Így készülődj a gyerekekkel, a családdal a nagyböjtre!

A család, a közösség lelkiekben való közelítése egymáshoz, az imádság, a szentgyónás vagy akár a zarándoklat és a lemondások – amelyek, valljuk be, talán nem is olyan nagy lemondások – mind részei a nagyböjti előkészületnek és magának a nagyböjtnek is. Az alábbiakban összegyűjtöttük nektek – nagyrészt a gyermekeket a fókuszba helyezve –, milyen utat, elmélyülést, elfoglaltságot és lelki életet javaslunk erre az időszakra. Íme!

Tökéletesítsük a családban az együtt töltött időt!

Nem ismeretlen senki számára: a hajszolt hétköznapok, a munkahely, az iskola (és minden velejárója) forgatagában a családtagok sokszor csak futólag találkoznak egymással, és a közösen megélt „szeretet-pillanatok” mintha eltűnnének a hétköznapokból.

A nagyböjt jó lehetőséget ad arra, hogy ezeket valóban megéljük: jelöljünk ki a héten egy olyan estét, délutánt, amikor a család közösen imádkozik, beszélget – az életkori sajátosságoknak megfelelően –, a szülők pedig külön, kettesben keressenek erre megfelelő időt.

Érdemes előre eltervezni, hogy a családtagok a hétvégék egyes napjain mindig másik családtagjukkal töltenek kettesben „minőségi” időt, azaz olyan fél órát, egy órát, amikor csak egymásra figyelnek. Az életkori sajátosságokat persze figyelembe kell venni: lehet, hogy csak szülő-gyermek páros alakítható, de ha nagyobbak a gyerekek, akár ők is lehetnek párokban. Szóba jöhet játék, diavetítés, „kuckózva olvasás”, nagyobbakkal séta, futás, foci, pingpong, barkácsolás, teázás – a sornak csak a képzelet szab határt.

Ha a családtagok – mindenki mindenkivel – tudnak értékes időt tölteni, sokkal jobban veszik a hétköznapi akadályokat, jobban tudnak egymásra figyelni, empatikusnak lenni.

Gondold végig a napodat!

Az esti imádságban próbáljuk a lelkiismeretvizsgálatra rávezetni a gyerekeket (akár az examen-gyakorlat, csak leegyszerűsítve). Például csukott szemmel gondoljunk vissza a napunkra, ébredéstől kezdődően: Kivel volt jó találkozni aznap? Kivel tudtam kedves, szeretettel teli lenni, ki örülhetett ma nekem? Mikor, mivel tudtam jót tenni? Miért van hála bennem? Kivel voltam, bántó, figyelmetlen? Velem ki volt szeretetlen?

Ilyenkor kérjünk bocsánatot, és mi is bocsássunk meg azoknak, akik minket bántottak. Az életkori sajátosságokat figyelembe véve, ez a közös benső imádság, csend segíti a személyes imádságot, illetve a napi események csendes feldolgozását. Nem biztos, hogy minden este tökéletesen sikerül elcsendesedni, de a rendszeresség fontos annak érdekében, hogy később a gyermekek személyes imaéletének része lehessen.

Ez a kegyelem ideje – zarándokoljunk, kövessük a példaképeket!

A plébániai közösségek ilyenkor közös zarándoklatokat tervezhetnek a Szentévben kijelölt helyeken. Előtte lelki felkészülés keretében bűnbocsánat szentségére készülhetnek, szentgyónásukat elvégezve pedig búcsút nyerhetnek.

A Szentév a kegyelem ideje, a közösségeinkben is a kiengesztelődés éve lehet, konfliktusainkon felülemelkedve legyünk együtt a remény zarándokai.

Április 26-án boldoggá avatják Veszprémben Bódi Mária Magdolnát. A veszprémi egyházmegye sok információval szolgál annak érdekében, hogy minél jobban megismerhessük az életét. Az életszentségre való törekvése példa lehet mindannyiunk számára – a lelki felkészüléshez itt olvashattok útmutatót. Vegyünk részt a boldoggá avatásán, készüljünk rá közösen, hogy mi is megvalósíthassuk életünkben azt, amire meghívottak vagyunk.

Bódi Mária Magdolna hétköznapi életet élt, az iskolai hittanon hallott Jézusról, megváltó szeretetéről, és ő is elkezdett szeretni, jót tenni ott, ahol élt, dolgozott. Isten embere lett szolgálatkészségével és szerető figyelmességével. Érzékennyé lett a szíve arra, hogy felismerje, kinek hol tud segíteni, mindezt pedig örömmel tette, alázattal, csendesen. A mindennapi szentáldozás, szentmise, imádság és lelki olvasmányok adták ehhez az erőt, ezek erősítették életfelajánlásában. Fiatalon, 24 évesen halt vértanúhalált.

Másnap – április 27-én – pedig szentté avatják Rómában a fiatalon meghalt olasz Carlo Acutist, aki ugyancsak példát adott nekünk a hétköznapok életszentségéből, egy lehetőséget mutatott arra, hogy hogyan tudunk közel kerülni Istenhez a 21. században.

Imádság, gyónás, szentségimádás – Jézushoz kapcsolt szív

A rendszeres – lehetőleg, minden nap ugyanabban az időben – végzett imádság keretet ad az életednek, megtart a hűségben, Jézushoz kapcsolja szívedet! Ne bátortalanítson el, ha imádság idején nem tapasztalsz „semmit”, ne ragaszkodj a régi érzésekhez, tapasztalásokhoz, ne vágyakozz esetleg a mások imaélménye után! A sajátod sem ér kevesebbet!

Hűségben fordulj Isten felé minden nap a jelenlétére nyitott szívvel, Ő várja, hogy megnyisd előtte szívedet!

Amikor pedig lehetőség van, térj be szentségimádásra, hétköznapi szentmisére is a templomba!

A szentségimádás – ha eddig nem volt az életed része – arra hív, hogy kezdj el az Úr jelenlétében időzni. Úgy tekinteni ezekre a percekre, mint arra az időre, amit azzal töltesz, aki a legfontosabb számodra. Légy jelen a számára – fecsegés nélkül. Ne add fel gyorsan: szükség van egy kis időre, míg szívvel-lélekkel megtaláljuk ezt az érzést!

Szent II. János Pál pápa írta: „Jó Nála lenni, a keblére hajolni, mint a szeretett tanítvány (vö. Jn 13,25), érezni az ő szívének végtelen szeretetét. Ha a kereszténységnek a mi korunkban elsősorban „az imádság művészetében” kell különböznie másoktól, ugye érezzük sürgető szükségét, hogy hosszasabban elidőzzünk lelki társalgásban, csöndes imádásban, szeretetünket kifejezve a Legszentebb Szentségben jelenlévő Krisztusnál? Drága testvéreim, hányszor, de hányszor tapasztaltam ezt, és mindig erőt, vigasztalást és segítséget találtam! […] Fölbecsülhetetlen kincs az Eucharisztia: nemcsak ünneplése kapcsol a kegyelem forrásához, hanem az is, amikor szentmisén kívül időzünk Nála. Ha egy keresztény közösség alkalmasabbá akar válni Krisztus arcának szemlélésére, nem mellőzheti az Eucharisztia tiszteletének ezt a formáját sem, amelyben folytatódnak és megsokszorozódnak a szentáldozás, a Krisztus testében és vérében való részesedés gyümölcsei. ” (EdE 25)

Készülhetünk imádsággal minden nap: zsolozsma, rózsafüzér, haladhatunk a Szentírás adott könyveiben fejezetről fejezetre, felidézhetjük kedves szentünk imádságait.

Gyermekekkel a keresztútra

A keresztút végzése egyedül vagy családban, közösségben ugyancsak értékes része a nagyböjti készületnek. A plébániák nagyböjtben rendszeresen tartanak keresztutat – általában péntekenként –, azonban ezt az imádságot egyedül, családdal vagy kisebb közösségben is végezhetjük bármely napon!

– A kisebbeknek nyomtathatunk stációkat, melyeket kiszíneznek és ők tartják, mikor az adott helyen imádkozunk

– A gyerekek készíthetnek keresztet – akár nagyobb ágakból, vagy ha előre tudnak készülni, meg lehet szépen munkálni, festeni, és utána otthon őrizni –, amit a keresztút alatt visznek, és állomásonként átadják egymásnak

– A fiatalok egy-egy állomáshoz írhatnak saját imádságot, elmélkedést

– A keresztút végeztével otthon felidézhetik, kit melyik állomás érintett meg különösen, mire hívta meg.

Szentév, szentgyónás

A szentgyónásunkra havonta készüljünk fel, és menjünk is el gyónni! A szentévben oly sok lehetőség adódik búcsú elnyerésére magunk és elhunyt szeretteink számára! A szentgyónásra való felkészülésünkben is kérjük a Szentlelket, segítsen felismerni bűnre vezető hibáinkat, ragaszkodásainkat. Gondoljuk át, életünk mely területén hagyunk teret a gonosznak a belépésre!

- A gyerekeknek megerősítő, ha a szülőkkel együtt tudják elvégezni a szentgyónást, ilyenkor nemcsak példát kapnak, de bátorítást is. A felkészülésben segítsük őket beszélgetéssel, közös bűnbánati imával. Szép, amikor a családtagok együtt tudnak készülni. Este közösen adjunk hálát!

A lelkinap(ok), lelkigyakorlaton részvétel (külön fiataloknak is tartanak!), maga a szentév és a boldoggá avatás, a különböző lelkiségi mozgalmak mind-mind sok lehetőséget adnak a nagyböjti előkészületre.

Az irgalmasság cselekedeit is érdemes keresni ebben az időszakban egyénileg vagy családosan: segítségre szoruló kismama, beteg ember, rászoruló, elfelejtett barát – egy gesztus, egy látogatás, egy telefonhívás is sokat számíthat! Vigyünk neki(k) ebédet, egy kis süteményt!

A legapróbb cselekedetek is falakat tudnak dönteni és felidézhetik bennünk Jézus szavait arról: kik mehetnek be Isten országába.

Lelki olvasmányok nagyböjtre

Bárhogy is igyekszünk, könnyen előfordulhat, hogy a telefonunkkal a kezünkben „felejtjük” magunkat. Persze azon keresztül is valóban érdekes és értékes gondolatokat olvashatunk, hallhatunk, de határozzuk el, hogy bizonyos napokon, bizonyos napszakokban (munka után például) nem vesszük kezünkbe, helyette mondjuk lelki irodalmat, könyvet olvasunk a nagyböjtben.

A lelki olvasmányokat máshogyan olvassuk, mint a regényeket, valóban csak apránként haladva tudjuk befogadni, de érdemes ízlelgetni, elgondolkodni, engedni, hogy hasson ránk!

Házaspároknak, jegyeseknek ajánlott II. János Pál pápa műve, A test teológiája – felemelő, ha esetleg ketten olvassák, egyfajta útikalauz szerelmeseknek
Ferenc pápa enciklikái (Spes non confundit – szentévi bulla), beszédei, amelyek kifejezetten korunk emberéhez szólnak
Johannes Hartl: Tűz a szívemben – belső fejlődésről, az imádkozás tanulásáról
II. János Pál pápa: Ecclesia de Eucharistia (Az egyház az Eucharisztiából él kezdetű enciklika)
Az Eucharisztia Iskolája – rövid elmékedések
XVI. Bendek pápa: A Názáreti Jézus, Életutam

Gyerekeknek, fiataloknak:

Így szólt Jézus – a vasárnapi olvasmányok gyerekeknek
Max Lucado: Kegyelem itt és most
Emmausz, piarista evangéliumos könyv (létezik hozzá applikáció is)

Így élj a nagyböjtben!

Böjti vállalásunk fontos, hogy reális és betartható legyen – de menjünk el a határunkig akár több területen. Például:

nem iszunk alkoholt
nem fogyasztunk nasit, süteményt, kávét
nem használjuk a közösségi média felületeit
nem „telefonozok” a szükségesen túl (mi a szükséges?)
nem hajszolom magam
figyelek az időbeosztásra, az elegendő alvásra
rendszeresen testmozgást végzek
önkéntes szolgálatot vállalok
a megszokott élvezeti cikkről való lemondás által megtakarított pénzt hetente a Caritas-perselybe dobom

A gyerekekkel érdemes közösen megélni ezt az időszakot. Ők is készítik a szívüket a szeretetből való lemondásra: előtte beszélgessünk velük az életükből vett konkrét példákkal, amikor szeretetből tettünk valamit lemondással, értük. Amikor ők tettek hasonlót. Mit éreztek?

Tudatosítsuk bennük, hogy ezzel a szeretettel tesszük Jézusért, hogy még jobban tudjunk Rá figyelni, előtte megnyitni a szívünket!

Koruknak megfelelően keressünk ilyen apró lemondásokat, óvatosan és nagy szeretettel, például:

ma mesenézés helyett meglepjük a nagyszülőket (szomszédokat, barátokat), meglátogatjuk őket
a szegényeknek adunk a bevásárlásunkból
nem veszünk pluszban édességet, az erre szánt pénzt a Caritas-perselybe dobhatja be

…és még néhány fontos dolog a nagyböjtben

1. Nem győzzük hangsúlyozni a búcsúk fontosságát a nagyböjtben – szentév van, éljünk a lehetőségekkel!

2. Zarándokoljunk, szervezzünk zarándoklatot, melyben a hangsúly a kiengesztelődésen van! Ferenc pápa sokat beszélt a Szent Kapu megnyitásakor a kiengesztelődésről – a kapu nyitva az irgalom felé, de be merek-e lépni alatta? Az idei nagyböjtben vedd végig azt, hogy kinek kell megbocsátanod még igazán, tiszta szívvel, kitől kell bocsánatot kérned! Ha családdal készülsz zarándoklatra, gyűjtsétek össze, amiért családként hálát kell adnotok, a kéréseiteket – előtte a család minden tagja végezze el a szentgyónását!

3. Autóban utazva közösen imádkozzunk, például rózsafüzért!

4. Sokszor nincs időnk lelki olvasmányok tanulmányozására, mert szoros időbeosztás szerint élünk, de biztosan vannak olyan percek, mikor tudunk hallgatni lelki hangoskönyvet, konferenciabeszédet, beszélgetést, lelkigyakorlati beszédet. Otthon házimunka közben, munkába jövet-menet, autóban, a mindennapi tevékenységek közben… Keressünk, melyik az, ami közelebb tud minket vinni Istenhez, felé tudja irányítani figyelmünket! Néhány példa: