Hívő házaspárok dilemmái a gyermekvállalással kapcsolatban – avagy amiről a jegyesoktatáson nem beszéltek

A gyermekvállalás nem könnyű kérdés ma (sem). Sok a külső elvárás, még több lehet a belső félelem és bizonytalanság. Fontos, hogy ebben a kérdésben is merjünk Isten meghívására hagyatkozni.

Ebben a cikkben egy négygyermekes anyuka villant fel néhány szempontot, amit hívőként érdemes átgondolni.

Makkné Kende Adrienn cikluskövetés-oktató írása.

Mire hív az egyházunk, mi Isten terve?

Bár a házasságnak nem a gyermekvállalás az egyetlen célja, mégis Isten terve szerint a házasság lényegéhez mélyen hozzátartozik a gyermekre való nyitottság. De jó tudni, hogy az Úr nem előre meghatározott számú gyermek vállalására hív, hanem egyéni mérlegelésre és felelős szülőségre:

"…azokat kell felelős szülőknek mondanunk, akik okos megfontolás és nagylelkű elhatározás után több gyermeket fogadnak el; vagy akik komoly oknál fogva és megtartva az erkölcsi törvényeket, meghatározott vagy bizonytalan időre úgy döntenek, hogy több gyermeket nem hoznak világra." (Humanae Vitae, 4.)

Vagyis fontos használnunk az Istentől kapott értelmünket és felelősen döntenünk a gyermekek érkezéséről, de egyszerre nagylelkűnek is lennünk.

Persze adódhat olyan helyzet, amikor egy házaspárnak komoly indoka van arra, hogy ne gyarapodjon a család. Nincs konkrét lista arról, mi számít igaz indoknak, mindez függ az aktuális élethelyzettől, külső körülményektől és testi-lelki adottságoktól, meglévő gyermekektől is. Sokat segíthet ennek eldöntésében az imádság, a házastárssal és lelkivezetővel való beszélgetés.

Mikor és hány gyermekünk legyen?

Elengedhetetlen, hogy már a jegyesség során beszélgessünk a párunkkal ezekről a kérdésekről. Jó, ha van elképzelésünk arról, hány gyermeket szeretnénk, és ez összeegyeztethető-e a kedvesünk vágyaival. Ugyanakkor elég mindig csak a következő kihívásról gondolkodnunk és az aktuális kérdésekben döntenünk. Vagyis: nem kell előre elhatároznunk, hogy két gyermekünk legyen-e, vagy öt.

Felelős szülőként mindig csak az a kérdés, hogy jelenlegi helyzetünkben hogyan tudnánk viszonyulni egy következő gyermek érkezéséhez.

A következőkben két kísértésre szeretném felhívni a figyelmet, amire fontos ránézni a gyermekvállalásról gondolkodva.

"Mindent is" szeretnénk

Szeretnénk felépíteni az életet: karrier, ház, utazgatás, kényelem... biztos, hogy mindez szükséges? Nagy céljaink vannak, és a társadalom is ezt várja tőlünk. És szeretnénk még élni is egy kicsit, kettesben, aztán jöhet a gyermek – ez az elvárás, ez a világ által sugallt fontossági sorrend, ugyebár ezt jelenti a felelős felnőtt lét.

De az időnk is, az energiáink is végesek, nem mindegy, mire áldozzuk az éveinket, hiszen minden nem fog beleférni! Válhat bálvánnyá a munka, a karrier, a kényelem, de akár még a mások szolgálatában megélt hivatás is.

A biológia pedig korlátokat szab: tudjuk, hogy a gyermekvállalás ideális ideje nőknél 20-35 éves kor között van, illetve 40 felett a férfi termékenysége is csökken.

Jó, ha Istennel tudjuk felállítani a prioritásokat. Ő a mi szerető Atyánk, aki azt szeretné, hogy "életük legyen és bőségben legyen" (Jn 10,10). Vajon mire hív az Ő szeretete, mi legyen a fontosabb: a munkahelyem (ahol másokért dolgozom)? Egy újabb diploma (annyi szuper képzés elérhető ma már, amivel az embereket szolgálhatnánk)? Néhány "felhőtlen" év, mielőtt belevetjük magunkat a kisgyermekes élet kihívásaiba?

Amikor pedig érkezik a gyermek, szeretnénk neki "mindent megadni". Négygyermekes anyaként tapasztalom, mekkora a társadalmi nyomás, milyen hatalmasak az elvárások, amik ránk nehezednek. Mindenki elvárja, hogy legyünk fittek és csinosak, mindenütt legyünk jelen, minden gyermek sok fejlesztésre és különórára jusson el, kitűnő tanuló legyen. Nyaraláskor és utazáskor ne legyünk hangosak (sőt, észre se vegyék, hogy gyermekek is vannak a társaságunkban!), és így tovább.

Tudatosítanunk kell, hogy keresztény családként számunkra mi fontos és mit engedjünk el. Kinek a véleménye számít, kinek szeretnénk tetszeni – Istennek vagy a társadalomnak?

Félelmeink

Talán éppen a nagy külső elvárásokból és a saját sebeinkből is fakad, hogy sokszor félünk a gyermekvállalástól. Fontos foglalkozni ezekkel a félelmekkel, őszintén megosztani a társunkkal, és akár megfelelő külső segítséget kérni a korábbi sérülések feldolgozására. Ne felejtsük: a sebeinken keresztül nagyon megkísérthetőek vagyunk, a félelem pedig sosem Istentől ered.

Fontos és jelzésértékű, ha a gyermekvállalás félelemmel tölt el – elengedhetetlen, hogy dolgozzunk ezekkel a kérdésekkel, de nem jó, ha a félelmeink irányítanak.

Gyakran megesik, hogy még nem érezzük magunkat elég felkészültnek a szülővé válásra vagy egy újabb gyermek érkezésére, és ezért halogatjuk. Persze érdemes készülni rá, de sosem leszünk rá "teljesen készen". (Sosem fogjuk előre pontosan tudni, milyen is lesz, ha eggyel többen leszünk a családunkban…)

A szülőség egy út, nem egy "megérkezett állapot". Rálépünk erre az útra, és haladunk. Ki gyorsabban, ki lassabban – mindenki a saját tempójában, a saját kihívásaival küzdve. Istenre szeretnénk hasonlítani, aki a szülőség (atyaság) és a feltétel nélküli szeretet forrása, példája számunkra.

A szülőség egy út – az életszentség útja lehet: "A gyermekek a maguk módján hozzájárulnak a szülők megszentelődéséhez." (Gaudium et Spes, 48.)

Jó, ha emlékeztetjük magunkat: a Kísértőnek egyáltalán nem célja, hogy szép keresztény családokban növekedjenek a gyermekek, úgyhogy mindent megtesz, hogy elnyomja a szívünkben az Isten felé vivő vágyakat, így a gyermekvállalásra irányulókat is.

Nagyon fontos, hogy a családi életünk és a gyermekvállalás kapcsán ne a félelmeinkre hallgassunk, hanem keressük meg a szívünk mély vágyait, és bátran (de nem ostobán!) bízzuk magunkat a szerető Isten gondoskodására!

"Természetfeletti családtervezés"

Ma már egyre inkább teret hódít a tudatos felkészülés a gyermekvállalásra – vitaminkészítményekkel, információk hadával, életmódváltással.

Jó szívvel bátorítok mindenkit, hogy éljünk a gyermekvállalásra való készület keresztény eszközeivel is: olvasgassuk az egyházunk erre vonatkozó tanítását – például a Katolikus Egyház Katekizmusát, különösen a 1652-1654. és a 2366–2379. pontokat, a Gaudium et Spes, illetve a Humanae Vitae enciklikákat – és ami még fontosabb, vigyük személyes és házastársi imádságban Isten elé a kéréseinket, kérdéseinket!

Vagy másképpen fogalmazva: A családtervezésben is bízzuk Rá magunkat!

*****************************************************************

A szerzőről: Makkné Kende Adrienn cikluskövetés-oktató, a Billings Ovulációs Módszer tanítója. Nőknek és házaspároknak segít a női ciklus, a termékenység és a felelős családtervezés tudatosabb megértésében.

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: magnific.com
Szerző: Makkné Kende Adrienn, cikluskövetés-oktató

Letölthető anyagok: