Mamahotel, Papabank?

- Nem szeretnék olyan férfihoz hozzámenni, aki még soha nem lakott önállóan - mondta egy fiatal hölgy kliensem. Kicsit kategorikusnak éreztem a kijelentését, így megkérdeztem, mit ért ezalatt?

- Hát, nem is tudom. Peti, egy korábbi udvarlóm otthon lakott 27 évesen is. Nehéz volt közösen dönteni, tervezni, mert a szüleinél lakás kényelméről és az ott megszokott jólétről nem tudott lemondani. Közösen pedig most még esélyünk sincs azt megteremteni, amit szülei egy élet munkájával felépítettek. Szakítottunk.

Ez a történet fordítva is megtörténhetett volna. Hiszen nemcsak a férfiak, hanem a hölgyek is választhatják az otthon megszokott kényelmét az önállóság helyett. Cikkemben megpróbálom körbejárni, milyen okok vezethetnek odáig, hogy a fiatalok szívesen maradnak a Mamahotelben és szívesen veszik igénybe a Papabank szolgáltatásait, miközben életerős, dolgozni tudó 20-30-40-esek.

A fiatalok életfeladata a leválás

A generációk közös feladata az elengedés és a leválás. Ebből a fiatalok életfeladata a leválás, az életkezdés. Ahhoz, hogy ezt a két életfeladatot meg tudják lépni, szükségük van a korábbi életszakaszokban elsajátított készségekre is.

Gondoljunk csak a kamaszkorra! Szerencsés esetben a kamasz gyermek megtanul függetlenedni a családjától, és képes a családon kívül is érzelmi kapcsolatok kialakítására. Persze a szülőket is megviseli ez érzelmileg. Hiszen az ő általuk képviselt értékeket megkérdőjelezi a gyermekük. Teszi mindezt azért, hogy kialakítsa a saját értékrendjét. Ez kezdetben ambivalens érzéseket tud kiváltani a szülőkben, de megterhelő a fiatal számára is. Hiszen folyamatosan tágítja a határait, közben figyeli szülei reakcióját is.

A leválást nehezíti az anyagi függőség. Hogyan lehet úgy lázadni, és szembefordulni értékekkel, hogy közben a léte a szülőktől függ?

Jó esetben a fiatal felnőtt a húszas évei elejére, közepére megtalálja a saját identitását.

Ezalatt azt értem, hogy sikerül meghoznia fontos döntéseket, például a pályaválasztás terén. Majd képes ezért aktívan tenni is.

A fiatalok életkezdését megannyi tényező nehezíti: tovább járnak középiskolába, több egyetemet is el tudnak végezni, drágák a lakások… Mindeközben azt tapasztalom, hogy félnek kilépni a nagybetűs életbe. Tökéletes, egy életre szóló döntéseket meghozni, mindent elsőre jól csinálni - nehéz súlyok ezek, pedig a szárnyaláshoz könnyedség kell. Érezniük kell, hogy szüleik bíznak abban, hogy gyermekük képes az önálló életre.

Mit élnek meg mindeközben a szülők?

Nem könnyű látni, tapasztalni szülőként, hogy gyermekünk elbizonytalanodott. Megkérdőjelezi nevelésünk helyességét. Olykor kritikát fogalmaz meg szüleivel szemben. Mindezt tetézi a szülő életközépi válsága - embert próbáló feladat.

Fontos tudni, hogy a kamasz lázadása természetes folyamat. Bizonyos értékek megkérdőjelezése, felülbírálása nem jelenti azt, hogy a szülő mindent elrontott.

A szülők életfeladata az elengedés

Fájdalmas is lehet szembesülni azzal a ténnyel, hogy a szülői szerep egyszer véget ér. Talán úgy könnyebb elfogadni, megélni, hogy nem teljesen tűnik el, hanem jelentősen átalakul. Hiszen már két felnőtt kapcsolatáról beszélhetünk. Ebben fontos, hogy a kapcsolódás valós igényekre épüljön, érzelmekkel telített tudjon maradni és értékes kapcsolódás lehessen.

Kati úgy érzi, hogy szülei kérése - vasárnaponként ebédeljünk együtt -, egyáltalán nem veszi figyelembe az ő valós igényeit. Hiszen szeret együtt lenni a párjával, a barátaival és a párja családjával is.

Andris arról panaszkodik hogy amikor hazamegy a szüleihez, nem szeretetteljes, örömteli fogadtatás várja, hanem számonkérés, mikor volt legutóbb otthon, miért nem hívja őket gyakrabban... A már jól ismert mondat - ezer éve nem láttunk - Andrisban feszültséget kelt.

Bence azt tapasztalja, hogy a szüleivel való kapcsolat kimerül a "gyere segíteni, sok a munka itthon, nem győzzük egyedül" kérésekben.

Bea arról számol be, hogy szülei otthon minden gondolatát kitalálják, minden vágyát teljesítik. Nincs még a földön olyan hely, ahol ezt meg tudja élni, olyan férfi, aki ezt meg tudja adni neki.

Ernő anyukája mindent jobban tud, mindent pillanatok alatt el tud intézni. Tudta, milyen egyetemre lenne jó Ernőnek mennie. Ha pedig bármi kérdése felmerül, azonnal van rá megoldása vagy egy ismerőse, aki tudja a megoldást. Ernő jelenleg nem érzi felnőtt kompetens embernek magát. Pedig már 25 éves is elmúlt.

Nem esik jól senkinek a másik jól ismert mondat sem - amíg az én házamban élsz …- ki-ki be tudja fejezni.

Az előbbi példák arról szólnak, hogy mennyi úton-módon próbálják a szülők a gyerekeket a fészekben tartani. Jólét, amit más nem tud megadni. Tanácsok: én mindent jobban tudok, mint te, hallgass rám. Érzelmi zsarolás: mi lesz velem/velünk nélküled.

Különösen fáj az elengedés, ha a szülők párkapcsolata elszürkült, kiüresedett. Nem találnak örömöt az együtt töltött időben. Ilyenkor a szülők tudattalanul is azt üzenik gyermeküknek, hogy ne hagyja magukra őket, szükségük van rá. És ezt lehet tudattalanul, de akár tudatosan, passzív-agresszív módon is közvetíteni, amint a fenti példák is mutatták.

Ilyenkor előfordulhat, hogy a gyermek meghallja a szülő segélykiáltását és lemond a saját életéről. Marad a szülői ház testi, lelki kényelmében, egyúttal ketrecében.

Juli és Andris a párterápián megdöbbenve ismerték fel, hogy azért mennek minden vasárnap haza ebédelni, mert Juli szülei elveszettnek érzik magukat, ha nincs kiről gondoskodniuk. Egymás felé sajnos még, vagy már nem találják a közös utat. Azzal a küldetéssel, hogy ők a felelősek szüleik jólétéért, nem könnyű a fiataloknak saját életüket élni.

Mari és Levi családjában úgy “intézték” mindezt, hogy a szülők vettek nekik lakást "itt, a szomszédban". Cserébe azt várják, hogy...- na, ez nem lett kimondva. Talán ha kimondják, egyértelműbb lett volna. Mari és Levi is dönthetett volna arról, hogy megéri-e nekik ez így. A nyílt kommunikáció segítségével sok felesleges félreértés, sértődés elkerülhető.

Mivel tudjuk segíteni fiatal felnőtt gyermekeinket?

Összeségében elmondható, hogy azzal tudjuk segíteni a gyermekünket a leválási folyamatban, ha megtanítjuk őket az önálló életre és megtaláljuk a saját lehetőségeinket is ebben az életszakaszban. Ha el tudjuk fogadni, hogy mindenkinek vannak lehetőségei, dönthet a saját élete felől, és vállalja is a döntéseinek a következményeit.

Mindez már gyermekünk kiskorában elkezdődik. Jó, ha minden életszakaszban megtapasztalhatta gyermekünk azt, hogy vannak helyzetek, amikben önállóan dönthet és a döntésével együtt a felelősség vállalása is az övé. Az önállóságra szoktatást érdemes idejekorán elkezdeni, mindig a gyermek életkorának, fejlődési szintjének megfelelően. “Nyugodtan” otthon hagyhatja például a tornazsákját, nem fontos lélekszakadva utána vinnünk.

Minden életszakaszban rugalmasan alakítsuk az ellátás-gondozás mértékét, ha szükséges többet adva, ha szükséges éppen kicsit hátrább lépve. Közben magukról se felejtkezzünk el, nekünk is feladatunk, hogy tudatos döntéseket hozzunk, és ezekért vállaljuk a felelősséget.

Fiatal felnőtt gyermekeink önállósodását azzal támogatjuk a legjobban, ha tesszük a saját életfeladatunkat és engedjük, hogy ők is tegyék a magukét.

Komoly gyászfolyamat lehet a szülők számára, hogy átalakítsák, akár elengedjék a szülői szerepüket. Tegyük ezt azzal a reménnyel a szívünkben, hogy ez lehetőség nekünk és lehetőség a gyermeküknek is. Lehetőség arra, hogy megtaláljuk az életkorunknak megfelelő új lehetőségeket, a gyászfolyamat végén pedig tudjunk örülni ezeknek.

Legyünk büszkék a gyermekeinkre, hogy képesek önállóan dönteni és élni!

Mi segít az elengedésben?

Jobban veszik ezt a kanyart azok a szülők, akik rendelkeznek bizonyos készségekkel, például önismerettel, képesek önreflexióra, rendszerben gondolkodni és felismerni a transzgenerációs hatásokat. Az érzelmi kavalkádban, amit ilyenkor átélnek, nem is annyira magától értetődő, hogy mindig tudják, mit miért csinálnak, ám fontos, hogy rálássanak erre, önmagukra és a helyzetre.

Ismerjük fel, hogy egy többgenerációs, nagy játék részesei vagyunk, ha mi tudunk másképp kapcsolódni, akkor ezzel lehetőséget adunk a rendszer többi tagjának is másfajta kapcsolódásra. Sokat segít, ha látjuk, honnan jöttünk, milyen mintázatokkal, megküzdésekkel rendelkezünk, mit kaptunk magunk is otthonról, és tudatosan döntünk arról, mit akarunk továbbadni. Például: anyám mindig kiszolgált, kiszolgálok én is?

Mit nyerünk és vesztünk, ha elmarad az elengedés és a leválás?

Fiatalként hosszan maradhatunk a fizikailag és lelkileg kényelmes állapotban: a Mamahotelben, és élhetünk a Papabank szolgáltatásaiból. Annyi figyelmet, kényelmet, amit a szüleink egy élet munkája gyümölcseként adni tudnak, azt nem biztos, hogy kortársaink közül bárki adni tudja. Viszont könnyen elveszíthetjük az önálló, önazonos élet lehetőségét.

Az idősebb generáció nyeresége lehet az, hogy nem kell a szülő szerepét elgyászolni, átalakítani. Továbbra is gyermekének mindentudó és mindent adni képes szülője marad. Nem kell azzal sem szembenézniük a szülőknek, hogy ki ez a férfi/nő mellettük, akiről, mint házastársról talán "el is felejtkeztek" a gyermeknevelés éveiben.

Viszont elveszíthetik azt a lehetőséget, hogy büszkén átélhessék, azt, hogy kompetens önmagáért tenni tudó gyermeket neveltek, aki képes felelős döntéseket hozni és ezekért vállalni a felelősséget.

Ha bárki magára ismert a cikkben és úgy érzi elakadt a leválásban vagy az elengedésben, annak jó hír, hogy lehet azért tenni, hogy ez másképp legyen. A változást az kezdeményezze, akinek nem komfortos ez az állapot.

Fejlődni soha nem késő

Tudnunk kell, hogy bármely korban van lehetőségünk az önismeretünk bővítésére. Soha nem késő ránéznünk a mintázatainkra és a kapcsolati hálónkra. Az önismereti csoportokba egyre több tudatos 40-50-60-as szülő, férfi és nő jelentkezik, és kér segítséget abban, hogy fejlődni tudjon az önreflexiós készsége, bővüljön az önismerete, rálásson a transzgenerációs mintázataira.

Teszik ezt mindazért, hogy lelkileg egészségesebb, boldogabb, kiegyensúlyozottabb életet tudjanak élni. Mindezzel segítve magukon és a következő generációnak is, hogy olyan hamubasült pogácsa kerüljön a tarisznyájukba, ami éltet, és erőt ad az úton.

Különösen izgalmasak azok a csoportok, ahol fiatalok és idősebbek dolgoznak együtt az önismeretük fejlesztésén. Komoly meg- és belátások, megértések születhetnek itt. A családterápiás munkában is megtapasztalható, hogy amikor felnőtt gyermek jön a szülővel együtt terápiára, mennyi minden a helyére tud kerülni.

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: freepik.com, depositphotos.com
Szerző: Süttő Márta/Anyós Suli