentjük: morzsányi, ám valós bizonyíték van a szemünk előtt.

Nyár van, napfény, kék az ég és zöld a fű. És ez így megy három hónapig. Újabb időkben egyre nagyobb forróságban. Teljesen természetes tehát, hogy az iskolák ezen időre adják ki a "nagyszünetet", amikor már a reguláris tanítás nem volna lehetséges a padokba peckelve, és a gyerekeknek is szükséges a napfényes feltöltődés.

Ez az egyik valóság.

A felnőttek, esetünkben a szülők szabadsága, aminek keretében vigyáznak gyermekeikre a szünidőben, azonban messze nem ennyi.

Ez a párhuzamos valóság.

És akkor még ott van a tavaszi szünet, a téli szünet, meg az őszi szünet. A szülőknek még ezeken a napokon is kell(-ene) gyermekeik felügyeletét, ne adj’ Isten élménygazdag "szabadságát" megszervezni. Hiszen ahogy nekünk, nekik is létszükséglet, hogy ne csak az életben maradásuk, hanem testi-lelki feltöltődésük is szempont legyen egy-egy iskolai szünet alatt, lett légyen az rövidebb, vagy az irdatlan hosszú nyári.

Igen, mintha ez a nyári több hónapos vakáció tüneményes természetességgel építene a régi szép időkre: édesanya egyértelműen otthon van, az aktív, de már nem dolgozó nagyszülők pedig vagy velünk laknak szép tágas házunkban, vagy – természetesen – vidéken élnek. De nem ám valami füstös nagyvárosban! Jó levegőjű faluban, patak és erdő mellett, esetleg még nyuszik és kisbárányok is vannak, ahol hosszú időre nagy szeretettel fogadják a fürdeni, horgászni, állatokat simogatni, erdei kalandokra indulni vágyó unokákat, finom almás pite és egyéb kedvenc ételek társaságában. (Mai kiegészítés: önként eldobván mobiljaikat…)

Ez a régen gyakoribb, mára igencsak megritkult idill képe. A nagyszülők nagyon gyakran már nem élnek vidéken, vagy még dolgoznak, vagy több okból nem tudják/akarják az unokák seregét nyárra bevállalni. Esetleg csak rövid időre.

Vajon valaki már észrevette, hogy megváltozott a világ?

Vakáci-jujból vakáci-jó

A gyereknek joga, hogy megkönnyebbülten felsóhajtson, és örüljön a saját, jól megérdemelt szabadságának. A párhuzamos univerzumok rezzenéstelen egymás mellett élése miatt a nyár mégis két, egymásnak ellentétes mély sóhajt hoz egy családban. A szülőké a mélyebb. Két hét szabadságuk van a nyárra, mert máskorra is kell tartalékolni kicsit. Mi legyen a gyerekkel?!

Ha a sóhaj túl hangos, a gyerek azt érezheti: ő egyszerűen megoldandó teherré vált, és a szabadsága-vakációja, amit esetleg már nagyon várt, igazából családi gond úgy pénzügyileg, mint emberileg. Így nem csak a szülők, hanem ő is már az első kanyarban frusztrált és feszengő lesz.

Mit tehetünk mégis azért, hogy a párhuzamos univerzumok valahol találkozzanak és ne csak a végtelenben, hanem ha lehet, valahol itt és valamikor a nagyon közeli jövőben?

Nos, a következőképpen érdemes elindulni:

nem a tökéletes nyár megtervezésével, hanem annak kimondásával, hogy a nyári szünet egyszerre öröm és teher, felszabadulás és szervezési feladat.

A gyereknek szabadságra van szüksége, a szülőnek pedig levegőre, józan tervezésre és arra a belső engedélyre, hogy nem kell minden napot hibátlanul megoldania.

Ha pedig ezt sikerül szem előtt tartani, úgy lesz a vakáci-jujból vakáci-jó.

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: magnific.com
Szerző: Lothringer Éva szociális testvér, család-és párterapeuta, Salkaházi Sára Alapítvány

Letölthető anyagok: