Tábor, nagyszülők, emlékek: hogyan lesz a nyárból belső erőforrás?

Nem kell, hogy a vakáció időszaka csak a szülőkkel való együttlétből álljon. A gyerek életében fontos szerepet tölthetnek be azok a felnőttek, rokonok, nagyszülők, unokatestvérek, táborvezetők és kortárs közösségek is, akik és amelyek új színeket hoznak a világába. Ám mindez akkor tud igazán építő lenni, ha nem csak "elhelyezés", hanem valódi élmény, kapcsolat és később feldolgozható tapasztalat válik belőle.

Lothringer Éva családterapeuta örömteli családi nyárról szóló kétrészes cikksorozatának második része. Az első rész itt olvasható.

Más felnőttek társasága

A gyereknek szüksége van arra, hogy ne csak a szüleit ismerje közelebbről. Egy sportos felnőtt unokatestvér, egy vicces, kicsit bolondos nagybácsi, egy idősebb, talán kissé fura nőrokon, egy sokgyerekes, de tőlünk különböző rokoncsalád mind remek "színek" lehetnek azon a palettán, amelyen a gyerek megtapasztalhatja, hányféle élet és életstratégia van. Éppen ezért érdemes körbenézni a rokonsági és az ismeretségi körben – nyilván óvatos felelősséggel –, hogy vannak-e olyan személyek, akiket bevonhatunk a nyári élményszerzésbe.

A legkézenfekvőbbek – természetesen – a mindkét oldali nagyszülők. Itt szeretnénk halkan megjegyezni: a nagyszülők a mi gyerekeinknek vérrokonai. Joguk van az unokákhoz. Csak azért, mert mi esetleg nem kedveljük "anyósékat", nem lehet őket kiiktatni az unokák életéből.

Ha mások, mint mi, akkor a gyerekünk mást is meg fog tapasztalni.

Ahogy egy gyerek izgatottan mesélte egyszer: "Képzeld, a nagypapával reggelire kolbászt ettünk tejjel!" (…és túlélték.)

A nagyszülők fogadási hajlandóságát, erejét is ajánlatos már időben felmérni. Mit kérünk, mit kérhetünk, amit jó szívvel tudnak adni? Kell-e nyárig erősíteni a nagyi-gyerek kapcsolatot? Kell-e anyagilag beszállni? Adjunk-e használati utasítást? Mi az a pár dolog, amit kérünk, hogy feltétlenül úgy legyen? Hogyan tartjuk majd a kapcsolatot?

Táborról táborra, "da Capo al Fine"

A párhuzamos valóságok szükségletei miatt a táborszervezés iparággá nőtte ki magát. Rengeteg kiváló, tartalmas lehetőség van, ottalvós és bejárós formában is. Megadja a gyereknek a kortárs közösség, a hobbiűzés, esetleg az új dolgok tanulásának élvezetes lehetőségét, jó esetben szabad levegőn, esetleg mozgásos formában is. Megadhatja a valódi nyári élményt. Nagyszerű dolog!

De nagy előrelátást igényel.

Milyen életkorú az a gyerek? Mennyit, hogyan tud lelki sérülés nélkül távol lenni a családtól? Mennyi önállóságra képes? Van-e ismerős felnőtt és gyerek a táborozók között?

S éppen ilyen fontos: valóban érdekli-e a tábor tartalma? Tánctáborba szeretett-e volna menni, de kézművesbe adjuk, amit utál, de ott van hely, és "ez is megoldás"? Szeret békésen kézműveskedni, de lovastáborba küldjük, amitől retteg, és semmi köze hozzá? Pontos elképzelései vannak, milyen informatikai szuperdologra menne, de szó sem lehet róla, focizni kell? Oda menne, ahová a barátja is, mert az adna biztonságot az idegenben, de oda nem engedjük, mert "az hülyeség?"

Megkérdezzük, megbeszéljük-e vele egyáltalán a lehetőségeket, az ő vágyait, anyagi forrásainkat, az optimális időpontokat? Vagy csak "elküldve" érzi magát, hogy ne legyen otthon?

A táborok felettébb drágák. Gyermekünk megtapasztalhatja, hogy igen, ő van olyan fontos, hogy kigazdálkodjuk az ő vágyott japán nyelvi táborát… De érezheti úgy is, ha sokat hallja, ő milyen sokba került, hogy most aztán élveznie kell, még akkor is, ha nem sikeres a dolog.

Ha pedig anyagilag bírjuk, és nincs más lehetőség, gyakran táborról táborra vándorol az a gyerek. Sok mindent megtapasztal, sok élményben lehet része, sok új barátot szerezhet.

Nagyon jó, ha különböző táborokban fordul meg: a rajongott informatika után – ha úgyis egész évben szinte mozdulatlanul online létezik – próbáljuk meg rábeszélni az úszótáborra, aztán meg a természetvédelmi erdei hétre.

De addig jó, amíg a benyomások, élmények, kapcsolatok feldolgozhatóak maradnak. Ne kifárasztó, kaotikus "tábor-toxikózis" legyen a vége.

Amikor megjön, és elhangzik, hogy "No, milyen volt?!" – általában annyi a válasz, hogy "Jó…" – és onnantól mi is már a csomag kipakolására figyelünk. Bölcs az a szülő, aki később részletekben elmesélteti vele.

"Emlékszel?"

Nyár vége van. A famíliával körbeüljük a nagyasztalt a nappaliban vagy a konyhában, kiteszünk – mint az ősidőkben – hatalmas papírokat, színes filceket, avagy, persze, laptopokat. Előhozzuk a nyári hónapok megannyi tárgyi relikviáját, lett légyen az vonatjegy, kövecske, kagyló, rajz, és persze a nyári videók és fotók, megtekinthető formában és sorrendben.

No és a naptár, amit végigpergetve egyszerűen újrameséljük egymásnak azt, ami volt. A főbb eseményekből együtt készítünk egy digitális vagy egyszerűen papíralapú krónikát. Becsatoljuk a videókat, behozzuk az egyéni nyári érdekes posztokat, befotózzuk-odatesszük a tárgyi emlékeket.

Minek ez? Hiszen úgyis tudjuk!

Az eseményeket valamennyire.

De az újramesélés, az "emlékszel?" feleleveníti a közös élményeket, vagyis a krónika mellett előhozza az érzéseket is.

Újra átjár mindannyiunkat AZ az érzés, AZ a tapasztalat – amikor ott tolongtunk éhesen, és kedvünkért még zárás után is sütöttek fenséges lángost, amikor találtuk azt a beteg madarat, amikor elveszett a legkisebb, amikor apa gitározott, amikor lekéstük a vonatot, és… Megtudhatunk új infókat például ama délutánról, midőn kamaszlányunk csak úgy eltűnt, vagy arról, miért is vágtak pofákat a gyerekek, amikor a legjobban kellett volna örülniük…

Az újramesélésben nagy teret kapnak a leágazások, a nem együtt, egymás szeme előtt töltött idő: a táborok, a nyaralás a nagyiéknál, a búvárkodás az unokatesóval, a lógás a barátokkal, a vicces kalandok a nagybácsival, vagy akár az itthon töltött unalmas napok… mennyi minden elmaradt részletre kérdezhetünk rá egymás életéből, nem vájkálva, hanem valódi érdeklődéssel – mennyi minden érzés is kiderül, ami ott helyben nem, mennyi ismeret, élmény a másikról…

Mélyülhet a megismerés, az együttérzés, a rokonszenv – az együvé tartozás, akkor is, ha sokfelé voltunk a nyáron.

Készíthetünk egy nagy filmes összefoglalót, amit aztán mindenki megkap a telefonjára. De lehet ez csak egy nagy papír is, amit aztán kiteszünk a hűtő oldalára. Akár így, akár úgy – egy ideig még velünk lehet. Erőforrás a szürkülő hétköznapokban.

Elég, ha "elég jó" szülők vagyunk?

Egy tépelődő szülő mesélte: "Sose tudtam, elég jól csináljuk-e. Voltaképpen akkor nyugodtam meg, amikor a fiam egyszer altatta a kisfiát, a hároméves unokámat, és azt hallom: – Volt egyszer egy kisfiú, aki a szüleivel hosszú útra ment a nagy hegyek közé. Mentek vonattal és biciklivel is… – és szinte szó szerint elmesélte az egyik nyaralásunkat, de olyan kívánatosan, hogy magam is szívesen lettem volna az a kisfiú. Akkor tudtam meg, hogy minden szülői hiányosságunk, ügyetlenségünk ellenére mégiscsak tudtunk maradandó élményeket adni."

"Semmi sem tökéletes" – sóhajt Exupéry művében a főhős, a kis herceg rókája. A minden igyekezet ellenére megoldhatatlanul hosszú nyári szünet, az üres napok, a nem mindig "értékes programmal" ellátott gyerekek, a napi 24 órában online létező csemeték, a dolgozó szülők idegessége, a kamaszok elégedetlen ellenállása, nem beszélve a kortársak állandó, versengő-rivalizáló nyári üzeneteiről, amiben a mi gyerekünk vidám élményei eltörpülhetnek – igen, frusztrálhatnak minket.

Ennyi telt tőlünk.

Elég, ha elég jók vagyunk.

A sorozat első része itt olvasható.

*****************************************************************

A szerzőről: Lothringer Éva szociális testvér, családterapeuta. A Szociális Testvérek Társaságának tagjaként családokat, párokat és nőket kísér élethelyzeti, kapcsolati és lelki elakadásaikban. Előadásaiban és lelkigyakorlataiban a kapcsolatok gyógyító rendeződéseinek kérdésével foglalkozik.

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: magnific.com
Szerző: Lothringer Éva szociális testvér, család-és párterapeuta

Letölthető anyagok: