Aktív idősödés – illúzió vagy valóság?

Akarjuk-e tudni, mi a kulcsa a boldog időskornak?

Szeretnénk minél tovább boldogan, egészségben, aktívan élni. Sokunkban sokféle vágy él, hogy milyen is lenne a vágyott időskor. De vajon, ha valaki elárulná, hogy mi az a titok, amit megtehetünk, hogy a vágyott időskori képünkhöz közelebb jussunk, vajon megtennénk-e? Akarnánk-e tudni? Képesek lennénk-e meghallani, befogadni, erőfeszítést tenni érte? Vagy inkább a kényelmesebb tehetetlen áldozat szerepet választanánk?

Az aktív idősödés irányzatot sokan félreértik

Sokan azt hiszik, az aktív idősödés azt jelenti, hogy tornázzunk minden nap vagy azt, hogy az állam halálig dolgoztatja a polgárait. Ez azonban tévedés, sokkal komplexebb dologról van szó.

Ismerjük a vicceket, melyek úgy kezdődnek: brit tudósok rájöttek… Valójában a világ minden táján egymástól függetlenül ugyanarra jöttek rá a tudósok, nevezetesen arra, hogy a boldog időskor kulcsa a felkészülés. Szerették volna e tudományos felismerést gyakorlatba ültetni, ez egyének és országok szintjén is, így alakult ki az aktív idősödés, vagyis Active Ageing irányzat.

Az idősödéshez való viszonyulás terén a szemléletformálás, az új attitűdök kialakítása, innovatív megoldási utak keresése a jövő társadalmának kulcskérdése. Ezt felismerve vezette be, s helyezte fókuszba az Európai Bizottság az Active Ageing fogalmát.

Az irányzat célja, hogy az idősödő ember a lehetőségekhez mérten minél tovább, minél teljesebb, boldogabb, a társadalomba integrált életet éljen.

A WHO azt ajánlja a politikai döntéshozóknak, hogy dolgozzanak ki cselekvési terveket, nemzeti időspolitikai stratégiát, amely három pillérre épüljön: társadalmi részvétel, biztonság és egészség.

Egy még „fiatalabb” idős-irányzat

Az államnak kell adnia azt a keretrendszert, lehetőségeket és jogiztonságot, ahol az egyén adottságain belül kell, hogy eleget tegyen a felkészülésnek, hiszen senki nem tudja függetleníteni magát teljesen attól a rendszertől, amelyben él és a genetikától, amit örökölt.

A rendszerszemlélet hatására alakult ki a kor barát, vagyis age friendly irányzat, mely rádöbbenti a társadalmat, hogy reflektálnia kell, vajon mennyire idősbarát. Továbbá ráirányította a figyelmet arra, hogy bármelyik korosztály csak akkor élhet minőségibb és boldogabb életet, ha idősbarát módon gondolkodik és cselekszik.

Ez még teljesebb, mint az active ageing, mert nem lehasítva az egész társadalomról tárgyalja az idősödést, hanem az összes generációval együtt gondolkodik róla. A generációk közti kapcsolat tehát nemcsak az idősek érdeke, hanem a többi korosztályé is, az az állam nem tud erőssé válni, ahol valamelyik generációval nem foglalkoznak annyit, amennyire azt a valós állapotok megkövetelik. Ugyanannyi felelősséget ruház az államra és az egyénre, magára.

Mivel a siker kulcsa a felkészülés, ezért azt már fiatalabb korban meg kell kezdeni. Nagyon fontos az edukáció (az alapokat már gyerekkorban kell lerakni), hiszen jóval előbb kell akár fizikailag (pl. középkorúként is elegendő testmozgás, egészséges táplálkozás), akár gazdaságilag (pl. nyugdíjelőtakarékosság már fiatal felnőtt kortól), sőt még kapcsolatok terén is gondolkodni (hiszen a legnagyobb veszély időskorban az elmagányosodás).

Jövőnk kulcsa, hogy mennyire vesszük komolyan az elöregedő társadalmunkat

A világ fejlettebb régióiban a demográfiai öregedés általános jelenség. A WHO előrejelzése szerint a világban 2045-re a 65 évesnél idősebb korosztály száma meghaladja a gyermekekét. Magyarországon a KSH előrejelzései szerint a 65 évnél idősebb korosztály aránya 2050-re elérheti a 30%-ot, s az aktív korúak kétszer annyian lesznek csupán, mint a nyugdíjasok. Ez hatalmas változás lesz a mai életünkhöz képest.

Azonban az időskornak nem kéne a keserűség időszakának lenni, az autonómia lehető legtovább való megőrzésével, aktivitással termékeny időszak maradhat.

Tehát az államnak és az egyéneknek is prespektívát kell váltani, s fel kell készülni a mostani aktív korosztálynak a saját időskorára.

Az orvostudomány és a technológia fejlődésének, az életkörülmények javulásának köszönhetően egyre növekszik a várható élettartam, az lenne az optimális, ha az egészségben várható élettartam is növekedne, sajnos a mai statisztikák szerint, ez körülbelül 8 évvel marad el. Praktikusan ez azt jelenti, hogy arra számíthatunk, hogy életünk utolsó 8 évét betegségben fogjuk tölteni, többé-kevésbé rászorulva másokra.

Meglepő tapasztalatok, ott, ahol már megtörtént a szemléletváltás

Úgy kell tekintenünk az idősekkel való kapcsolatunkra, mint fontos és szép lehetőségre. Nemcsak nekik van szükségük másokra, nekünk is nagy szükségünk van rájuk! Megfigyelték, hogy..

• azok a gyermekek teljesítenek jobban az iskolában, akiknek élő kapcsolata van a nagyszüleikkel.
• Azokban a városokban, amiket idősbarát módon alakítottak ki a várostervezésnél, a kisgyermekesek és a mozgásukban akadályozatottak is magasabbra értékelték az életminőségüket.
• Ahol az árvaházat vagy a bölcsödét és az idősotthont közös terekkel látták el, s közös programokat szerveztek, ott az idősek egészségmutatói javultak, a gyereknek pedig a mentális mutatóik lettek jobbak.
• Azok az idősek, mégha enyhén demens diagnózissal rendelkeztek is, akiket középiskolások tanítottak számítógéphasználatra, rövid időn belül jobb egészségi állapotba kerültek.
• S azok a társadalmak, melyek a szendvicsgenerációt nem hagyták magukra az idősgondozás problémájával, azoknak hasonló demográfiai és gazdasági adottságokkal rendelkező társaiknál kevesebb lett a betegállományban töltött idő, a munkából való kiesés és erősebb a vásárlóerő.
• Ott, ahol elérhetőek voltak a nagyszülők inkább vállaltak több gyermeket a fiatalok.

Miért fontos, hogy elhiggyük lehetséges a sikeres idősödés?

A fizikai, mentális tényezők egyaránt módosíthatják az öröklött tulajdonságok manifesztálódását. Sok mindent megtehetünk önmagunkért, de csak arra van esély, hogy megtegyük, amiről elhisszük, hogy megtehető. Ezt azonban, igen erősen formálja az egyéni és társadalmi hozzáállás.

Az idősek akkor tudnak minél hosszabb ideig aktívak maradni, ha a társadalom többsége hisz abban, hogy ez lehetséges, ha küzd a negatív sztereotípiák ellen, értékrendjében, jogalkotásában dolgozik ezért.

Minél többen, minél tovább maradnak aktívak, annál kisebb teher nehezedik a fiatalabb keresőképes generációkra. Közös érdek tehát.

Nem engedheti meg magának egy idősödő társadalom például, hogy a már a középkorúakat is negatívan diszkriminálja esetleg állások betöltésénél akár munkakörök, akár munkaidő tekintetében, sőt a jogalkotásnak és az értékrendnek is azt kell segítenie, hogy minél könnyebb és komfortosabb legyen az idősek rugalmas foglalkoztatása.

Azoktól az idősektől, akik nem kényszerből, hanem azért vállalnak munkát, mert még aktívnak érzik magukat, mint idősödő munkavállalótól sem lehet feltétlenül elvárni, hogy ugyanazokat a munkákat végezzék, mint korábban. A munkáltatóknak nyitottan lenne érdemes ehhez hozzáállni.

Többször is megjelent a napi sajtóban például olyan hír, hogy bizonyos gyorsétteremláncok szívesebben alkalmaznak kiszolgálóként nyugdíjasokat, mint fiatalokat, mert türelmesebbek a vásárlókkal és ezekben az éttermekben magasabb a vásárlói elégedettség, mint máshol. Nyugdíjasok nem kis hányada nyilatkozik úgy, hogy szívesen vállalna munkát, akár eddigi munkahelyén, de már nem olyan magas óraszámban. Sőt nemcsak munkavállalóként, hanem önkéntesként is hatalmas potenciál rejlik bennük, ami új lehetőséghez juttathatná a magyar társadalmat. Fontos vásárlóerőt is jelentenek, melyre az úgynevezett ezüstgazdaság épül.

Hogyan segíthet a vallásos közösséghez tartozás az idősödés veszélyeztető tényezői ellen?

Mindenkit megvisel a szellemi és testi hanyatlás, mely az idősödés természetes velejárója, ez akár sötét gondolatokhoz vezethet, reménytelenség érzése uralkodhat el rajtunk. Az időskorúak gyakran kiszorulnak a társadalmi részvételből, ez visszavetheti érdekképviseletüket, elmagányosodásodásukhoz és a generációs szakadék mélyüléséhez vezethet, melytől csak egy lépés választja el az előítéletességet. Gyakran hatalmába tudja keríteni az idősödőket a haszontalanság érzése is.

Egy közösséghez, például vallásos közösséghez való tartozás, nagyon sokat segíthet a veszélyeztető tényezők ellen. Idős korban felerősödik a vágy, hogy a transzcendenshez való viszony rendeződjék, természetes kérdésként vetődnek fel a halállal és gyásszal kapcsolatos érzésekkel való bánás mikéntje. Egy vallásos közösségben ezek nem számítanak tabu témának, nem marad egyedül vele az egyén, általában vannak régre visszavezethető rituálék. Egy élő közösség életében mindig vannak események, melyekbe be lehet kapcsolódni, működik a kölcsönösség.

A nyugdíjas időszakban felszabaduló idő lehetővé teszi pl. önkéntes munka révén a hasznosság valós és megélt kiteljesedését. Az önkéntes csapatokhoz, bármi is legyen a kitűzött cél, általában a közös érték mentén össze tudnak kapcsolódni a tagok, így a társadalmi integráció és a kapcsolati háló is erősödhet.

Akik másokért tesznek, szolgálatot vállalnak, hasznosak is és kevésbé magányosodnak el.

A feladatok pedig struktúrálják is az időt, mely az egyik legnagyobb gondot jelentheti a munkahelytől való búcsú után. Nem elhanyagolható az sem, hogy szellemi kihívást is adnak az újabb és újabb tennivalók. Van példa olyan rózsafüzértársulatra, ahol az ima előtt szeniortornát tartanak. Vagy olyan összefogásra is több példa létezik, amikor az egyház idősei saját maguk által készített s árult vásárfiákkal segítik a gyerekek nyári táboroztatását.

S a legtöbb karitászban hatalmas és áldozatos munkát visznek végbe a nyugdíjasok. Fontos, hogy készüljünk és higgyük el, lehet egy új, szép fejezet az időskor és sosem késő új barátságokat kialakítani!

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: freepik.com
Szerző: Asztalos Bernadett