Kistestvér születése és a testvérféltékenység

Az első gyermek után érkezik a második, és bár már sok mindenben rutinosak a szülők, az újonnan kialakult családi élet szolgálhat néhány meglepetéssel. Ahhoz, hogy meg lehessen valamit oldani, kell, hogy értsük, mi történik. Nézzük tehát most meg a második gyermek születésével kialakuló életet.

Kistesó születik vagy második gyermek?

Jellemzően azt mondjuk már a várandósság időszakában, hogy jön a kistesó – pedig, ha belegondolunk, nem kistestvért szülünk, hanem még egy gyermeket. Mi a különbség? Általában nem a gyermek vágyik testvérre (a kicsit nagyobb gyermeknél jelentkező játszótárs iránti vágyat sem jó összekeverni a felnőtt felelősségével, ami a gyermekvállalással jár), hanem a szülők közösen vágynak arra, hogy legyen még gyermekük, ideális esetben akkor, amikor elérkezik a lelkükben ennek az ideje.

Mielőtt megszületik a második gyermek

Körülöttünk futkározik az elsőszülött és a pocakban már nődögél a testvére. A kint nyargalászó gyermekkel játszanak, beszélgetnek, eljárnak foglalkozásokra és játszótérre. Sok energiát és időt szánnak rá – sok családban van ez így. Érthetően aggódik mindeközben a szülő azon, hogy

· tudni fogja-e ugyanannyira szeretni a második gyermeket, mint az elsőt?

· mennyi idő lesz majd a kicsire? És a nagyra?

· Vajon képes lesz-e ugyanannyi figyelmet biztosítani a kicsi számára, mint amennyit a testvérének meg tudott a szülő adni?

· mit fog szólni a nagyobb a szoptatáshoz?

· ha egy gyerekkel is kihívás időnként, hogy boldogul majd a két szülő, és különösen napközben az anya egyedül kettővel? Hogy kell kettészakadni?

Ismerősek ezek a kérdések?

Megszületik a második gyermek: a kistesó

Minden egyes gyermek születésével új család is születik, a korábban beállt egyensúlyi állapot mindenképpen megbillen, inog egy ideig, míg kialakul egy új családi működési mód.

Ami a korábbi, egy gyermekes léthez képest nagy változás, hogy a kistestvér születésétől kezdve már nem csak két felnőtt alkalmazkodik egy gyermekhez, hanem ott a nagyobb gyermek is, aki sokszor még maga is kicsi. Nem racionális, nincs belátási képessége, öntörvényű, aranyos kis ösztönlény. Ő nem fog a kistestvér születésével kialakuló új helyzethez alkalmazkodni a maga jószántából – és ez jelenti a szülőknek is a kihívást. Ugyanakkor

az, ahogyan a nagytestvér a változással a szülő segítségével megküzd, az számára életre szóló tapasztalat lesz.

Megtanulni megosztozni azon, ami a miénk (ebben a helyzetben például a szülő figyelmén, idején), nem megy könnyen, de sokat tesz hozzánk.

A kisebbik gyermek testvérnek születik. Neki az osztozás (figyelmen, időn, játékon) természetes. Ő nem tudja, hogy bezzeg a nagyobbikkal mennyit énekeltél, dajkáltad, sétáltál és jártál foglalkozásokra. Ő azt szokja meg, hogy velük, kettőjükkel mire mennyi kapacitása van a szülőknek.

A testvéri viszony

Sokan, sokféle testvérek vagyunk, és a gyerekeink is ugyanígy. Azért, mert testvérek, a temperamentumuk lehet nagyon különböző. Jó, ha jól elvannak, de ez nem lehet feltétlen elvárás és semmiképpen sem lehet erőltetni, mert azzal inkább ellenkezőjét érheti el a szülő, nagyszülő.

Természetesen jó, ha a gyerekek szeretik egymást, de ezt biztos, hogy nem azért fogják tenni, mert a szülő azt mondja. A szülőnek a körülményeket kell megteremteni ahhoz, hogy testvérként jól tudjanak együtt lenni.

Sokféleképpen állhat a nagyobbik a kistestvérhez: van, aki egy hét nagytesóság után jelzi, hogy vissza lehet vinni a babát a kórházba, és van amelyik az első hónapokban még lelkes, de onnantól rosszul tolerálja, amikor már beindul a kisebbik mozgásfejlődése és a világ felfedezése címén mindig szétrombolja a nagyobbik által gondosan felépített tornyot, szétdobálja a babaszobát vagy összefirkálja a rajzát. Mindegyik gyermeki hozzáállás természetes, aggódni nem kell miatta – kezelni viszont szükséges a szülőknek.

Ehhez nézzük meg, hogy kinek mire van szüksége a családban.

Mire van szüksége a legkisebbnek?

Megszületik a kicsi, akinek újszülöttként, csecsemőként az első hónapokban ébren és alvás közben is igénye van a testkapcsolatra, a szemkontaktusra, simogatásra, ringatásra, dúdolásra, a tempójának a tiszteletben tartására. A körülötte élő felnőttek segítik mindenben: a testének működéséhez és a világhoz való alkalmazkodásban, legyen az az anyatej emésztése miatti hasi érzetek vagy az éjszaka és a nappal lépésről lépésre történő megkülönböztetése.

Ugyanakkor pont olyan biztonságban fogja érezni magát a nagyi vagy más segítő kezében, mint a szülőében, így a szoptatás kivételével másnak is átadhatja őt az anya. Egyrészt azért, hogy saját magáról is tudjon gondoskodni, felöltözni, enni, inni, magára figyelni (és ez az öngondoskodás nagyon fontos ahhoz, hogy jól lehessen az anya – és ehhez szükséges a többi családtag együttműködése!), másrészt pedig azért, hogy a nagyobbik gyermekkel is tudjon foglalkozni.

Mire van szüksége a nagyobb gyermeknek – aki sokszor még maga sem túl nagy

A (nagy)tesóvá válás egy folyamat – ugyanúgy, mint a szülővé válás. Idő kell hozzá.

Még pocakban van a kicsi, de már látható jelei vannak, kezd domborodni anya hasa, esetleg már kevésbé emelhet – érdemes elkezdeni beszélgetni a gyermekkel arról, hogy ugyanúgy, ahogy őt is növesztgette anya a hasában, most is egy pici baba növöget ott. Mesélni időnként a nagyobbiknak arról, őt mennyire vártátok, milyen örömet okozott már születése előtt is, milyen volt, amikor megszületett és a kezetekben tartottátok és amikor hazamentetek vele. Milyen volt ici-picinek és mennyire szeretitek most is. Az ő életkorának megfelelően elmondva, fényképeket nézegetve, kérdéseit az életkorának megfelelően megválaszolva.

A szülés előtti időszakban plüssökkel lehet szerepjátékot játszani arról, hogy a mackó mama elmegy kis időre, addig a kismackó a nagyival lesz és egyszer csak apa hazahozza mackó mamát és a legkisebb kismackót.

Ha másik ágyba kell költöznie, esetleg szobát váltania, intézménybe kell beszoknia, érdemes pár hónappal a szülés előtt ezeket megtenni, hogy ne a testvére születésével kösse össze.

Amikor megszületik a kicsi, a testvérféltékenység kezdeti csökkentésére lehet például egy játékbabát is szerezni a nagyobbik gyermeknek (olyan hagyományos, csecsemőt utánzót, nem elemeset), amit a baba hazaérkezésekor kap meg. Ha akarja, ringathatja, etetheti, egy sállal rákötve hordozhatja – de ha éppen elege van, kidobhatja a szemétbe vagy földhöz is vághatja. Mert bizony elkövetkezhet ez is, és nem jelent semmi rosszat. A megváltozott helyzet, a kevesebb figyelem miatt érthetően érezheti csalódottnak magát, és lehet nagyon mérges mindennek az okozójára: a babára és jellemzően az anyára, hiszen belőle jut most jóval kevesebb. Jobb, ha a játékbabán vezetheti le a dühét, mint ha a kistestvérét bántaná, és a játékbabának nem fáj. Persze a játékbabának is jó, ha a nagyjelenet után kikerül a kukából, anyával megfürdetik és megy az élet tovább.

Arra van a nagyobbnak szüksége, hogy érezze azt, hogy bár már testvére van, de őt továbbra is nagyon szeretik a szülők és figyelnek rá.

És arra, hogy kapcsolódhasson a szülőhöz, elsősorban az időnként – mert szoptat, altat, ringat – nélkülözött anyához. Ha kaphat napi fél órát anyával, amikor csak őrá tud figyelni, már sokat segít és ugyanekkor apa pedig a picihez tud kapcsolódni.

Amikor már nagyobbak, lehet „együttműködő” játékokat játszani velük, jó ideig még szülői részvétellel. Ilyen például a bújócska vagy a szembekötős játék, amikor az egyik gyermek elbújik, aki pedig keresi, kéri, hogy kukorékoljon, a hangjával segítve a keresést vagy tapogatózást. Lehet hideg-meleg játékot játszani, a szabályok tisztázása után párnacsatázni, vagy akadálypályát építeni székekből, párnákból. Versenyhelyzeteket viszont nem érdemes teremteni.

A nagyobbnak ezen kívül jó, ha lehetősége van a saját kortársaival is találkozni, játszani.

A harmadik gyermeknél már könnyebb lesz?

A gyermekek számának növekedésével a feladatok is nőnek, de a rutin is. A harmadik és többedik gyermek születése is hozhat még természetesen új helyzeteket, de a család bővülésével összefüggő változás már nem lesz olyan mértékű.

És a szülő? Mire van a szülőnek szüksége?

Őszintén: nyugalomra. Ez viszont kicsi gyermekekkel még nem elvárható életérzés.

Reálisan: kiszámíthatóságra, megértésre és hatékony eszközökre a család működtetéséhez.

Két (vagy több) kicsi gyermeket testileg és lelkileg elég jól gondozni két embernek nagy feladat. Évezredekig a nagycsaládban oszlott el a gyermekek gondozásának és nevelésének feladata, mostani világunkban pedig érdemes minden arra kapható embert segítségként beszervezni. A családi munkamegosztás újragondolása minden gyermek születésével aktuálissá válik, és ezt követően is folyamatosan újra kell tervezni.

Adjatok időt magatoknak, hogy belejöjjetek ebbe az új helyzetbe, mert így jó eséllyel tudjátok élvezni is. Jó dolog több gyermekes szülőnek lenni, előbb-utóbb menni fog mindenkinek.

Szülőként (nagyszülőként) nem azt kell elvárni, hogy a nagyobb szeresse a kicsit, de azt igen, hogy ne bántsa. Szeressétek Ti őket, őket pedig tanítgassátok életkoruknak megfelelő együttműködésre, toleranciára, türelemre.

Nincs sok ideje a szülőnek több gyermeket nevelve saját magára, amennyi énidőt mégis ki lehet gazdálkodni egy bögre kávé elfogyasztására, fél óra sétára, kinek-kinek ami jól esik, azt érdemes kihasználni, hiszen azzal is sokat tesz mindkét szülő a családjáért.

Könnyítheti a mindennapokat, ha közösséghez tartoztok, ahol meg lehet osztani a nehézségeket, ötleteket kapni a többiektől.

A bővülő család átmenetileg bizonytalanságot, kapkodást és irreális elvárásokat hozhat magával (a szülőnek magával vagy akár a nagyobb gyermekkel szemben). A változás természetszerűen minden családot megbillent valamennyire – ha azonban ez érzésetek szerint aránytalan, vagy túl sokáig tart, jobb időben segítséget kérni. Nézzetek szét a Bízd Rá Magad oldalán elérhető számtalan támogató lehetőség között és érdemes jelezni a védőnőnek vagy szülő-csecsemő, kisgyermek konzulenst keresni!

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: freepik.com
Szerző: Jindáné dr. Labádi Gabriella