De mindannyiunk életében vannak olyan időszakok, amikor nagyon vágyunk ugyan Isten közelségére, de nehéz rátalálni. Mintha eltávolodna, elbújna, nem lehet olyan könnyen kapcsolódni hozzá, érezni életadó jelenlétét.
Aki vágyik Istenre, de nem találja, ne csüggedjen, a vallásos élet alapvető tapasztalatai közé tartozik ez a spirituálisan nehezebb időszak is.
A lelki életnek szerves részei a szomorúbb, sötétebb, vívódással, netán kísértésekkel teli, szárazabb időszakok is.
A baszkföldön született Loyolai Szent Ignác (1491-1556) a vigasz-vigasztalanság tengelyében határozta meg ezeket az időszakokat. Ez a tipikusan Szent Ignác-i fogalom, a vigasztalanság, amit a szomorúság érzése kísér, melyben azonban a lelki fejlődés, a továbblépés lehetőségei rejlenek.
Hogy jobban értsük, mit ért Szent Ignác vigaszon és vigasztalanságon, forduljunk egyenesen egy szöveghez, amit ő maga írt! A híres Lelkigyakorlatos Könyvet Ignác 1522-ben kezdte el írni. A 316-317. pontjában leírja a vigasz-vigasztalanság tapasztalatát. Olvassuk el!
Vigasznak nevezem azt, amikor a lélekben valamilyen benső megmozdulás támad, amelynek következtében a lélek lángoló szeretetre gyullad Teremtője és Ura iránt, és így a föld színén már semmi teremtett dolgot nem tud önmagáért szeretni, csak azok Teremtőjében.
Úgyszintén vigasz az, amikor a lélek könnyeket hullat, amelyek Urának szeretetére indítják, történjék ez akár a bűnei, akár a Krisztus Urunk szenvedése miatt érzett bánatból, vagy más, egyenesen az ő szolgálatára és dicséretére irányuló dolgok miatt.
Végül vigasznak nevezem a remény, a hit, a szeretet minden gyarapodását és minden benső örömet, amely a mennyei dolgok felé és saját lelke üdvözítésére hívja és vonzza az embert, miközben megnyugtatja és békével tölti el lelkét Teremtőjében és Urában.
Vigasztalanságnak nevezem a harmadik szabályban foglaltak teljes ellentétét: a lélek elsötétülését, zavarát, az alsóbbrendű és földi dolgok felé mozdulását, a különféle zaklatásokból és kísértésekből származó nyugtalanságot.
Mindez hitbeli elsötétülésre vezet, remény nélkül, szeretet nélkül. Ilyenkor a lélek egészen restnek, lanyhának, szomorúnak, Teremtőjétől és Urától mintegy elszakítottnak érzi magát.
Amint ugyanis a vigasz ellentétes a vigasztalansággal, úgy a vigaszból származó gondolatok is ellentétesek a vigasztalanságból származó gondolatokkal.”
Szent Ignác elárulja a vigasztalanságnak az okait is, amit így ír le a könyve 322. pontjában:
„A vigasztalanság állapotának három fő oka van:
Ez alapján láthatjuk, hogyha Istentől eltávolodva érezzük magunkat, lehet, hogy valóban el vagyunk tőle távolodva, mert nem keressük folyamatosan a jelenlétét. De az is lehet, hogy
a lelki mélyülés, fejlődés útját nyitja meg az Úr a vigasztalanság által.
Ferenc Pápa egyik katekézisében így beszélt a vigasztalanságról, ugyanerről a fogalomról modern megközelítésben:
„Még a vigasztalanság lelki állapota is – amikor sötétség és szomorúság van szívünkben – a növekedés lehetősége lehet számunkra. Ugyanis ha nincs bennünk egy cseppnyi elégedetlenség, egy pici egészséges szomorúság, az egyedüllétre való egészséges képesség, hogy menekülés nélkül önmagunkkal maradjunk, akkor azt kockáztatjuk, hogy mindig a dolgok felszínén maradunk, és soha nem lépünk kapcsolatba életünk központjával.
Az elhagyatottság „lelki megrázkódtatást” okoz, hiszen ha valaki szomorú, olyan, mintha lelkileg megrendült volna, és ez figyelmessé tesz, segíti éberségünket és alázatunkat, továbbá megóv a szeszélyességtől.
Ezek az életben való előrehaladás nélkülözhetetlen feltételei, a lelki életben is.
Ha tökéletes, de „aszeptikus”, érzéketlen békesség lesz a választásaink és magatartásunk döntő szempontja, akkor az embertelenné tesz bennünket.
Nem hagyhatjuk figyelmen kívül az érzéseinket, mert emberek vagyunk, és az érzések ember-mivoltunk részét képezik. Az érzéseink megértése nélkül embertelenek lennénk, érzéseink átélése nélkül közömbösek lennénk mások szenvedése iránt, és képtelenek lennénk elfogadni saját szenvedésünket.
Érzéseink figyelembe vétele nélkül ezt a „tökéletes nyugalmat” nem lehet elérni a közömbösség útján."
Ferenc pápa példát hozott az érzéketlen magatartásra: „Én nem keveredek bele a dolgokba, én távolságot tartok”. De ez nem élet, ez olyan, mintha egy zárt laboratóriumban élnénk, csakhogy ne legyenek mikrobák és betegségek.
Sok szentnek éppen a nyugtalanság adott döntő lökést, hogy életük megváltozzon. Ez a mesterséges nyugalom nem megy, ellenben az egészséges nyugtalanság, a nyugtalan és próbálkozó szív az hasznos nekünk. Példaként említette meg a pápa Szent Ágoston, Edith Stein, Cottolengo és Foucauld atya eseteit.
Ferenc pápa arra is kitért, hogy a lelki élet nem technika, nem is benső jóléti program, hanem alapvetően kapcsolat az élő Istennel, amit nem tudunk kifejezni a fogalmainkkal. Így beszélt erről:
„A vigasztalanság a legnyilvánvalóbb cáfolata az ellenérvnek, miszerint az Isten egy bebeszélés, vágyaink egyszerű kivetítése lenne.
A vigasztalanságban az ember nem érez semmit, minden sötét, de Istent keressük ebben a vigasztalanságban.
Ha ő a vágyaink kivetítése lenne, akkor tervezhetnénk őt, akkor boldogok és elégedettek lennénk, mint egy önmagát ismétlő lemez, ugyanazzal a zenével. Ellenben, aki imádkozik, rádöbben, hogy annak eredménye kiszámíthatatlan.
A Biblia bizonyos tapasztalatai, melyek régebben nagy hatást okoztak, ma furcsa módon nem keltenek lelkesedést. Ugyanakkor olyan tapasztalatok, találkozások, olvasmányok, melyeket régen észre sem vettek, sőt amelyeket szívesebben elkerültek volna, mint például a kereszt magtapasztalása, most hatalmas, nem várt békét teremtenek.
Ne féljünk tehát a vigasztalanságtól, hordozzuk tovább állhatatosan és ne meneküljünk tőle!"
.jpg)
Ferenc pápa hangsúlyozta, hogy a nehezebb időszakokban – a vigasztalásban – ne hagyjuk figyelmen kívül az érzéseinket, érzelmeinket. A Szent Ignác-i lelkiség szerint úgy tudjuk Isten hívásait, szándékát észrevenni és követni, ha kapcsolatban vagyunk a saját érzelmeinkkel.
Tartsunk rendszeres csöndet, adjunk teret arra, hogy ítélkezés nélkül megfigyeljük, mi lakozik a lelkünk mélyén!
Fontos, hogy zavar, vigasztalanság idején ne hozzunk komoly életdöntéseket, mert nem vagyunk az ahhoz megfelelő objektív állapotban!
Akkor mit tegyünk, ha vigasztalanságban vagyunk? Íme néhány tipp:
Ha figyelmes vagy erre, elindulhatsz a békesség, a kiengesztelődés, Isten útján.
További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!
Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!
Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: freepik.com, Jezsuita Rend
Szerző: Tornya Erika nővér
Manréza Lelkigyakorlatos Ház
Segítő jelleg: lelkigyakorlat, lelkivezetés
Ajánljuk: fiatal felnőtteknek, felnőtteknek, időseknek, papoknak, szerzeteseknek
Elérhető: Pest megye, online, egész évben rendszeres jelleggel
Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya
Életrendezés Háza lelkigyakorlatai
Segítő jelleg: lelkigyakorlat
Ajánljuk: fiatal felnőtteknek, felnőtteknek, ifjúsági közösségeknek, közösségeknek
Elérhető: országosan, egész évben rendszeres jelleggel
Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya
Weboldalunk olyan megoldásokat (feltétlenül szükséges, valamint statisztikát támogató sütik) használ, melyekkel a jobb szolgáltatás érdekében elemzi a weboldal forgalmát, és személyre szabottabb élményt kínál. A részleteket megtalálod az Adatkezelési tájékoztatónkban. Jó böngészést kívánunk!
Feltétlenül szükséges sütik
A weboldalon működő szolgáltatásokhoz szükséges.
Statisztikához használt sütik
Ezeket a sütiket arra használjuk, hogy információkat gyűjtsünk weboldalunk forgalmáról webhelyünk használatának elemzéséhez. Ezek a nyomkövető és teljesítménnyel kapcsolatos sütikkel összegyűjtött információk egyetlen személyt sem azonosítanak.
