A szülői kiégés megelőzése, az elég jó szülő

A gyermek születése előtti időszakban sok várandós párban fogalmazódik meg az a gondolat, vágy, hogy ők nagyon jól, sőt, tökéletesen szeretnék a szülőséget „csinálni”. A törekvés jó, de a magasra helyezett léc mégis veszélyes lehet.

A lécet magasra helyezheti a szülő maga, de a tágabb család és a társadalom is. Gondoljunk csak a közösségi média felületekre, a kitett képeket látva elvárássá alakulhat a folyamatos boldogság, a mindig kipihent, nyugodt és kiegyensúlyozott gyermek és szülő képe.

A gyermek megszületése után a csecsemővel és kisgyermekkel töltött mindennapok mindehhez viszonyítva azonban teljesen más képet mutathatnak, a kudarc érzését keltve a szülőben, hogy talán ő csinál valamit rosszul.

A tökéletes szülőség elvárása olyan, mintha két végén égetnénk a gyertyát. Egyrészt mindent és még annál is többet meg szeretne adni a szülő a gyermekének – hiszen az internet és a gyermekneveléssel foglalkozó könyvek tele vannak azzal, hogy mi mindennel segítheti a szülő, hogy a gyermeke boldog, kiegyensúlyozott emberré váljon. Hatalmas felelősség nyomhatja ezzel a szülő vállát. Másrészt ez azt is eredményezheti, hogy az anyának és az apának a saját szükségleteire, energiáinak visszatöltésére már nem jut elég hangsúly, merülnek az elemek, fogy a lelkesedés.

A gyermekek szempontjából nagy előrelépés, hogy az utóbbi évtizedek kutatásai alapján már nem kis felnőttekként tartják őket számon sok családban, hanem elfogadható, hogy életkoruknak és egyéni sajátosságaiknak megfelelő szülői hozzáállással lehet a természetes fejlődésüket a legjobban segíteni. Minél több olyan család van, ahol a nevelést és a mindennapi rutint a gyermekre tekintettel alakították ki, annál jobb a felnövekvő generációknak.

A gyermekközpontúság azonban nem jelentheti azt, hogy csak a gyermek szükségleteit veszik figyelembe. Mint ahogy azt sem, hogy a gyermek határozza meg – ha nem is szó szerint – a családi működést.

Kell, hogy legyen egy középút, ahol mind a gyermek, mind a szülő fontos, a szükségletek, igények – ha nem is teljesen egyformán, de – megjelenhetnek, elismerhetőek. Egy középút, ahol a gyermeket elég jól szeretik és közben a szülő is elég jól van: kiegyensúlyozott a családi élet.

Ez minden családban más és más, de vannak olyan törvényszerűségek, amelyekből ki lehet indulni.

És hogy miért érdemes megtalálni ezt a középutat szülő és gyermek között?

• Azért, hogy a szülők bízhassanak magukban, hogy amit szülőként nyújtanak, az elég jó és elegendő a gyermekük kiegyensúlyozott fejlődéséhez.
• Azért, hogy a szülő ne merüljön le, ne kerüljön kiégés közeli állapotba.

Sok várandós párban éled fel a vágy, hogy tőlük telhető jó életet szeretnének a gyermeküknek biztosítani. És ez az igény nem is annyira csak az anyagi feltételekre vonatkozik, sokkal inkább a lelkiekre. Hiszen nem pénzen múlik az, hogy oda figyel-e majd a szülő a gyermekére, leül-e mellé játszani, meghallgatja-e. Az sem anyagiak kérdése, hogy ha a gyermek nem úgy viselkedik, ahogy azt a szülő elvárja, akkor a szülő tud-e nyugodt hangon reagálni rá. Ha a szülő ilyen családi közegben nőtt fel, természetes, hogy ezt szeretné maga is nyújtani, hiszen ez neki is jó volt. Ha viszont nem ezt tapasztalta meg, a gyermekkori hiányai és a gyermeknevelés kapcsán szerzett tudása ösztönözhetik ideális esetben arra, hogy máshogy kapcsolódjon a gyermekéhez.

Mit jelent ez a kapcsolódás, a gyermek számára elég jó szülőség?

A gyermek a szülővel való kapcsolatában tudja megismerni önmagát, kialakítani az éntudatát, öntudatát. A kisgyermek akkor érzi jól magát, ha a szülő biztonságos közeget nyújt.

A biztonsághoz kell az, hogy észrevegye a környezete, hogy ő létezik, figyeljenek a jelzéseire és azokra az életkorának és a helyzetnek megfelelően reagáljanak. Szintén kell a biztonság érzéséhez a kiszámíthatóság, aminek sok-sok összetevője van. Kiszámítható, megszokott legyen a helyszín, ahol a gyermek éli az életét; ismertek számára az emberek, akik körülötte vannak. És jó, ha a környezetének a reakciói, érzelmei is kiszámíthatóak. Biztonságot ad a gyermeknek a kiszámítható napirend, a rituálék és a családon belüli szabályok.

Milyen körülmények között várható el az elég jó szülőség?

Mindezt a kiszámíthatóságot biztosítani a gyermek számára, nagy teljesítmény és sok energiát igényel a szülőtől – fontos, hogy ezt elismerje a tágabb család, az ismerősi kör, a társadalom.

Ahhoz, hogy a szülőnek legyen mindezekre kapacitása, szükséges lenne, hogy kaphasson rendszeres, külső segítséget. Nagyszülőktől, ismerősöktől, közösségektől. Nem azért, mert a szülő gyenge vagy lusta, hanem mert fizikailag az emberi tűrőképesség határát tudja súrolni a kisgyermekkel töltött mindennapok igénybevétele. Az éjszakai kelések miatti alváskimaradás, a munka melletti családi szerepek mind a két szülőt megterhelik. És ilyen feltételek mellett kell a kiszámíthatóságot, biztonságot megadniuk a gyermeknek.

Régen a gyermeknevelésben az egész nagycsalád és a fél falu közreműködött. A városiasodással, a nagycsaládok szétszakadásával nőtt a gyermeket nevelő szülők leterheltsége, sok esetben csak magukra számíthattak. A gyermekek igényei, a szükséges teendők mennyisége azonban nem változott.

Az elmúlt évtizedek gyermeklélektani kutatásainak köszönhetően fokozottabb a figyelem a gyermekek valós lelki szükségletei vonatkozásában is. Ez azonban a szülőkre nézve sok családban azt is jelentheti, hogy hatványozottabb elvárások fogalmazódnak meg feléjük.

Nem csoda, ha a fiatal szülők a gyermek születését követő hónapok vagy első évek során felörlődnek az elvárások és szülői feladatok között. A kezdeti nagy lelkesedéshez képest a mindennapok megélése egyre nehezebb lehet, a szülőknek szóló megerősítés, elismerés társadalmi és családi szinten is kevés – ugyanakkor a szülői szerep folyamatos, nem lehet szabadságra menni, felmondani pedig pláne nem.

Fáradtakká, fásultakká válhatnak a szülők és apránként már nem, hogy a gyermeknevelési trendeknek és elvárásoknak nem tudnak megfelelni, de sokszor pont azt csinálják, amit szentül megfogadtak, hogy nem fognak: emelt hangon beszélnek a gyermekkel, csak a negatívumokat veszik észre és sokszor érzik azt, hogy a gyermek direkt ellenük ténykedik.

Mit tehet a szülő, ha a kimerültség jeleit veszi észre magán, vagy ha mindezt meg szeretné előzni?

Mivel a gyermek tényleges testi és lelki szükségleteinek kielégítése fontos, a másik irányból érdemes a változtatáson gondolkodni: a szülőséggel járó feladatok megosztása milyen módon lenne lehetséges?

Segíti a mindennapok vitelét, ha a szülő tisztában van vele, hogy adott életkorban mire van a gyermekének testi, lelki szinten szüksége, hiszen így könnyebb rá megfelelően reagálni.

Mindeközben fontos, hogy a szülő a saját szükségleteire is tekintettel legyen és összehangolja a gyermeki és a szülői igényeket. Mit jelent ez?

Azt javaslom, hogy úgy legyen a család működése gyermekközpontú, hogy közben a szülő szükségletei is fontosak. Ha valamelyik irányba eltolódik a hangsúly, akkor vagy engedékeny (túlságosan gyerekközpontú) vagy tekintélyelvű (szülőközpontú) lesz a nevelés. A gyermeknek az a jó, ha vannak a szülő által meghatározott irányok, keretek, amelyeken belül élheti a mindennapjait.

Jót tehet, ha a szülő csökkenti a saját magával szembeni elvárásokat – és a párjával szembenieket is. Ehhez érdemes lehet átgondolni, hogy az a színvonalú szülői hozzáállás, amit nyújtani szeretne (és aminek esetleges meghiúsulása frusztrációt okoz) tényleg szükséges-e, életszerű-e.

• Mi történne akkor, ha nem tenné vagy nem az elvárt mértékben?
• Kinek sérülne érdeke?
• Ha a gyermek fejlődése a tét, akkor milyen külső segítséggel tudná vinni a mindennapokat?
• Meg akar-e felelni valakinek – másnak vagy saját magának?
• Mit veszíthet, ha nem tud megfelelni?

Ezekre a kérdésekre az őszinte, kendőzetlen válaszok segíthetnek helyére tenni a bevezetőben is említett lécet. Előfordulhat azonban, hogy nehéz ezeknek a megválaszolása, ilyen esetben mással megbeszélve lehet előrébb jutni. Segíthet ebben hiteles, megbízható családtag vagy barát, akivel őszintén lehet a szülőséghez kapcsolódó nehezebb érzésekről is beszélni. És segíthetnek szakemberek: védőnő, szülő-csecsemő, kisgyermek konzulens.

Ha a gyermek önállóságát kicsi korától kezdve, életkorának megfelelően támogatja a szülő, akkor az anya és az apa kevésbé érzi azt, hogy mindent, de mindent neki kell megtennie a gyermek helyett.

A szülőség – lássuk be – szolgálat, de abban nem szükséges kiszolgálni a gyermeket, amit már a szülővel együtt, vagy egyedül meg tud tenni.

A két szülő adhat egymásnak valamennyi énidőt: ha előre megbeszélt napon van néhány óra kimenője az apának, másik napon pedig az anyának, akkor már a várakozás is örömteli lehet, a tervezgetés arra vonatkozóan, hogy mivel tölti a szabadidejét a szülő.

Ha külső segítséggel teremthető szabadidő, akkor különösen jó, ha a két szülő kettesben sétálhat, beszélgethet, mint régen…

Amikor alszik a gyermek, akkor a szülő is pihenjen, kapcsolódjon ki. Ez lehet akár alvás, akár más lélektöltő tevékenység – kinek mi áll közel a szívéhez: a gyermek alvásának hosszához igazítottan sorozatok, filmek, ezen belül különösen a vígjátékok. Lehet podcastokat is hallgatni, vagy egyperces novellákat olvasni… Egy biztos: a háztartás megvár.

A háztartás vitelébe érdemes segítséget szervezni. Mindenképpen olyan segítőt érdemes megkérni, akitől jól esik a segítség. Jó ötlet lehet időnként komatálat szervezni (nem csak a gyermekágyi időszakban) az étkezésben, és az ebédrendelés is lehet egy alternatíva.

Még egy gondolat a háztartásról: ezen a téren is érdemes a szülőknek az elvárásokat lejjebb vinni a korábbi gyermektelen vagy kevesebb gyermekes szinthez képest, kisgyermekes családban nem kell, hogy nagy rend legyen. Éppen csak akkora, hogy a rendetlenség ne tegyen feszültté senkit.

Összegzésül: annak a bizonyos lécnek a magasságát érdemes jól beállítani minden családban, nem a rúdugrás a cél, hanem a kisgyermekes mindennapok megugorhatósága.

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: freepik.com
Szerző: Jindáné dr. Labádi Gabriella